Az emberközpontú társadalomért



– Viszonylag fiatalnak mondható területe ez az egyház gondolkodásának, hiszen megszületése
XIII. Leó 1891-es Rerum novarum enciklikájához köthető.
– A modern értelemben vett szociális tanítás valóban a XIX. század végén született, válaszul arra, hogy a társadalmi élet – különösen Európában – jelentősen megváltozott az iparosodás, a kapitalizmus hatására, illetve a technika új fejleményeinek eredményeként. Erre nemcsak az egyháznak, hanem az egész társadalomnak válaszolnia kellett: új gondolkodásmódok alakultak ki. A XIX. század elején született meg a szociológia, a közgazdaságtan is sokat fejlődött ebben a korban, és a pszichológia is e század végén alakult ki. Ezek az új, fejlődő tudományok mind segítettek abban, hogy jobban megértsük az új társadalmi problémákat. Ugyanilyen formán alakította ki az egyház is a maga tanítását e problémákra vonatkozóan. Ám e tanítás hangsúlyos alapelvei nem újak, hanem egyenesen Krisztus szavaira és az Ószövetségre vezethetők vissza, valójában tehát az egyház folyamatosan meglévő tanításának új alkalmazásáról van szó.
Az egész társadalmi tanítás kiindulási alapja az emberi személy méltóságának gondolata. Valamennyi alapelv abból indul ki, hogy minden ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve, s öröktől fogva való rendeltetése van; ebből ered, hogy polgári jogai vannak; hogy lehetőséget kell teremteni számára, hogy munkájának és az érte kapott fizetésének köszönhetően családot tudjon alapítani, megválaszthassa a helyét az életben, vagy hogy be tudjon kapcsolódni a politikai életbe. Ha valamilyen oknál fogva el kell hagynia szülőföldjét, akkor ugyanolyan jogokat kell biztosítani számára, mint a befogadó ország polgárainak. Ebből az alapgondolatból az egész társadalmi tanítást ki lehet bontani.
– A közbeszédben a katolikus egyház tanításának két vetülete jelenik meg a leggyakrabban: az erkölcsi és a társadalmi tanítás. Ön szerint miért ilyen fontos az egyház társadalmi tanítása a nem hívőknek is?

–  A társadalmi tanítás rámutat: az egyház nemcsak a keresztényekkel törődik, hanem vallásuktól függetlenül gondja van a gyermekekre, a háborút elszenvedőkre, az idősekre, a meg nem született gyermekekre, minden elhagyatott emberre. Az emberek számára sokkal inkább hihető a kedvesség, a nagylelkűség, a figyelmesség tanúságtétele, ha teszünk valamit értük, s nem csak beszélünk erről. Következetes, egységes életet kell élnünk keresztényként. Nem igazán elfogadható megközelítése a hitünknek, ha templomba ugyan járunk vasárnap, szentségekhez járulunk és egyéb módon gyakoroljuk Krisztusban való hitünket, de nem gondolunk a társadalom rajtunk kívüli tagjaira, például a munkanélküliekre, vagy arra, hogy a gazdaságot jó alapokra kell helyezni. Egyszerre kell Isten és a felebarát iránti szeretetünket gyakorolnunk – ahogy a két főparancsban Jézus is mondja. A társadalmi tanítás igencsak összefügg a felebarát szeretetével.
– Miként tud a társadalmi problémák megoldásában együttműködni az egyház a társadalom más szereplőivel, például a politikusokkal?

– Ehhez mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az egyház igenis a társadalom része. Az egyháznak az egyének, a mozgalmak, a civil társadalom szintjén párbeszédben kell állnia a politikával, a politikusokkal, minden esetben különböző módon. A politikában például a hívő politikusok feladata, hogy az egyház tanításának szellemében törvénykezzenek, és átemeljék a politikába azt, ami hitükkel összefügg az egyház társadalmi tanításából. Emlékezzünk rá, hogy a II. vatikáni zsinat megfogalmazta a világiak hivatásának megszentelő jellegét. Ez azt jelenti, hogy meg kell találniuk a módját, hogy hitük átitassa a munkájukat, a családi életüket, mindazt, amivel foglalkoznak. Ennek megfelelően az egyház tagjai össze is kapcsolódhatnak mozgalmakban. Egyes országokban például léteznek az egyházhoz kapcsolódó szakszervezetek. Magyarországon is vannak ifjúsági vagy női mozgalmak. Ezek a szervezetek továbbítják az emberek hangját, befolyásolják, hogy mi történjék a társadalomban, a politikai életben, a civil társadalomban. Az egyház a gazdaságon, politikán kívüli, úgynevezett civil társadalomnak a tagja. Társadalmi küldetéséből adódóan különleges szerepe, hogy intézményesített módon is jelen legyen az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szektorban.


– Ha szakterületét, az erkölcs alapú gazdaságot nézzük, milyen példát tud mondani a társadalmi tanítás gyakorlatba ültetésére?

