Az emberiség eddigi legnagyobb szabású költészeti eseményét rendezték szeptember 24-én, Százezer költő a változásért címmel. Micsoda? – Ez az ember első gondolata. – Nem tévedés? Nem ezret akartak írni? Hát egyáltalán akad a bolygónkon százezer poéta? Nos, a válasz igen.
„Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmát soha el ne feledd.” (Sirák fia könyve 7,27)
A XXI. század egyik legpozitívabb eredménye a születéskor várható élettartam meghosszabbodása. A fejlett országokban ez az egyik legnagyobb társadalmi siker, és egyben a legnagyobb kihívás is.
Integrálásról beszélve a többségi társadalom úgy szereti értelmezni a problémát, hogy kisebbnagyobb önkéntes vagy fogcsikorgatva meghozott anyagi áldozatok árán magához hasonítsa, „emelje” az alantas sorban élő cigány társadalmat. S mivel ez nem történik varázsütésre, hiábavalónak véli az áldozatot, kidobott pénznek a ráfordítást…
Sokan ismerik és szeretik szerte a világon az 1978-ban alakult, autentikus cigányzenét játszó Kalyi Jag (fekete tűz) együttest, mely őrzi az oláh cigány kultúra kincseit, zenei és táncos hagyományait.
Ha az ember elindul Szabolcs-Szatmár-Bereg megye felé, nem pompás kastélyok és nem roskadásig díszített székesegyházak várják. A tájon átutazva is „csak” a puszta fogadja a vendéget.
Itthagyott a postásunk. Nagyon. Odafönt viszi már a leveleket, talán Páltól Péternek, ha a szent apostolokat messzi szólítja egymástól abban a hatalmas csodálatosságban a kötelesség, ki tudja…
Hatéves voltam, amikor a szüleim Trabantot vettek. Édesanyám megtanult vezetni, s kitárult előttünk a nagyvilág. Túlságosan messzire nem mentünk, de vasárnap délelőttönként rendszeresen eljártunk az Erkel Színházba.
Mindig is tapasztalható volt az idegenkedés egy olyan tudománnyal kapcsolatban – függetlenül attól, hogy valaki hívő vagy nem –, amely a vallás környezetét és nem annak tartalmát vizsgálja.