Látható a zárda épülete – sokan ma is így nevezik az 1929-ben Pehm József által a városba hívott Notre-Dame-nővéreknek épült szerzetesi házat és iskolát. A hatalmas épületegyüttes ma Mindszenty József általános iskola, gimnázium és kollégium néven működik. S még mindig a képet szemlélve: az előtérben az idősek részére létrehozott, Szent József nevét viselő napközi otthon látható. Amit nem ábrázol a kép, de Pehm József negyedszázados zalaegerszegi szolgálatához kapcsolódik: az 1927-ben épített ferences templom és a katolikus kultúrotthon, amelynek belső átalakítása ugyancsak neki köszönhető.
Ezek a külső tények. De sokkal több, amit szellemisége jelentett és jelent a városnak, illetve az országnak, noha egyes politikai csoportok még ma is megosztó személyiségnek tartják Mindszenty Józsefet. Május elején a zalaegerszegi önkormányzat – posztumusz – a város díszpolgárává fogadja a bíborost. A képviselő-testületben egyedül a csekély számú MSZP-sek ágálnak ez ellen, az egykori plébános „megosztó személyiségére” hivatkozva. Megosztó volt-e Mindszenty? Ha azt értjük ezen, hogy különválasztotta a jót a rossztól, a hitet a tévelygéstől, a nemzetit a nemzetellenestől, akkor helytálló a megállapítás.
„Nagy bizonytalanság és tájékozatlanság uralkodott az országban; azután előállt az a történelmi helyzet, amikor egy liberális értelmiségi csoport a béke és a radikális forradalom jelszavait hirdetve felboríthatta a rendet.”
(Mindszenty: Emlékiratok)
Főgimnáziumi hittanárként kezdte pályafutását az akkor még csak tizenkétezer lakosú Zalaegerszegen 1917-ben. Stróber László plébánosutóddal a hitoktatás mai helyzetéről beszélgetünk.
„Az 1993-ban újraindult zárdaiskolában, ahogyan a közbeszéd ma is nevezi, a hittanárok egyúttal más szaktárgyat is tanítanak, természetes módon tartoznak a tantestülethez. A gimnáziumi osztályokban heti nyolc órában én foglalkozom a diákokkal.”
A plébánia három káplánja világi hitoktatókkal együtt hat önkormányzati iskolában tanít. Emellett valamennyi önkormányzati óvodában folyik hitoktatás. Stróber Lászlóval éppen az egyházmegyei fenntartású Szent Család-óvodába igyekezünk, ahol az atya ismerteti meg a kicsinyeket a hit és a katolikus élet alapelemeivel. Megható, ahogyan körben ülnek a gyerekek, s ő kézbe vesz egy babát, s annak segítségével mutatja, hogyan keresztelik meg az újszülötteket, s válnak ezáltal Isten gyermekeivé. Az arcok arról tanúskodnak, értik, mi történik, ha nem is fölnőtt értelemmel gondolkodnak a keresztelés szentségéről. De hiszen a misztérium „megértése” – ne féljünk így nevezni – aligha életkorhoz kötött.
„A hit meggyengülésének a jele, ha az Egyház ateista mozgalmakkal szemben a pártpolitikában semleges álláspontot foglal el, és hívei ily módon megtévesztett lelkiismeretére hagyja a döntést.”
(Mindszenty)
Annak idején Pehm plébánost Mikes János püspök bízta meg, vegyen részt a város képviselő-testületének munkájában, illetve szükségből elvállalta a Keresztény Párt megyei elnöki tisztét. „Az ilyen szerepvállalás ma nem lehetséges, a II. vatikáni zsinat – egyházunk tanításának szellemében – másként rendelkezik – mondja Stróber László, majd így folytatja: – De az természetes és elvárható egy paptól, hogy a katolikus keresztény értékek alapján valakiknek a munkáját méltassa és erkölcsileg támogassa. Így vagyok ezzel én is – ha megkérdeznek. Szívesen elmegyek a városi közélet rendezvényeire, de vannak olyan csoportok, amelyek nem hívják meg az egyházat…”
„… elkerülhetetlenül együtt járt plébánosi minőségemmel a közéleti szereplés. Kimondottan politikai szerepet azonban sohasem töltöttem be… Arra azonban, hogy országrontók ellen tollal és szóval küzdjek, és a keresztény politikusokat híveimnek adott határozott és világos eligazításokkal támogassam, mindig készen álltam.”
