Összetartozunk
Fotó: Kissimon István

 

És arról, hogy el tudjuk hinni egymásnak: mindannyian jót akarunk, akkor is, ha más és más eszközöket választanánk. Az egyháznak feladata van a romák körében, és fáradozásának célja csak a felemelésük, integráció­juk lehet. Székely János így foglalta ezt össze a vita végén: „Nincs Magyarország cigányok nélkül. Jó lenne, ha mind többen ébrednének rá: esélyt jelentünk egymás számára. Összetartozunk.”
– Szegregál-e a nyíregyházai Huszár-telep Sója Miklósról elnevezett görögkatolikus általános iskolája? Hogyan tudja ezt cáfolni Kocsis Fülöp érsek, az intézmény fenntartója? Hol a határ a hátrányos helyzetű gyermekek szegregációs és felzárkóztató elkülönítése között? Kizárják-e a Huszár-telepieket Nyíregyháza belvárosi iskoláiból, köztük a görögkatolikus fenntartású Szent Miklósból? – kérdezte indításként György László, a vita vezetője, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, a társadalmi felzárkózás kutatója. – Talán tévedésből hívtak meg ide – válaszolta az érsek –, e kérdésnek ugyan­is nem vagyok a szakértője. Mégsem akarom visszadobni. A telepi gyerekek egyharmada nem a mi iskolánkba jár, vagyis nincs szegregáció, ezzel csak meg akartak bennünket bélyegezni. Soha nem firtatjuk, hogy a hozzánk jelentkezők közül ki tartja magát cigánynak, és ki nem. Nem szegregálni, hanem segíteni akarunk.
– A szintén görögkatolikus fenntartásban működő belvárosi iskolában szinte egyáltalán nem tanulnak roma gyerekek. Milyen a két iskola kapcsolata? – érdeklődött a moderátor. – A Huszár-telepiből rendszeresen a belvárosi iskolánk uszodájába visszük át a gyerekeket, és gyakorta szervezünk a két iskola diákjainak közös programokat – reagált Kocsis Fülöp.
– Úgy gondolom, hogy a jogvédők jó szándékkal léptek fel, céljuk a szegregátumban ragadás veszélyének elkerülése volt – vélekedett Hofher József jezsuita szerzetes, a Jezsuita Roma Szakkollégium korábbi lelkivezetője. – Tudni való ugyanis, hogy a spontán szegregáció is szegregáció. Ennek egyik szomorú példája Csobánka, amelynek általános iskolájába ma már kizárólag roma tanulók járnak, mert azok a szülők, akik megtehették, inkább a környékre, Pomázra és Szentendrére vitték a gyermekeiket. Az oktatás színvonala pedig idővel akkorát esett, hogy ma már a helyi romák harmada is más települések iskoláit választja. Csak az integrált oktatási környezet segítheti hozzá a hátrányos helyzetű családok gyermekeit a kitöréshez. Szegregált környezetből senki sem képes bejutni gimnáziumba, egyetemre. Szegregált oktatás csak akkor fogadható el, ha egy faluban, de még a környékén is kizárólag cigányok élnek. Ez esetben viszont csak az lehetne a megoldás, ha a Huszár-telepiek tehetségesebbjei is a belvárosi iskolában tanulhatnának, hogy megadasson számukra az integrált osztályok húzóereje, a felemelkedés lehetősége. – Lehetséges, hogy egy mondjuk négyéves felzárkóztató folyamat után a belvárosi Szent Miklós iskola átveszi majd a telepi gyerekeket vagy egy részüket? – Bármikor bárkit szívesen átveszünk közülük, tiszteletben tartjuk a szülők szabad iskolaválasztásának jogát – válaszolt az érsek. – A tehetségesebbeket mindenképpen be kellene vinni a belvárosi, integrált iskolába, hogy ne kallódjanak el – vágott közbe Hofher József. – Mi nem válogatunk, hanem a telepi iskolánkat akarjuk minél jobbá tenni. Nem azt a megoldást választottuk, hogy buszra ültetjük és egy távoli iskolába szállítjuk őket, hanem oda vittük az iskolánkat, ahol ők élnek – mondta erre Kocsis Fülöp. – Szerintem a fő kérdés az, hogy mi volt a város érdeke, és mi lenne az országé. Meggyőződésem, hogy Nyíregyháza rosszul felfogott érdeke a szegregáció, mert számára az jár kevesebb konfliktussal – folytatta Hofher atya. – Megijedt ugyanis attól, hogy ha nem lesznek csak többségi és csak roma iskolái, akkor a többségi szülők a gyermekeik elhozatalával fognak fenyegetődzni, és állandósulnak a konfliktusok. Kocsis püspök úr szerintem egy sanda oktatáspolitikai játék áldozatává vált, miután nemrég törvényben mondták ki, hogy a vallási hovatartozás szempontja felülírja az oktatási szegregáció európai tilalmát. Magyarországon ugyanis még legalább kétszáz szegregáló iskola van, amelyek mostantól a kúria április 22-ei ítéletére hivatkozhatnak, és továbbra is megmaradhatnak romboló gyakorlatuknál, e kiskapu révén a szegregátumokban tartva a roma gyerekeket, és ezzel tartósan megakadályozva a felzárkózásukat. És nem is csak a cigányokról van szó, hanem általában a hátrányos helyzetűekről.
