Nincs olyan tanítvány, aki ne lenne valamiben tehetséges, legfeljebb az iskolarendszer nehezen tudja felismerni és fejleszteni az adott képességeket. Ugyanakkor minden osztályban vannak nagyon tehetséges – és lemaradó – gyerekek is. A kiemelkedő képességű diákok esetében a legfontosabb, hogy ne vesszenek el valahol a rendszer fogaskerekei között. Nem ritka, hogy nehéz észrevenni őket. Ráadásul a tehetséges diákok sokszor visszahúzódóak. Egy szokatlan, váratlan megoldás – ami felcsillant valamit a képességeikből – segíthet megtalálni őket. Az is fontos szempont, hogy az iskolában jól teljesítő nem azonos a kreatív, felfedező, kutató gyerekkel.
„Van egy téveszme, hogy a lángelmét nem lehet elnyomni, az utat tör magának. Csodát tör utat! Nincs könnyebb dolog, mint egy lángelmét elnyomni, mert az nagyon érzékeny. Azt úgy el lehet fújni és taposni, mintha ott sem lett volna” – vallja Szent-Györgyi Albert Nobel- díjas és Kossuth-díjas orvos, biokémikus. Gyarmathy Éva neve lés-lélektani szakpszichológus a belső tűzhöz hasonlítja a tehetséget, mely „pusztíthatja belülről a gyereket vagy melegítheti a környezetét”.
Eredményorientáltak, érzékenyek a külvilágra, ám nincs olyan személyiségjegy, mely mindegyikükről elmondható. Így írja le Csíkszentmihályi Mihály a tehetséges diákok tulajdonságait. Sokkal inkább a személyiség összetettsége jellemzi őket. Sokszor az egymással ellentétes tulajdonságok egyszerre vannak jelen bennük. Aktívak, ugyanakkor képesek teljesen kikapcsolni, okosak és naivak, fegyelmezettek és játékosak, hagyománytisztelő konzervatív gondolkodásúak és lázadó tekintélyrombolók. Számukra a problémamegoldáshoz vezető út legalább annyira fontos, mint maga a megoldás. A tehetséges diákban magas szinten van jelen a logika és a fantázia, de az asszociációnak is kiemelt szerepe van.
Mi jellemez egy jó osztályközösséget? Megértés, becsületesség, támogatás, összetartás, szeretet, humor, együttműködés, megbízhatóság, jószívűség és találékonyság. E felsorolás érdekessége az, hogy valamennyi elemét Nagy Ildikó Orsolya negyedikes diákjai szedték össze. Jellemzően alig van köztük olyan, amely kimondottan a tanulásról szólna. Ha a tanulók támaszkodni tudnak egymás erősségeire, akkor maga az osztályközösség segíti a kiemelkedő diákot képességeinek kibontakoztatásában.
Mit tehet a pedagógus? Hisz abban, hogy a gyerek bizalomra érdemes, és bízik képességeiben. Alkalmassá teszi magát a nézőpontváltásra. Hitelesen áll a tanítvány elé, és olyan légkört teremt, amelyben alkotómunka folyhat. Néha szükséges, hogy a tanár a tanulóra szabott egyéni feladatterv alapján oktasson. Ehhez nem szükséges egy reformiskola, de lelkes tanár és rugalmas szervezet kell hozzá. Ám a pedagógusnak is kreatívnak, az új módszerekre nyitottnak kell lennie. Pécsi Rita neveléskutató azt mondja, hogy a jó tanár csak azt mutatja meg, merre nézzen a gyerek, de azt nem, hogy mit lásson. Önállóságra és kezdeményezőképességre kell ösztönözni a diákokat. A matematika oktatása során például meg lehet mutatni, hogy egy megoldáshoz több, egymástól látszólag különböző úton is el lehet jutni.
Picasso sokszor emlegette a következőket: „Édesanyám azt mondta nekem, ha beállsz katonának, tábornok lesz belőled, ha szerzetesnek mész, a végén te leszel a pápa. Én inkább festőnek álltam és Picasso lett belőlem.”