(Mindszenty)
Ma nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában az összetartozó baloldali és liberális eszmék szabadságot hirdető, valójában szabadosságba és anarchiába süllyedő ideológiájától fuldoklunk. „Egyetlen feladatunk lehet – mondja Stróber László –, hogy áldozatos élettel a krisztusi értékrendet kövessük. Támadnak bennünket, ezt látjuk – sokszor otromba módon. Mindenféle hamis vádat sorakoztatnak fel ellenünk. A városban ugyanakkor nemigen tapasztalom azt a sokféle és nemtelen támadást, aminek országon belül és európai összefüggésben is tanúi és elszenvedői vagyunk.”
Mindszenty bíboros 1948-as letartóztatását megelőzően és azt követően Zalaegerszegen is megindult az ellene való hajsza és rágalomhadjárat. Kislánykorából Iliás Margit dr. Jász Lajosné jól emlékszik a prelátus úrra. Pehm József nagyra becsülte kántortanító édesapját, s a kislány köszönte meg hittanvizsga után az osztály nevében „prelátus úr áldozatos munkáját”. S arra is emlékszik, hogy amikor a plébános beteghez indult az Oltáriszentséggel, a gyalogúton kis harangszó jelezte: vele van a szentség.
Elvárta, hogy a katolikusok térdeljenek le az utcán, aki pedig más vallású, illedelmesen vonuljon hátrébb. Iliás Margit érettségire készült már 1949 elején, az immár államosított iskolában, ahol közölték velük, az iskola tanárai és tanulói nevében levelet küldenek a Népbíróságnak, ahol akkor folyt a Mindszenty József elleni per. Ebben halálos ítéletet, de legalább életfogytiglani szabadságvesztést kérnek a bíborosra. Nem kötelező aláírni, aki nem ért egyet ezzel, kimehet – közölték, mire Iliás Margit elsőként hagyta el a termet. S utána huszonöten követték… Szerencsére nem lett belőle rendőrségi ügy, de továbbtanulása elé akadályt gördítettek.
Stróber plébánossal a Mindszenty által is említett ideológiai zűrzavarról beszélgetünk tovább. Hogy a látszólag felszabadító eszmék mennyire boldogtalanná, pusztítóan egysíkúvá teszik az életet. Ma már lassan azok is elismerik ezt, akik hirdetik az ilyen nézeteket – de vajon az egyháznak nem kellene-e határozottabb hangon megszólalnia?
„Szent Pál apostol azt írta Timóteusnak: állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ez azt jelenti számomra, hogy vannak olyan helyzetek és időszakok, amikor határozottan ki kell állnunk a katolikus tanítás mellett – az emberek érdekében. A kiállás megszólalást, de még inkább áldozatos életet jelent, amellyel megmutathatjuk, amit Krisztus a lelkünkre kötött. Igaz, olyan idők is jöhetnek, amikor – mint az Úr Jézus tette Pilátus előtt – hallgatni kell. Mi az igazság? – kérdezte Pilátus. Jézus nem szólt egy szót sem…”
„Hiszen ő maga volt az igazság…”
„Pontosan… maga volt az igazság. Egyházunknak az élet lelki oldalára kell fordítania a figyelmet, mert ha belül rendben vagyunk, ez kifelé tanúskodik a krisztusi igazságról és útról.”
„De mivel a politika ledöntheti az oltárt, és romlásba viheti a halhatatlan lelket – ahogyan az a történelem folyamán annyiszor megtörtént –, súlyosan kötelező lelkipásztori feladatnak tekintettem a szavazópolgárok alaposabb tájékozottságát és felvilágosítását még a pártpolitika vonalán is elősegíteni. Az volt a felfogásom, hogy határozott kiállással és a lelkipásztoroktól jövő egyértelmű eligazítással megakadályozhatjuk a vallásellenes – vagy társadalmakat és a közerkölcsöt romboló – mozgalmak hatalomra jutását.”
(Mindszenty)
Az egyház életében vannak olyan helyzetek, amikor nagyon határozottan fel kell emelnie a szavát. Ha ezért támadnak minket, el kell viselnünk – különben is úgy vagyunk ezzel, mint az ősegyházban: minél jobban szorongatnak, annál erősebbek, mert annál tisztábbak leszünk.”
„Nekem korszerűbb plébániai élet volt a vágyam…”
(Mindszenty)
Pehm József be kívánta vonni a világi hívőket a plébánia életébe. Ötventagú képviselő-testületet állított fel, úgynevezett házapostolokat bízott meg, akik minden családdal kapcsolatba léptek. A korszerű plébániai élet azt is jelentette, hogy szinte mindenkit személyesen ismert. Ez akkoriban, a tizenkétezer lakosú városban könnyebben ment, de mint Stróber plébános mondja, a mai hatvanezres megyeszékhelyen káplántársaival és a nyugdíjas, kisegítő atyával ők is minél szélesebb ismeretségi kört alakítanak ki. „Világi segítőink nélkül nem is tudnánk szolgálatunkat ellátni.” Pehm József munkájába bevonta az általa alapított újságot is. A Zalamegyei Újság előbb hetilapként, majd napilap formában jelent meg. A plébánia ma kéthavonta adja ki tájékoztatóját, az Ünnepi harangszót.
