„Találjuk meg a szavakat”

A házasság feladat, amely olyan kommunikációt igényel, amely mögött a szeretetnek, illetve a szerelemnek kell állnia. De bajban vagyunk már a szóval is. Hiszen mi a szerelem?



A legtöbbször érzelmeket értünk rajta. De ez a meghatározás nagyon hiányos és téves. A görög nyelv szépen kifejezi, hogy a szerelemnek három fajtája van, amelyek egymásba kapcsolódnak. Az egyik az erósz, amely a mély testi vágyat jelenti egymás felé.

Ehhez társul a filia, az intelligens szeretet, vagyis az, hogy „fejben” is szeretjük egymást. E kettő pedig belesimul az agapéba, az isteni szeretetbe.

Az erószhoz szervesen hozzátartozik az együtt töltött közös idő, amely az udvarlás időszakában természetes. Később azonban nagyon sok akadály gördülhet elé. Mégis fontos, hogy legyen időnk egymásra. Az erósz gyöngédséget is jelent, amelyet gesztusokkal, szavakkal, érintésekkel is kifejezhetünk. Erósz a testi szerelem is, amely szent és Istenhez tartozik. A testi szerelmet ma a világ sokszor csak a vágyak kielégülésére használja. A keresztények fölött pedig még mindig ott lebeg Szent Ágoston árnya, akinek hatására évszázadokon át vallotta az egyház, hogy a testhez és a testi szerelemhez önmagában bűn tapad. Még nagyanyáinkat is arra nevelték, hogy a test bűnös. Ez a szemlélet hat ránk. Az igazi erósz azonban Isten felé visz. Bátran meg kell ismernünk a magunk és a másik testét. A jó erósz művészet, évek kellenek hozzá, míg elsajátítjuk. Az egyház védi a szexualitást, hiszen szent dolog.

A filia barátságot jelent két ember között. Egymás támogatását, azt, hogy van közös érdeklődési körünk, hobbink. Tudunk együtt dolgozni, játszani, együtt lenni az élet apró-cseprő dolgaiban.

A házasságkötés során az oltár előtt megáldják az erószt és a filiát is, a házasság ezért sem csak papír. Így leszünk részese az agapénak, így lesz jelen Isten közös életünkben. Ezért jelenthet erős kapcsot két ember között, ha együtt járulnak a szentségekhez, együtt mennek szentmisére, együtt áldoznak, imádkoznak. A jó kegytárgyak is fontosak a közös élettérben. Ha egy nagy ikonról ránk néz a nappaliban Krisztus, lehet, hogy vita közben még a hangunkat is lehalkítjuk.

Az erósz, a filia és az agapé mindennapos tettekre késztet a másikért. Ezért nagyon fontos, hogy tudjunk egymással beszélgetni. Az, hogy odahaza esetleg nem láttunk jó példát erre, vagy nem vagyunk beszédes „fajták”, nem jelenthet kibúvót. Át lehet alakítani, ki lehet gyomlálni régóta beidegződött szokásokat, meg lehet tanulni beszélgetni. De akarni kell.

Sok keresztény tévesen azt gondolja, hogy a szeretet nevében mindent el kell tűrni, és nem szabad vitába szállni a másikkal. A szeretet nem az, ha némán szenvedünk, a fal felé fordulva, összeszorított fogakkal. A vita nem bűn. Sőt, ha szeretjük egymást, merünk egymással vitázni. Természetesen nem mindegy a hangnem. Ne feledjük, ha meg akarjuk úszni a kis vitákat, könnyen belecsúszhatunk nagy hazugságokba! A vita célja az, hogy a másik holnap is a házastársam legyen. Ehhez egyrészt szükséges, hogy tudjunk bánni az érzelmeinkkel. Másrészt ne várjuk el, hogy férjünk vagy feleségünk gondolatolvasó legyen. Mondjuk ki azt, ami bánt bennünket! Ám az igazunkat soha ne lebegtessük vörös posztóként a másik előtt, hiszen az agressziót vált ki. Ismerjük meg házastársunk szavait. Amire ugrik, azt ne mondjuk. Viszont találjuk meg azokat a szavakat, amelyekre tud válaszolni.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy mi a különbség a veszekedés és a vita között. A veszekedésben bántás van, bosszú és sértés. Ilyenkor nem meggyőzni akarjuk a másikat, hanem legyőzni. Támadunk, és támadás nagyon sok minden lehet, nemcsak a hangos szó vagy a testi fenyítés. A kimért hangú kritika vagy a sértett elnémulás ugyanolyan támadás, mint egy heves pofon.

Keresztény életünk szerves része a megbocsátás. Ám a megbocsátás folyamat. Ne aggódjunk, ha nem megy könnyen. A lényeges az, hogy akarjunk megbocsátani. Legyünk ebben türelmesek magunkhoz! Ha a fájdalom lassan enyhül, a seb nehezen gyógyul, az nem bűn. A házasfelek között nagyon fontos a humor, hiszen annyi feszültséget tud oldani! A humor isteni adomány. Abból a családból és házasságból, ahonnan kihallatszik az utcára a nevetés, elmenekül az ördög.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .