Ha élne – de hiszen művészetével, szellemiségével most is él –, szeptember 9-én ünnepelné nyolcvanadik születésnapját Latinovits Zoltán (1931–1976). Írhatnánk róla hivataloskodva, hogy Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, ám sokkal beszédesebb a közönségtől kapott rangja: a színészkirály.
Ősbemutató helyszíne volt múlt szombat este a máriaremetei kisbazilika parkja. A Művészek a templomért sorozat keretében a népi kultúra életképességét, közösségformáló erejét bizonyító ének- és táncművészek adták elő az énekmondó Tolcsvay Béla és az író Béres Melinda Az Ég Ígérő Fa című kétrészes táncos daljátékát.
„Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz.” A fenti imarészlet nem lehet ismeretlen számunkra, hiszen gyakran énekeljük különböző liturgikus események során. Ám ezt az éneket nemcsak fülünkkel, hanem szemünkkel is befogadhatjuk.
Az itt közölt szonettek irodalomtörténeti ínyencséget tartalmaznak. A modern olasz irodalomtudomány szorgos kutatással és a stílusjegyek gondos mérlegelésével megállapította, hogy Danténak a Divina Commedia mellett az eddig ismerteken (Vita Nuova, Il Convivio, Canzoniere, Tenzone – De Vulgari Eloquentia, De Monarchia, Quaestio de Aqua et Terra, Eclogae, Epistolae) kívül is vannak irodalmi alkotásai.
Csak ami az én időmben, az én életem során, a mi környékünkön történt.
Bán Endre volt püspöki helynök, a pécsi szeminárium rektora, a Piusz-templom plébánosa, és – ami számomra a legfontosabb – egykori, rajongásig szeretett hitoktatóm alig hatvanévesen ment el annak idején. Egy lelkigyakorlat közben, Szombathelyen halt meg. Még rengeteg munka várt volna rá. Ha vállalja, kiváló pécsi püspök lett volna. Döbbenetet keltő, váratlan halálhíre az egész egyházmegyét megrázta.
Nem is olyan rég a család intézményének végét jósolták a legkülönfélébb ideológiákat valló teoretikusok. Bár ez nem következett be, a kapitalista társadalomban továbbra is – sőt, egyre inkább – veszélyhelyzetben vannak a családok. Olyan tényezőnek tekintik, amely megakadályozhatja, hogy az ember – például a fogyasztás terén – manipulálható legyen.
Hosszú betegség után, életének hetvenhetedik évében, augusztus 26-án elhunyt Dobszay László Széchenyi-díjas zenetörténész, karnagy, a Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémia volt elnöke, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem professor emeritusa.
Dobszay László 1935. február 2-án született Szegeden. Történelem- és irodalomtanulmányokat folytatott a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen.
Amikor a kopt ortodox egyház pápája, III. Senuda Budapestre látogatott, hogy fölszentelje az elkészült új templomot, néhány barátommal részt vettünk a szertartáson. Csak a vége felé értünk oda, így teljesen megtelt a templom. A tömeg az utcán állt. A zarándokok között észrevettünk egy etióp szerzetest, Bizsimi atyát, és beszélgetni kezdtünk vele.