Kirner Gábor a felkészülés éveiben szalézi szerzetesi közösségekben élt, majd kérte, hogy örökfogadalommal adhassa át magát Istennek a rend alapszabályai szerint. Ugyanebben a szentmisében a jelen levő szerzetesek megújították fogadalmukat.
A szertartáson részt vett a Szent István Magyar Szalézi Tartomány valamennyi tagja, a Szalézi Család tagjai, a rokonság és az óbudai kápolnaközösség hívei – Gábor testvér jelenleg itt teljesíti szerzetesi szolgálatát. Mellette volt bátyja, Kirner Zoltán is, aki öccse nyomdokaiba lépve tavaly jelentkezett a szalézi rendbe, és most tölti jelöltidejét az olaszországi Udinében. A magyar szaléziakkal együtt ünnepelt Don Igino Biffi, az udinei szalézi rendház igazgatója is.
Ábrahám Béla tartományfőnök szentbeszédében kifejtette: az örökfogadalom igazi húsvéti esemény, hiszen a keresztségre épül, amelyet az Egyház húsvét éjszakájának titkában ünnepel, belemerítkezik, és ezzel új élet kezdődik. Ez az új élet lesz teljessé, szökken szárba és hoz gyümölcsöt az örökfogadalom által.
A szaléziak számára különösen fontos a „húsvét fényében járás”. Don Bosco szülőhelyén, Colle Don Boscón, ha az ember a hatalmas bazilikában föltekint, a föltámadt Krisztust látja. Péliföldszentkereszten a keresztre feszített Krisztus áll előttünk, de a kettő ugyanaz, mert a megfeszített Krisztusban is ott látjuk a föltámadás örömét, teljességét, ami visszaköszön a rendi alapszabályokban, a szalézi ifjúsági lelkiségben és a szalézi munkatársak gondolkodásában is.
Beszédében a tartományfőnök Tamás apostol példáját említve kitért a közösségi élet erejére és értékére is, hangsúlyozva, hogy aki nincs a közösségben, az elveszíti Krisztust. Egyetlen szerzetes sem találkozik Krisztussal, ha nincs a közösségben. Tehet sok jót, lehet látványosan gazdag az élete, és jelentős eredményeket érhet el, de mindezt nem Krisztussal találkozva teszi. Az is meglehet, hogy a közösségben kevesebb jót tud tenni, és az élete nem lesz látványos, de ott Krisztussal teszi, amit tesz.
Ábrahám Béla rámutatott arra a nagyon fontos Don Boscó-i gondolatra is, hogy együtt élni és együtt dolgozni a szaléziak számára biztos út az életszentségre és a hivatás megélésére. A közösségi élet nem kritika-, hanem irgalmasságalapú, türelemmel és szeretettel megjelölt létezés. Ám a közösség nemcsak liturgikus és imádkozó közösséget jelent, hanem életközösséget is. Ezt élik meg a szerzetesek akkor, amikor együtt vannak egy vacsoránál vagy más programokon. Sajnos a kicsi, töredezett és nagyon sok feladatot ellátó magyar szalézi szerzetesi közösségnek kevés lehetősége nyílik erre, de azért megteremthetők ezek az alkalmak.
A fogadalomtétel szertartása a szentbeszéd után következett. Az ünneplés szeretetvendégséggel zárult.
Forrás és fotó: Szaléziak.hu
