Sosem tudni, mit hoz a kegyelem, az ajándékozó Lélek. Lellisi Kamill nehéz gyermek volt, mégis a békesség atyja lett. Édesanyja korán meghalt, apja pedig általában messze járt az abruzzói otthontól. Így aztán a fiúcska elcsavargott, kockázott, kártyázott. Apja fejébe vette, hogy katonának adja, a kalandozó zsoldosok közé. Aztán maga is közéjük állt, a törökkel hadakozók seregében együtt szolgáltak. Ancona felé hajózva Lellisi hadnagy meghalt, Kamill pedig megbetegedett: bokasérülése elgennyesedett. Egy szál magára maradt, pénz nélkül.

Második államalapítónak nevezett Árpád-házi királyunk, az országot a tatárjárás után újjáépítő IV. Béla és felesége, Laszkarisz Mária bizánci hercegnő házasságából tíz gyermek született: nyolc lány és két fiú. Hazánkban Margit, a szentté avatott domonkos apáca a legismertebb közülük. Ám a királyi pár elsőszülött lányát, az 1224-ben világra jött Kingát is a szentek sorában tisztelhetjük.

A Karmel hegyén aratott diadalt Illés próféta a Baal-papokon, az igaz Isten a hamis bálványok tisztelőin. Az Illés kútjánál letelepedett remetéknek a XIII. században adott szabályzatot a jeruzsálemi pátriárka. A hely szépsége, termékenysége, az igaz hithez kötődő szerepe ihlette a szerzeteseket arra, hogy Szűz Máriával kapcsolják össze Karmel hegyét. Miután el kellett hagyniuk Karmel vidékét, és Európába érkeztek, a Karmelhegyi Boldogasszony Testvéreinek nevezték magukat. A II. lyoni zsinat 1271-ben engedélyezte fennmaradásukat. A rend és a nyári ünnep kapcsolódik az egyik legelterjedtebb jámborsági gyakorlathoz, a skapuláréhoz.

Azt kérjük a miatyánkban, hogy a „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Ehhez Assisi Szent Ferenc hozzáfűzi: a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk, Jézus Krisztust. Ő a mi mindennapi kenyerünk. Ő az, aki „nélkülözhetetlen”, ő „a jó rész” (Lk 10,42). Ő Mária választása.