Tavasszal évente ellátogatok a martonvásári arborétumba. A Brunszvik család alapította nyolcvanhektáros gyönyörű park öreg fáival, sűrű bokraival, közepén a csillogó vizű tóval eszményi fészkelő- és táplálkozó helyet nyújt nagyon sok madárnak. Idén április 2-án Budai Tibor barátommal jártunk ott. Tibor érkezésünk után nyomban „lehorgonyzott” a tóparton, ahol később gyönyörű akvarellt készített, én pedig elindultam a fák között vezető egyik ösvényen.

Akikért szurkolhatunk

Éremesélyeseinket latolgató sorozatunkat akár a Sydney óta trónon ülő férfi vízilabdásainkkal is kezdhettük volna. Mégsem ők lettek az elsők. De most lássuk, hogyan sikerült az elmúlt négy esztendő a Kemény-legényeknek.
Pekingben utcahosszal vertük meg az amerikaiakat a döntőben, így talán nem meglepő, hogy a több visszavonuló ellenére sokan már a londoni első helyről beszéltek.

A teremtett világ csodálatos növényei közül számomra a fák a legkedvesebbek. Hasonlóképpen gondolkodott erről egyik kedves ismerősöm is, akinek a napokban került kezembe egyik régi levele, amelyben a fákról ír: „A bölcsesség méltósága – amit csak a fák adhatnak. Nagyon tisztelem őket. Sokat látnak, átélnek, tapasztalnak. Szavukat nem mindenki hallhatja és értheti. Csak aki tiszta szívből tud szeretni.”