Örülni tanít a Lélek



Lassanként a vonat utolsó kocsija is kiürül, a nagymarosi plébániakertbe csak úgy özönlenek a fiatalok. Hazai egyházmegyéinkből, de még a határon túlról is érkeztek üdvözlésükkor lelkesen integetnek a jelenlévők. A seregszemlén minden korosztály képviselteti magát, fiatalok és gyermeki lelkû idősebbek egyaránt. A résztvevők számát Hadi Ferenc szervező mintegy háromezer főre becsüli annak alapján, hogy a kertben ennyien férnek el. Legtöbben a fûben ülnek, néhányan a kikészített székeken: „Jobb itt, mint a hűvös templomban” – mondja egy lány. Sokan vannak, akik először jöttek el erre a találkozóra, de több mint félezren évek, évtizedek óta visszajárnak. Valamennyien a Szent Ferenc Antióchia közösség által vezetett közös reggeli ima után sorra kerülő előadásra gyülekeznek. „Téged ki vezet?” – olvasható a találkozó mottója a nagymarosi levélben, s előadásában Bokros Levente ceglédi plébános is erre épít. Mint mondja, Isten táncra hív bennünket, meg akar tanítani az élet örömére, amihez azonban önmagunk evangelizációján, Istenhez való visszatérésünkön keresztül vezet az út. Szembe kell néznünk saját magunkkal, s tisztáznunk kell az Istenhez és a másikhoz fűződő viszonyunkat is. „Mindig csak rohanunk. Egy zsolozsmát sem tudok rendesen elmondani felkénehívni, elkéneintézni, áldjad lelkem azUrat!” – meséli, majd felteszi a kérdést: „Nem vagy úgy, hogy többet beszélsz anyáddal telefonon, mint személyesen?”



Istenünk nem SMS-t küldött nekünk, hanem egyetlen fiát, általa új módon akar megszólítani minket. Le kell győznünk önmagunkat, oda kell mennünk és meg kell szólítanunk a másikat. A Pink Floyd együttes A fal című filmmusicaljének „prófétai üzenetére” emlékeztetve: le kell bontanunk a falakat magunk körül.

Programok kicsiknek és nagyoknak


Az előadás után következnek a fakultációk, ki-ki maga választhat a különféle helyszíneken zajló jobbnál jobb programok közül. Kerényi Lajos atya a keresőknek tart előadást, a templom zsúfolásig megtelik. Gáspár István atya ugyancsak önmagunk evangelizációjáról, avagy Jézus szerető tekintetének megtapasztalásáról beszél. A szerzetesség iránt érdeklődők női és férfirendek tagjainak tehetik fel kérdéseiket, a kálvárián Brückner Ákos Előd atya válaszol a fiataloknak, a Duna partján pedig kiscsoportos beszélgetések zajlanak. Egész nap lehetőség van gyónásra, egyes ifjúsági szervezetek, lelkiségi mozgalmak képviselői pedig standjaiknál várják az érdeklődőket, majd délután a Chemin Neuf közösség tart szentségimádást.



Mindeközben folynak a Gyerekmaros programjai, amelyeken rendszerint közel nyolcszáz gyerek vesz részt, létszámuk folyamatosan nő. Pirositzné Marosi Rita szervezőtől sok mindent megtudunk a kezdetekről. Az 1989-es őszi nagymarosi találkozó témája a család volt, s csupa családos előadót hívtak meg. Mivel a gyermekeiket nem tudták hova tenni, elhatározták, hogy programokat szerveznek nekik. Innen ered hát a Gyerekmaros, amelyből később fejlődött ki a 7–8. osztályosoknak szóló Kamaszmaros és a 9–10. osztályosokat megcélzó Diákmaros is. A téma azonos minden korosztálynak, amit azonban az óvodások és az alsó tagozatosok számára rengeteg játékkal, mesével és énekkel közelítenek meg. Ezúttal különleges programban is része lehet a gyerekeknek: Erdő Péter bíboros látogat el hozzájuk, s válaszol kérdéseikre. Többen visszajárnak a Gyerekmarosra, majd a Nagymaroshoz csatlakoznak. Megtörtént, hogy egyes résztvevőkből csoportvezető, másokból pap lett. Rita szerint kapnak itt valamit a gyerekek, megtapasztalják, hogy az egyháznak vidám oldala is van.

Küldetést kaptunk


Az egész plébániakertet, sőt annak környékét is ellepik a fiatalok a szentmise kezdetekor, több ezren vannak. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek mutatja be a misét, megannyi atyával együtt. Szentbeszédében emlékeztet, hogy Krisztus küldetést adott nekünk: hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Üdvösségünk záloga ez, amelyre mind meghívást kaptunk, tanítja a II. vatikáni zsinat is. Az örömhír segít bennünket, hogy már itt, a földön is szeretetben élhessünk. Krisztus korlátokat nem ismerő szeretetét vagyunk hivatottak közvetíteni, ő azonban nemcsak parancsot ad, hanem erőt is ennek teljesítéséhez. Prédikációja végén a bíboros Isten áldását és a Szentlélek segítségét kéri a találkozó résztvevőinek.

