Ötven éve kezdődött…

1962. október 11-én a Gyűjtőfogház egyik üzemében, az úgynevezett Speciálban dolgoztam német műszaki könyvek fordítójaként, amikor egy másik helyiségből hívtak a mérnök „kollégák”, akik történetesen a börtönparancsnok világvevő rádióját javították: fogni tudták a bécsi rádiót, mely helyszíni közvetítést adott a II. vatikáni zsinat megnyitásáról.

XXIII. János
pápa beszéde – német nyelvű tolmácsolással – a többségükben ’56-os rabok rádióra figyelő csoportjára a szabadulás első reményeként hatott. Az is volt, az egész anyaszentegyház számára.

Amikor azután 1963. április 1-jén, az amnesztia nyomán már saját készülékemen hallgathattam esténként a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adását, Szabó Ferenc jezsuita szerzetes naprakész zsinati beszámolóit magnó híján kézzel jegyzetelve, egyre inkább átjárt ez a felszabadító érzés. Más külföldi rádióadásokból értesültem arról is, milyen óriási érdeklődést váltott ki a világsajtóban a zsinat.

Évszázados merevség után a világ újra felfedezte, hogy az egyház nem egyfajta értékőrző múzeum, hanem élő valóság. Megtanultuk ezt a fontos olasz szót: aggiornamento – korszerűsítés. Megértettük, hogy a zsinat természetesen nem újat, csak új módon akar tanítani. Megértettük?

Ám hazánkban nem volt könnyű megismerni, megérteni a zsinat szellemét. Aki nem vette a fáradságot, hogy a Vatikáni Rádiót figyelje, és nem jutott hozzá a kicsiny példányszámban hozzáférhető Magyar Kurírhoz, aki nem olvasta Waigand József remek összefoglalóit, az bizony sokáig talán csak annyit tudott a zsinatról, hogy a papok már magyarul és a hívekkel szembefordulva miséznek.

A zsinat dokumentumainak füzeteit bizony csak hiányosan és cenzúrázva engedte megjelentetni az egyházügyi hivatal. (Ne feledjük: a rádió vallási félórájában még az evangéliumot is cenzúrázni akarták! Sík Sándor gyönyörű keresztútjával meg is tették. És a sokat emlegetett Pacem in terris kezdetű enciklikával is!) Amikor 1975-ben végre az összes dokumentum megjelenhetett, csak hétezer példányt engedélyeztek. Így lehetett sulykolni azt a hazugságot, hogy a II. vatikáni zsinat tulajdonképpen nem más, mint a világegyház részéről a szocialista rendszer elfogadása.

Ötven éve kezdődött… A hit évében el kell érkeznie hozzánk.