Katalin és a kapitalizmus emberi arca

„A mai kapitalizmus nem elmélet, amelyet erkölcsi okokból helyeselni vagy elutasítani lehetne.” A kapitalizmus átfogó, mindent érintő rendszer, senki sem lehet vele szemben „kívülálló”, a történelem „krónikásai” vagy kritikusai sem. A kapitalizmus legradikálisabb ellenzői sem vonhatják ki magukat kereteiből.

Kulcsproblémája azonban abban áll, hogy az embert mint vonatkozási pontot figyelmen kívül hagyja, és csak a legnagyobb haszonra tör. Pedig az emberek közötti kapcsolatokra épül. Sienai Szent Katalin (1347–1380) az alakuló piacgazdaságot és munkamegosztást egyenesen az isteni akarat kifejeződésének tartotta, mert az emberek egymástól való kölcsönös függését mozdítja elő. „Amikor árut cserélnek és egymásnak különböző szolgáltatásokat teljesítenek – vagyis piacgazdaságot és kereskedelmet folytatnak –, egymás emberi gondját viselik, és így Isten szeretetének jelévé és tükrévé válnak” – írta. (CiG)