Összetartozunk



– A nemzedékek együttműködésére egy tízállomásos családi játék adott alkalmat, később a gyerekek kézműveskedhettek, miközben felnőttmesék hangzottak el, majd Schäffer Erzsébet családtörténeteket mesélt. A házasság szentségét is megünnepeltük jubiláns és a közelmúltban templomunkban esküdött fiatal házasokkal – mondja Benkő Ágota, az esemény egyik szervezője. – Volt köztünk olyan férj és feleség is, akik már hatvan éve házasok! Ezen a napon felhőtlenül együtt lehettek a különböző nemzedékek, amire manapság egyre kevesebb alkalom van.



Ez a jelenség szerintem társadalmi betegséget jelez. A gyerekek gyakran már nem is ugyanazon a településen laknak, mint a szüleik, mert tanulmányaik vagy munkalehetőség miatt máshová költöztek, és a földrajzi távolságból adódóan kevés alkalom adódik a találkozásra. Mindennapos dolog, hogy a fiatalok elköltöznek otthonról azért is, mert önálló lakásra, házra vágynak, és csak kényszerűségből közösködnek a szülőkkel, nagyszülőkkel. Ritka eset, hogy egy óriási házban, harmóniában együtt élne három nemzedék. És sajnos egyre kevésbé a harmónia jut eszünkbe, ha a családról esik szó. A generációs különbségek egyre nagyobbak: más nyelvet beszélnek, más világban otthonosak a különböző korosztályok, sok a sérült, egyszülős család.



Fontos annak érdekében tenni, hogy kapcsolatban maradjanak a nemzedékek, keressék egymás társaságát, számon tartsák egymást, legyenek közös élményeik. Az egyházközségeinkben, anélkül, hogy ezt bárki tudatosan alakítaná így, külön, egymástól elválasztva élnek az idősebbek és a fiatalok: más misére, más kisközösségekbe járnak. A családi napunkkal arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy a három nemzedék összetartozik, és úgy teljes a közösség, ha együtt vannak, ismerik egymást.



Reménykeltő, hogy a közösségünk nagymamái és fiatal családjai magukénak érezték a rendezvényt, hogy rengeteg önkéntes segítséget kaptunk. Egy lakodalomra is elég lett volna a sok sütemény, amit a hívek hoztak – köztük olyanok is, akik a programra nem tudtak maradni. Szerencsére nálunk senki sem rendül meg, amikor mise közben egy baba felsír. Ha azt akarjuk, hogy a fiatal családok misére járjanak, és együtt vehessenek részt a misén, örülnünk kell a gyerekek jelenlétének. Noha bizonyos korig még nem értik pontosan, mi zajlik körülöttük, az élmény megmarad bennük: az ének, az imák, az, hogy valami komoly és fontos dolog történik körülöttük, meghatározó lehet a későbbi életükre nézve. Így nőnek bele a templomi közösségbe, amelyben minden nemzedék egyformán fontos – hangsúlyozza Benkő Ágota.


Fotó: Kissimon István