Ezután Recep Tayyip Erdogan államelnök fogadta az ezer helyiségből álló új elnöki palotában, amelynek megépítése félmilliárd euróba került. A pápa tolmácsa a hatvanéves török színésznő, Serra Yilmaz volt.
A török politikai hatóságokhoz intézett beszédében a szentatya úgy fogalmazott: nagy öröm számára, hogy folytatódik a barátság, a megbecsülés és a tisztelet párbeszéde, amelyet Angelo Roncalli, a későbbi XXIII. János pápa apostoli delegátusként kezdett el, majd a II. vatikáni zsinat összehívásával folytatott. „Türelmesen tovább kell vinnünk az emberi méltósághoz kapcsolódó alapvető jogok és kötelességek tiszteletben tartásán nyugvó béke építése iránti elkötelezettségünket. Ehhez le kell küzdeni az előítéleteket, helyet adva a megbecsülésnek, a találkozásnak. Alapvetően fontos, hogy muzulmánok, zsidók és keresztények ugyanazokat a jogokat élvezzék, és ugyanazon kötelességeket tartsák tiszteletben.
A Közel-Kelet, Európa és a világ várja ezt a virágzást. Meddig kell még szenvednie a Közel-Keletnek a béke hiánya miatt? Nem nyugodhatunk bele a szüntelen konfliktusokba. Isten segítségével mindig meg lehet és meg is kell újítanunk a béke melletti bátor kiállást. Jelentősen hozzájárulhat ehhez a vallások és a kultúrák közötti párbeszéd, amely véget vethet a fundamentalizmusnak és a terrorizmus minden formájának.
A nemzetközi közösségnek erkölcsi kötelessége, hogy segítsen Törökországnak a menekültek gondozásában. A pápa ismételten hangsúlyozta: jogos az igazságtalan agresszor megállítása, de ezt mindig a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kell véghez vinni. A probléma megoldását nem szabad pusztán katonai válaszra korlátozni. Ne fegyverkezésre fordítsák az anyagi forrásokat, hanem emberhez méltó, valódi küzdelmekre: az éhség és a betegségek elleni harcra. A magasságos Isten áldja meg Törökországot!” – fejezte be beszédét a pápa.
A szentatya ezt követően látogatást tett a török vallásügyi hivatalban is, ahol Mehmet Görmez elnök fogadta. A Diyanet a legmagasabb szintű szunnita iszlám vallási hatóság Törökországban, ahol a lakosság 99,8 százaléka muzulmán, a katolikusok mindössze ötvenháromezren vannak. Ferenc pápa beszédében rámutatott a vallási vezetők közötti párbeszéd óriási jelentőségére. Tragikus a helyzet a Közel-Keleten, főként Irakban és Szíriában, ahol nyomasztó a humanitárius válság. Nagy aggodalomra ad okot, hogy egy szélsőséges csoport egész közösségeket – köztük keresztényeket – üldöz embertelenül. Az erőszakot csak összefogással lehet legyőzni. A keresztények és a muzulmánok felbecsülhetetlen lelki értékek letéteményesei. A két vallás között számos hasonló vonás van, többek között mindkettő elismeri az emberi személy szent mivoltát, és a rászorulók iránt szolidaritásra ösztönöz.
November 29-én Ferenc pápa Isztambulban folytatta törökországi látogatását, ahol Bartholomaiosz pátriárka és az isztambuli kormányzó fogadta. Délelőtt ellátogatott a Kék mecsetbe, ahol a főmufti és egy imám üdvözölte, majd csendes összeszedettségben töltött néhány percet. Ezt követően a Hagia Szophia (Szent Bölcsesség) múzeumba, az egykori antik bazilikába ment (képünkön), ahol a vendégkönyvbe többek között ezt írta: „Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura” (83. zsoltár).
Az isztambuli pápai képviseleten találkozott a latin, az örmény, a szír és a káld rítusú katolikusok közel ötven képviselőjével. A délután folyamán szentmisét mutatott be a Szentlélekről elnevezett latin szertartású székesegyházban. Homíliájában hangsúlyozta: „Az egyház egész élete és küldetése a Szentlélektől származik. A hitvallás is csak az ő sugallatára lehetséges. Amikor egy azelőtt ismeretlen képességet fedezünk fel magunkban a megbocsátásra, annak az embernek a szeretetére, aki nem szeret minket, akkor a Szentlélek ragadott magával bennünket. (…) Hitünk zarándokútján minél alázatosabban hagyjuk, hogy az Úr Lelke vezessen minket, annál inkább leküzdjük a meg nem értéseket, a megosztottságokat és az ellentéteket.” Több ortodox főpap és protestáns vezető is együtt imádkozott a katolikusokkal. A pápa elismerését fejezte ki ezért a szép gesztusért.
Este az ökumenikus patriarchátusra ment, amely 1601 óta Isztambul Fanar városnegyedében működik. Bartholomaiosz pátriárkával együtt lépett a Szent Györgyről elnevezett patriarchális templomba, ahol imatalálkozón, majd magántalálkozón vett részt. Ferenc pápa többek között ezt mondta: „András és Péter édestestvérek voltak, de Krisztussal való találkozásuk testvérekké tette őket a hitben és szeretetben is. A katolikusok és az ortodoxok is testvérei egymásnak a reményben.” Az imaszertartás végén a pápa a pátriárka áldását kérte.
Másnap délelőtt a pápa találkozott Isak Haleva törökországi főrabbival. Törökországban kétszázharmincötezer zsidó él. Ezt követően liturgián vett részt Szent András ünnepén a fanari Szent György patriarchális templomban. A pátriárka és a pápa beszédet mondott, majd ökumenikus áldást adott.
A két egyházfő közös nyilatkozatában ismételten leszögezte közös szándékait és aggodalmait. Úgy fogalmaztak: szilárd szándékuk, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a teljes egység előmozdítására. A továbbiakban is támogatják a teológiai párbeszédet, és aggodalmaikat fejezik ki Irak, Szíria és az egész Közel-Kelet helyzete miatt. „Nem törődhetünk bele egy keresztények nélküli Közel-Keletbe” – mondták. A keresztények üldözését sokan közönyösen szemlélik. Ennek megváltoztatása érdekében nem csupán állandó imára van szükség, de megfelelő válaszra is a nemzetközi közösség részéről.
Az egyházfők elismerik az iszlámmal való építő párbeszéd előmozdításának jelentőségét, és imádkoznak minden háborútól szenvedő népért, különösen is Ukrajna népeink békéjéért. Felszólítják a szembenálló feleket, hogy haladéktalanul vessenek véget a konfliktusnak. Egyházaik híveit pedig arra buzdítják, hogy legyenek tanúi Isten szeretetének.
