A II. vatikáni zsinatnak a kinyilatkoztatásról szóló dogmatikai konstitúciójában, a Dei Verbumban olvassuk, hogy Isten szavak és tettek által (verbis gestisque) nyilatkoztatja ki, tárja fel, adja nekünk önmagát, így az e közeledést befogadó ember erre adott válaszát is (ez a válasz a hit) szavak és tettek útján kell hogy megadja.
A Közel-Keleten a pásztor szerepe talán még alapvetőbb a nyáj életében, mint másutt. Kevés a csapadék és a zöld terület, s a száraz hónapokban nagyon nehéz biztosítani egy nagyobb nyáj túlélését. Ezért a pásztor mindig a nyáj előtt halad, fel-felmegy a dombtetőkre, megnézi, merre talál zöld legelőt, ki nem száradt patakot. Emellett védi a nyájat a ragadozóktól.
Helen Alford domonkos nővér, a római székhelyű Pápai Szent Tamás Egyetem (Angelicum) társadalomtudományi karának dékánja a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán futó Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban (KETEG) program meghívására április 19. és 21. között Budapesten járt. Az erkölcsös gazdálkodás és a közösségi vállalkozások szakértőjét a katolikus egyház társadalmi tanításáról kérdeztük.
A zalaegerszegi Mária Magdolna-plébánián Pehm József (Mindszenty József) apátplébános, majd később pápai prelátus lakásában ülünk mai utódával, Stróber László plébánossal. Balra hatalmas festmény, amely mintegy összefoglalja Pehm József zalaegerszegi szolgálatának legfontosabb, építészetileg megragadható elemeit: látszik a nagy, kéttornyú templom, mellette a plébániaépület, amelyre 1936–37-ben ő építtetett újabb emeletet, ugyanis sok hitoktatót hívott a városba, s szerette volna modernizálni a plébániát, hogy helyet kapjanak benne közösségi színterek is.
Közel két éve járunk Kecskeméten a fiatalkorúak börtönébe és a börtön anya-gyermek részlegére. „Boldogabb családokért” című, családi életre nevelés programunkat valósítjuk meg ott is. Először nagyon meredek ötletnek tűnt a dolog, de több megerősítést kaptunk, hogy kezdjük el e szolgálatot. Egy év sem telt el, amikor azt vettük észre, hogy heti szakmai megbeszéléseink nagy részében a börtönélményeket dolgozzuk föl. Munkatársaink a kezdeti havi alkalmak helyett most már szinte hetente járnak be.
„Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben.” Így jellemzi Kosztolányi a felnőttkort Boldog, szomorú dal című versében. Költészetében a felnőtté válás végső soron egyet jelent a beszűküléssel, az elszürküléssel, a gyermek csodákra való fogékonyságának elvesztésével. Hasonló vélekedés olvasható Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művében is: eszerint a „nagyok” (Rónay György fordításában: a fölnőttek) fő ismérve, hogy a valóban fontos kérdések helyett már csak a lényegtelen dolgok foglalkoztatják őket. E szerzők szerint tehát az emberi élet legteljesebb, legértékesebb szakasza a gyermekkor, amelyhez képest a felnőtt lét visszalépést jelent.
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családteológiai Intézete februárban indította el beszélgetős előadásait. A rendezvény igen nagy népszerűségnek örvend azóta is. A félév utolsó témája a kommunikáció volt. A jó hangulatú est házigazdája ezúttal is Papp Miklós görögkatolikus parókus, morálteológus – maga is férj és apa –, valamint Somogyiné Petik Krisztina és Kézdy Anikó pszichológusok voltak. Az alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát közöljük.
Sokszor hallani ma azt a kissé keserű és ironikus megállapítást, amely szerint felesleges házasodni, hiszen a házasságok ötven százaléka válással végződik. Mintha annak „sikere” pusztán a vak véletlenre lenne bízva. Fontos látnunk, hogy ez nincs így. A házasság minősége, tartóssága azon múlik, hogy a két fél mennyit tesz érte.
Az elmúlt egy hét tanulás és nyaralás is volt egyben iskolánk, a budapesti Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola húsz hetedikes tanulója és kísérőtanárai számára.