– Vagy szegregálunk, vagy integrálunk? Csak vagy-vagyban gondolkodhatunk? Az nem járható út, hogy elkülönített felzárkóztatás után integrálunk? – kérdezte a vitavezető, majd Székely János segédpüspöknek adta át a szót. Ő pedig a magyarok védelmében, akiket sokszor kirekesztőnek bélyegeznek, megpróbálta történelmi példákkal igazolni, hogy ez rosszindulatú beállítás. Mások sokkal rosszabbak voltak nálunk: Anglia például hat-hétszáz évvel ezelőtt egyenesen kitiltotta a romákat, Franciaország 1802-ben Afrikába szállította őket, Hessenben pedig 1834-ben pénzjutalmat kapott, aki megölt egy romát. Magyarországra ezzel szemben századokon át a békés egymás mellett élés volt jellemző, különösen Erdélyben. Az pedig, hogy a felsőoktatásba nálunk a romák két-három százaléka kerül be, európai összehasonlításban is remek eredménynek számít. A gondot az okozza, hogy a rendszerváltás után a romák kétharmada elvesztette a munkáját. Ezen kellene segíteni, hogy a sokszor reménytelennek tűnő helyzetükön változtatni lehessen. Ami a szegregációt illeti, az képlékeny fogalom, vélekedett a püspök. Nem szegregál például egy magyar iskola Romániában, ahogyan egy olyan falué sem, amelyben szinte kizárólag romák élnek. Ő azt sem tartja szegregációnak, ha olyan misét mondanak valahol, amelyre csak a cigányokat várják, mert az ilyeneken hozzásegíthetik őket a többségi közösség normáinak elsajátításához. Tapasztalta azt is, hogy csak roma gyerekekből álló tanulócsoporttal jobban tudott haladni, mint vegyesben, mivel a romák szégyellték, ha mások előtt korholta őket, míg egymás között önfeledtek tudtak lenni.
Hofher József az elhangzottakhoz kapcsolódva Csobánkának arról az időszakáról beszélt, amikor még kötelező volt az integrált oktatás (nem volt szabad iskolaválasztás), így a roma és a többségi szülők ismerték egymást, sőt barátságok is kialakultak köztük, bizalommal voltak egymás iránt. Ám amióta a többségi családok gyermekei más települések elit iskoláiba járnak, ennek vége, és általánossá vált a bizalmatlanság, az ellenségesség. A Cursillo közösségi mozgalom cigányok körében tapasztalt népszerűségének titkát is abban látja, hogy a legtermészetesebb módon, testvérekként lehetnek együtt a többségi társadalom tagjaival, függetlenül attól, hogy milyen iskolákat végeztek. Hodászon ehhez képest külön templomuk van a cigány és a nem cigány magyaroknak! Ez nonszensz – fakadt ki. – Nemcsak a gyermekkel, hanem a családdal is foglalkozni kell, mert egy hátráltató, esetleg nyomorgó családból szinte lehetetlen a kiemelkedés – szólalt meg Székely püspök. – Az egyház ezért a romák lakta vidékeken ötvennégy közösségi házat üzemeltet, amelyek mosásra, tisztálkodásra és tanulásra, szabadidős tevékenységre egyaránt lehetőséget kínálnak. Közösségvezető-képzést is elindítottak itt-ott, mivel a máltai szeretetszolgálat tapasztalatai arra tanítanak, hogy csak helyi, településük viszonyait jól ismerő emberek segíthetnek hatékonyan a leszakadt közösségek felemelésében.
Kocsis Fülöp Hofher atya szavaira reagálva leszögezte: biztos abban, hogy a Huszár-telepi iskolára hivatkozva senki sem szegregálhat Magyarországon. „Mert ha igen, akkor szégyenfolttá válunk a magyar oktatás történetében”– tette hozzá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.