A sorozatban november első péntekén a Szent István Egyetem oktatója tartott előadást – írásunk ennek szerkesztett és rövidített változata. A környezeti problémákra adandó válaszok közül az egyik lehetséges – és szükséges válasz – az önkorlátozás. A régebbi környezeti problémák, ezek közül például az energiagazdálkodás körüli anomáliák többé-kevésbé ismertek. Tudjuk, meglehetősen korlátozottak a Földön rendelkezésre álló energiaforrások, valamilyen módon tehát takarékoskodnunk kell az energiával. Magától értetődőnek tűnik sokak számára, hogy a „főbűnösöket” a jelentős energiafogyasztó nagyvállalatok között keressük. A felmérések szerint azonban 1990-től 2006-ig Európában az ipari méretű, illetve a közlekedéssel kapcsolatos energiafogyasztás mellett a háztartások fogyasztása nagyjából ugyanannyi volt. Az ipar területén némi csökkenés is tapasztalható, a háztartásoknál viszont növekedés mutatkozik. Ezek a tendenciák elgondolkodtatóak. És mielőtt azt gondolnánk, hogy e trend alól a „szegény” Magyarország nyilván kivétel, akkor – ismét a konkrét adatokhoz fordulva –megállapíthatjuk, hogy országunkban az Európai Unió átlagához viszonyítva is nagyobb arányú a háztartások energiafelhasználása. Mindebből látható, hogy a környezeti problémák szempontjából az állampolgárok „kicsi” energiamegtakarítása is sokat jelenthet. Nézzünk olyan példákat is, amelyek új keletű és új típusú környezeti problémákhoz vezetnek. Ilyen a genetikailag módosított szervezetek (GMO), illetve a nanotechnológia alkalmazása a modern termelésben. Ezeket az eljárásokat ma már számos területen alkalmazzuk, de környezeti hatásaikat kevéssé ismerjük. Napjainkban genetikailag módosított baktériumok és gombák segítségével, zárt körülmények között állítják elő az inzulint, amelyet régebben a vágóhidakról (a sertés és a szarvasmarha hasnyálmirigyéből kivonva) gyűjtöttek össze. Nem hiszem, hogy környezeti szempontból bárkinek kifogása lenne ez ellen. Ugyanakkor az EU-ban köztermesztésre engedélyezett egyetlen génmódosított kukoricafajta környezeti hatásai még mindig nem tisztázottak kellő mélységben. A kukoricamoly ellen bevetett génmódosítás ugyanis – amely kiküszöböli a növényvédő szerek használatát e kártevő ellen – a célszervezet mellett a környezet más élőlényeire is hatással van. Vannak olyan szempontok, amelyek ezen a területen még tisztázatlanok. Ez a tény – és a kukoricamoly kártételének csekély mértéke – hazánkban éppen elég ok arra, hogy Magyarország ne engedélyezze ennek a kukoricafajtának a termesztését. Hasonló a helyzet a rohamléptekkel fejlődő nanotechnológia esetében is. Egyetlen példaként említhetném azt a kereskedelmi forgalomban lévő mosógépet is, amelyhez a mosás során nanoméretű ezüstöt kell adni, amely elpusztítja a ruhát szennyező baktériumokat. Gondoljuk meg, ha ez a nanoanyag nagy mennyiségben bekerül az élővizekbe, ott is elpusztítja majd az ökoszisztéma működéséhez nélkülözhetetlen baktériumokat. Az új technológiákkal kapcsolatban jelentős probléma a kutatási eredmények gyors hasznosítási kényszere. A gyorsaság óhatatlanul felületességhez vezethet, ami a tudományban megengedhetetlen. Nagy a nyomás azokon a kutatókon, akik valamely céggel kötött szerződés (anyagi támogatás) alapján végeznek kutatásokat. A gyártó cég ugyanis a piaci termék előállítására költött jelentős mennyiségű pénzt – érthetően – gyorsan vissza akarja nyerni. Nem mindegy azonban, hogyan teszi ezt. Az erkölcsnek és az önkorlátozásnak különösen fontos szerepe van, illetve kellene hogy legyen ebben a folyamatban. Amikor Einsteint megkérdezték, milyen nagy változásokat lát előre az emberiség életében, akkor az információrobbanást is megemlítette, de úgy gondolta, ha az emberek megismerik, hogy más embercsoportok milyen problémákkal küszködnek, akkor ki fog alakulni a világméretű szolidaritás. Tudjuk, nem így történt. Az információáradat inkább elbizonytalanítja az embereket. Így vagyunk a tudomány legújabb eredményeivel is. Az általános bizonytalanság közepette nagyon fontos volna a minden területet átölelő önkorlátozás, amely azonban személyre szabottan más-más mértékű lehet. Képtelenség minden ember számára egyforma mértékben megfogalmazni, mit tegyünk és mit ne tegyünk környezetünk érdekében. A legfontosabb a környezeti nevelés és a keresztény etika oktatása volna, hogy megfelelő alapot adjanak a környezettudatos élethez. Keresztény emberek számára az önkorlátozás azt jelenti: szabadon döntök arról, hogy mit teszek. Csak a valóban szabad ember lehet önkorlátozó. Ennek érekében megfelelően tájékozódom – és imádkozom –, végül pedig kialakítom a saját véleményemet a kérdésről, amelyet azután megvalósítok. Ne féljünk ez utóbbi lépéstől, még ha kicsiségnek látszik is! Inkább gondoljunk arra, hogy környezetünk védelme szempontjából a legapróbb lépések is fontosak! Sok kicsi sokra megy képletesen is, a valóságban is. Ne legyünk restek cselekedni!
