Minden virágot magamba temetnék,
mely csak a földből lázként kicsapott:
lugas rózsáját, tópart nefelejcsét,
szigorú nárciszt, léha pipacsot.
S két kézzel szórnám hervadt szálaim
az éjszakába, hadd találjanak
romhalmazuk taposva vissza hozzám
a régi árnyak, kiknek vállain
csontig való kifosztottságomat
a szirmok néma nyelvén elzokognám.