A plébániához filiák is tartoznak. Nagykutas, Kiskutas tizenöt kilométerre fekszik. „Templomokat kellett építenünk. Zalaegerszeg kertvárosában eleven közösség működött, s a templom segítségével az ott lakó nyolcezer embert még jobban be tudjuk kapcsolni a plébánia életébe.” Másik templomot is építettek a város távolabbi részén, mint Stróber László mondja: híveiket ott igyekeznek szolgálni, ahol élnek és dolgoznak.
Zalaegerszegen számos közösség formálódott a plébánia körül, a hitüket gyakorlók száma meghaladja az országos átlagot. Errefelé az országos átlaggal szemben a megkereszteltek tizenöt-húsz százaléka valóban éli a hitét.
„…szorosabbra fűztük a hívek és a papság kapcsolatait…”
(Mindszenty)
„A plébános az egyházközségben olyan, mint a családban a családapa” – hangsúlyozza Stróber László. Az ifjúságot meg lehet szólítani? – kérdem. „Ez bizony nehezebb kérdés. A felnőtt ifjúság nagy része más városokban tanul. Az általános iskolások és a gimnazisták körében jó néhány közösségünk működik, legnehezebben a dolgozó fiatalságot érjük el. De ez országos probléma…
Megkérdeztem néhányukat: miért nem járnak el valamelyik közösségbe? Mire azt válaszolták: »Atya, négy műszakban dolgozunk, mikor jönnénk?
«” Mindszenty gondot fordított a szociális és karitatív munkára. Szegénygondozás, kórházmisszió, vasúti misszió, fogházmisszió…
A plébánosutódhoz fordulok: napjaink létbizonytalansága mennyire jelenik meg hívei körében?
„Sajnos nagyon. A beszélgetések során rövidesen kiderül, melyik családot milyen gondok szorítják. A hitelek bedőlése, a munkanélküliség itt is napi feszültségeket idéz elő. Igyekszünk konkrét segítséget is nyújtani. A hitoktatóktól hallom, egyre gyakrabban veszik észre, hogy egy-egy gyereknek már tízórait sem tudnak csomagolni…”
„Gondoskodnunk kellett az új intézmények és szervek anyagi alátámasztásáról is. Ezért hoztuk rendbe az egyházközség vagyoni helyzetét és pénzügyeit.”
(Mindszenty)
A zalaegerszegi plébánia több templomot épített és újított fel az utóbbi években, pénzügyi helyzete ezzel együtt rendezett. „Az emberek joggal kényesek az anyagi kérdésekre. Szeretnék tudni, mire fordítjuk adományaikat. Csak akkor kérek tőlük külön adományt, ha nagy a szükség – vallja Stróber László. – A gazdasági válsághelyzetben nem szeretnék senkinek nehézséget, magamnak meg lelkifurdalást okozni.”
Mindszenty József szellemi-lelki hagyatékáról kérdem a plébánost. „Két vonatkozásban különösen erős példát látok életében. Elsőként a kitartását említem. Szolgálni, akár könnyű, akár nehéz – nem torpanhatok meg. A másik, amit megtanultam tőle: életünkben nagy teret kell biztosítanunk az isteni gondviselésnek – nagyon nagy teret.”
Mindez igaz, csakhogy mi a gyakorlati technikája, hogy az isteni gondviselés teret kaphasson életünkben?
„A gondviselés mindig jelen van, csak észre kell vennünk. A kertvárosi templom tervezése idején az emberek egyre gyakrabban azt kérdezték tőlem, mikor kezdjük már el az építését, s ebből a Jóisten akaratát olvastam ki. De egy másik példa: huszonhét évig dohányoztam. Egy alkalommal sajnos közvetlenül gyóntatás előtt is rágyújtottam. Egyik régi elsőáldozós gyerekem, akit régóta ismertem, megszólalt gyónás közben: „Atya, kellemetlen a lehelete.” Ez volt a jel számomra. A Szűzanya segítségét kértem. Tizenkét évvel ezelőtt egyik napról a másikra letettem a cigarettát, s nem is hiányzik.”
Fényképezte: Cser István
