Ki egyszer elveszett

Mint csillag, mely mohos
kutat lelt otthonul,
megszokja, hogy köré
fal zárul konokul.

Szájában békanyál,
a túlvilág íze:
nem fél már semmitől,
nem vár már semmire.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .