Ezután több mint kétszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a XIX. században jöjjön egy újabb híres archeológus, Giovanni Battista de Rossi, s irányítása alatt feltáruljon Róma föld alatti városa. Az eredetileg pogány temetkezési helynek szánt és családi sírboltokat tartalmazó folyosók a vértanúk egyházában, az üldöztetések ideje alatt váltak igen jelentőssé. Úgynevezett fossorok, azaz sírásók több emelet mélyen ásott labirintusszerű járatokban mintegy hétmillió sírhelyet alakítottak ki a római katakombákban. A városon kívüli temetkezési helyek az üldözés megszűntével elhagyatottá váltak, a barbár, főleg gót sírrablók elől pedig a pápák a bazilikákba menekítették a vértanúk ereklyéit. A Via Salaria Nován található Szent Priscilla-katakomba névadója annak a Pudens szenátornak az édesanyja volt, akinek a házában Szent Péter apostol misézett. Szent Priscilla a híres Acilius családhoz tartozott, amelynek több tagja viselt consuli tisztséget, így például a III. században Marcus Acilius Glabrio is, akiről egy ókori szerző meséli el, hogy keresztény hitre térése és a császárkultusz megtagadása miatt az amfiteátrumban előbb egy medvét, majd egy oroszlánt eresztettek rá, s miután ezeket legyőzte, a kiérdemelt kegyelmi ítélet helyett lefejezték.
Az Aciliusok hitvallókat és vértanúkat is adtak a kereszténységnek. Ennek a családnak a sírboltjai alkotják a katakomba legrégebbi magját. Ám nemcsak miattuk fontos ez a hely. Ide temettek több pápát is, például a Krisztus után 304-ben elhunyt Szent Marcellinust, aki a Diocletianus- féle üldözésnek esett áldozatul, vagy Szent Marcellust, aki az egyház újjászervezését szerette volna elérni. De itt nyugodott Szent I. Szilveszter, Liberius, és Szent I. Celesztin pápa is. Az utóbbi szolgálatának ideje alatt a nesztoriánus eretnekséggel harcolt.
A Priscilla-katakomba három szintből áll: legfölül egy nagy, felszíni keresztény temető található, ahol két bazilika, valamint több mauzóleum és kápolna alapjait is feltárták. A II. századból való a föld alatti első szint, ahol eredetileg önálló sírok voltak, ezeket később nagyobb terekben összenyitották. Ez alatt pedig gondosan megtervezett folyosórendszer található a III–IV. századból. Különleges katakomba ez, hiszen számtalan művészeti alkotást őriz. Itt látható az első freskó, amelyen a Szűzanyát ábrázolták a gyermek Jézussal, illetve a kenyértörést, de ószövetségi jeleneteket is festettek ide Noéval, Zsuzsannával. Személyes élményem, hogy húsz évvel ezelőtt a Priscilla-katakomba közvetlen közelében lévő bencés pinceszálláson tölthettem három napot, régi szerzetesi szokás szerint csak hármat, és azt ingyen. Ezalatt többször is lemehettünk a katakombába, ahonnan máig őrzöm azt a Jó pásztorábrázolást, amely szimbóluma az egyházi szolgálatnak, és egyszersmind az egyik legszebb ókeresztény emlékünk. A most felújított Priscilla-katakomba nagy élmény a Rómába zarándoklónak. Ám ha nem jutunk el oda, a digitalizálásnak köszönhetően ma már akár otthonunkban is gyönyörködhetünk szépségeiben.