A miatyánk után számtalan fiatal járul szentáldozáshoz, a szentséget kiszolgáltató atyákat fehér zászlót vivő segítők vezetik a tömegbe. A szentmise végén felhangzik Sillye Jenő „Gyere, kicsi barátom, menjünk gyorsan, Jézus vár ránk a templomban” kezdetű dala, közben a Gyerekmaros résztvevői sorra vonulnak be a kertbe. Brückner Ákos atya elmondja, hogy huszonöt éve huszonöt fáklya égett, most pedig negyven lufit eresztenek szélnek a gyerekek, hálát adva Nagymaros minden kegyelméért.

Kismarosból Nagymaros


Számos jeles személyiség jött el a mostani találkozóra, aki már a kezdetekkor is jelen volt. 1971-ben a közeli Kismaroson Major Sándor atya egybehívta a környék fiataljait, akik szombatonként kirándultak, majd a templomban gyűltek össze, Sillye Jenő pedig hozta a gitárját, s énekelt nekik. Hamar híre ment a találkozóknak, a fiatalok mind többen és többen lettek, mígnem kinőtték a templomot. Ebben az időben tiltották az ilyen összejöveteleket. Mikor már a templom körül is álltak a fiatalok, Sándor atya átment Nagymarosra, arra kérve Horváth István atyát, fogadja be őket. Tanakodott az atya, majd így szólt: „Tudod, Sándor, félek, de az Úrtól még jobban…” Így hát 1972-től kezdve Nagymaros adott otthont a találkozóknak, amelyeket Kerényi Lajos akkori nagymarosi káplán és társa, Balás Béla (Beton atya, aki most kaposvári megyés püspök – a szerk.) is az elejétől kezdve felkarolt. Kezdetben a templomban tartották az összejöveteleket, majd a létszám folyamatos emelkedése miatt a plébániakertben is. Lassanként állandósult és tematizálódott a tavaszi és az őszi találkozó. Egyre több atya kapcsolódott be, bővültek a programok, a diktatúra megszűnésével pedig már nem tiltották a rendezvényt. Hadi Ferenc kezdetben ifjúsági hittanosként vett részt a programokon, ma már szervezőként tevékenykedik. Mint mondja, hónapokig tartanak az előkészületek, de megéri fáradozni. Hiszi, hogy a nagymarosi találkozó a Szentlélek műve, forrás, amelyből meríteni lehet. A mostani összejövetel kulcspont, újabb negyven év kezdete. Bajcsy Lajos atya magát a találkozó szürke eminenciásának nevezi: „Nagymaros a magyar egyház egyik karizmája, Isten ajándéka.” Sillye Jenő élete legmeghatározóbb élményének tekinti a találkozót, általa lett dalaival tanúságot tevő énekes-dalszerző. Noha a kornak, a fiatalok ízlésének megfelelően mára áthangszerelte az énekeket, lényegében ugyanazok maradtak, azt üzenik, mint régen – véli. Zenéjéért fiatalok és idősek egyaránt lelkesednek, a mostani találkozón is mind vele együtt táncolnak és énekelnek.

Közelíteni a fiatalokhoz

Kerényi Lajos atya abban látja a találkozók sikerét, hogy a Szentlélek segítségével minden korban megtalálják az „örök tan” átadására azt a kifejezésmódot, amely az embereket leginkább megragadja, bennünk van ugyanis a természetfeletti utáni vágy. Hasonlóképpen vélekedik Erdő Péter bíboros, prímás is. Kérdésünkre válaszolva elmondja: úgy kell szólni az emberekhez, hogy meg is értsék, amit mondunk, ugyanakkor azt az igaz és változatlan üzenetet kell közvetíteni, amelyet Jézus Krisztus bízott ránk. Hangsúlyozza: az egyház a keresztények összessége, s minden tagja arra hivatott, hogy cselekvő, s ne csupán fogyasztó legyen.

Beer Miklós
püspök lapunknak adott interjújában arról beszél, hogy mindazoknak, akiknek papként, ifjúsági vezetőként vagy szülőként a fiatalok terelgetése a küldetésük, először saját magukat kellene megváltoztatniuk – imádsággal, újra megtéréssel, az Istennel való benső, személyes kapcsolat kialakításával. Mint mondja, a fiatalok közé kell mennünk, együtt kell lennünk velük, bizalmat kell adnunk nekik, s mernünk kell rájuk bízni az egyház jövőjét. A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó megmaradásának ténye jelzi: él a katolikus egyház.


Fotó: Kissimon