– Vegyük az emberi méltóság alapgondolatát, ebből kiindulva számtalan dolgot tehetünk, például munkahelyek létrehozásáról gondolkodunk. A munkahelyek nem fognak kinőni a földből, meg kell tervezni őket. Létrehozhatunk egy olyan rendszert, amelyben az embereknek megmondják, mit kell tenniük; de létesíthetünk olyat is, ahol van döntési lehetőségük, van módjuk befolyásolni a munkájukat. Ez természetesen jobb munkát eredményez, hiszen jobban tiszteletben tartja a személy méltóságát. S minél inkább olyan munkahelyeket hozunk létre, amelyek szabadságot, teret engednek a dolgozóknak, annál inkább összhangban leszünk az egyház szociális tanításával. A másik ilyen elem lehet a fizetések megállapítása. A mai kor egyik nagy problémája, hogy jelentős különbségek vannak az egyes munkavállalók bérezése között. Arról is gondolkozhatunk, hogyan zárhatjuk kisebbre ezt a szakadékot azzal, ahogy a bérrendszert megszervezzük. Az üzletemberek nagyon kreatívak, ha valamit meg akarnak oldani, azt megoldják.
– A kérdés csak az, hogy meg akarják-e oldani…

– Igen, vagy hogy megvan-e a megfelelő gondolatuk, ezért kell megismertetni velük az egyház társadalmi tanítását.
– Előadásait, cikkeit olvasva azt látom, hogy a gazdasági válság előtt nem mondott mást, mint utána, ugyanúgy az emberközpontúságot hangoztatta. A változás inkább mintha abban lenne, hogy a krízis után többen figyelnek oda az egyház szavára.

– A válság a kiszolgáltatottabb embereket sújtja a legerősebben, ezért mi, keresztények soha nem örülünk neki. Ám valóban létezik az a pozitív olvasata is, hogy az emberek nyitottabbá válnak az erkölcsi nézőpontra, felismerik a hibákat, amelyeket elkövettek, átgondolják, hogyan lehet újraalkotni a gazdaságot megbízhatóbb és fenntarthatóbb módon. A válság előtt a nagy pénzügyi központokban azt lehetett hallani, hogy a nyereséghajhászás jó dolog. S végül is ez az erkölcstelen magatartásmód vezetett a krízishez. Ma már nem is lehet ezt a kijelentést hallani… A válság következtében fejlődött az erkölcsi gondolkodás, ám a gazdasági vezetők, akik különleges csoportnak tekintették magukat a gazdasági válság előtt, meglátásom szerint még mindig nem fogadják el, hogy nem azok, s még mindig elvárják, hogy óriási összegekkel fizessék meg őket. S ha körülnézünk Angliában vagy az Egyesült Államokban, a többi ember fizeti meg helyettük azt az adósságot, amit ők okoztak. A mai társadalomban a legtöbben azt tartják, hogy minden embernek ugyanolyan méltósága van. Angliában sem hiszik, hogy a királynő különlegesebb ember lenne náluk, csak van egy különleges feladata, ami miatt mégiscsak értékesebb. Sajnos nem biztos, hogy az emberi méltóságnak ezt az elvét az üzleti életben is alkalmazzák…
– Magyarországon és a világ többi részén egyaránt támadásoknak van kitéve az egyház társadalmi tanítása. Hogy lehet felvenni ezzel a harcot?

– Elsősorban Európát érinti az a probléma, hogy egy – az agresszív szekularizmus jegyében működő – intoleráns csoport bármifajta vallásos világnézettel szemben fellép, de különösen negatív a keresztény hagyománnyal szemben, hiszen ezzel a szellemiséggel van átitatva Európa. Ezek a támadások az egyik oldalról nézve szomorúak, ugyanakkor kiváló lehetőséget adnak nekünk, hogy megmutassuk, miért is olyan fontosak az értékeink a társadalom számára. Sokszor természetesnek veszünk bizonyos dolgokat, de e támadások arra késztetnek minket, hogy többet gondolkozzunk a hitünkről, éberebbek legyünk. Felszólítanak minket, hogy mélyebben megéljük a hitünket, s hogy jobban meg tudjuk magyarázni ezeknek az értékeknek a jelentőségét. A keresztény értékek elleni fellépés sokszor egyszerűen tudatlanságból fakad, ám vannak olyan témák, amelyekről valóban érdemes vitát folytatni. Ha mások nézőpontját komolyan vesszük, ha megmutatjuk, hogy valóban párbeszédet akarunk folytatni velük, az hatásos – még akkor is, ha nem reagálnak azonnal –, hiszen elgondolkodnak azon, hogy milyen nagylelkűen bánunk velük. Mindannyiunknak lehetőségünk van ilyen módon terjeszteni hitünket, valódi, szeretetteljes párbeszédet folytatva.
– Ön hogyan talált rá sajátos társadalmi területére, ahol mindezt megteheti?

– Az egyetemen mérnöknek tanultam, s az utolsó évben olvastam egy cikket Mérnökök és az emberek által végzett munka címmel. Olyannyira hatott rám, hogy megváltoztatta az életemet. Írója az általános gyakorlattal szemben azt hangoztatta, hogy igenis törődni kell az emberekkel, azzal, hogy miként tudják a gépeket használni. Ez arra késztetett, hogy tézist alkossak az emberközpontú technikáról. Egyre inkább elmélyültem ebben a témában, amely arra is választ adott, miért ezt a területet választottam, ám a környezetemben sajnos egyre inkább egyedül maradtam az érdeklődésemmel. Egyetemi csoporttársaimat nem érdekelte a mérnöki munkának ez a morális vetülete. Zavarónak találták, mint ami eltéríti őket a technikai kérdésektől. Ez idő alatt kezdtem el a helyi domonkosokhoz járni, részt vettem az általuk szervezett beszélgetéseken, tanultam róluk. Így utólag azt látom, hogy amíg az egyetemen egyre magányosabb lettem, a domonkosoknál egyre nagyobb támogatást kaptam. Ez megerősítette bennem, hogy Isten azt szeretné, ha ezt a fajta gondolkodásmódot továbbfejleszteném magamban, aminek a módja az volt, hogy a domonkos rend tagja lettem.
Fotó: Kissimon István