Öngondoskodás Kerecsenden

– Idén tavasszal kezdtünk el a rászoruló családokon segíteni. Az önkormányzatokkal együttműködve meghirdettük, hogy vetőmagot kapnak azok a családok, akik mezőgazdasági művelésre alkalmassá teszik kertjüket.

Az öngondoskodó háztartások akciónkhoz ötszázötvenkét család – Kerecsenden kétszázhúsz, Ónodon kétszáztizenhat, Szendrőlád községben száztizenhat – csatlakozott. Az ónodi polgármester régi jó partnerünk, nagy örömmel állapította meg, hogy a Katolikus Karitásztól függetlenül is elindult náluk egy hasonló kezdeményezés. Önkormányzati rendeletet hoztak, hogy aki segélyt kap, annak kötelessége rendben tartani házát és udvarát. A cél nyilvánvaló: aki magot kap, az arathat, azaz megtermelheti azokat az alapvető élelmiszereket, amelyek az életükhöz kellenek – zöldségeket, kukoricát és burgonyát. Az önkormányzatok településenként más és más módon vettek részt a munkában: traktort adtak a szántáshoz, beszámították a talaj előkészítését a közmunkába. A karitász országos központja is segített, száz-száz kapát, ásót és gereblyét adtak a kerecsendieknek.



A nehéz, időtálló, kovácsoltvas szerszámok a kerecsendi polgármesteri hivatal udvarán álló fehér teherautó platóján állnak. Mindegyik nyelébe beleégették a karitász szót. Simon Miklósné, a szociálisgondozó-szolgálat vezetője hangsúlyozza, hogy munkájában és egyben a falu életében is a legfontosabb a közösségépítés. Az egy településen lakók egymásra utaltak, a közösségi életet azonban csak szeretettel, türelemmel, figyelemmel és őszintén lehet kiteljesíteni.

A vallás Kerecsend kulturális hagyományainak is legerősebb őrzője. A cselekvő szeretet gyakorlása pedig minden keresztény kötelessége.

A programban részt vevők tevékenységét a karitász és az önkormányzatok emberei folyamatosan ellenőrzik. Erre nagy szükség van, hiszen hasonló kezdeményezések folytak már az országban, de folyamatos szakértő segítség nélkül jó néhány helyen kudarcba fulladtak – magyarázza Árvai Ferenc a szerszámpakolás után. – A karitász több okból is fontosnak tartja a kapcsolattartást a családokkal. Egyrészt meg kell tanítani a földművelésre, szakmai tanácsokkal kell ellátni őket, másrészt szükségük van a biztatásra, ha elcsüggednek, elvesztik a kedvüket, időnként vissza kell hozni a lelkesedésüket. Az ellenőrzés során tehát elsősorban nem az elvégzett munkát vizsgálják.

Minden családdal támogatói szerződést kötött a karitász: a családok vállalják a föld előkészítését, a veteményezést, a vetőmagot nem ajándékozzák vagy nem adják el, vállalták, hogy a növényeket lelkiismeretesen gondozzák, a termésből pedig a következő évre félretesznek maguknak vetőmagot.

A vetőmagprogramot számos bírálat is érte a helyi sajtóban. Sokan azt mondták, hogy aki eddig nem művelte a földjét, miért éppen most kezdene bele, fölösleges pénzkidobás ez. A másik gyakran felbukkanó elem durvább: nem fogják megművelni a földet, hanem mennek majd megint lopni.

Árvai Ferenc leszögezi: a tények cáfolják ezeket az előítéletes véleményeket. Az emberek előkészítették a kertjeiket, tehát megtették az első lépést. „Ők jelentkeztek a mi felhívásunkra, senki sem kötelezte őket erre. Szomorú, hogy ekkora a szegénység, de öröm, hogy az emberek elindultak abba az irányba, hogy megpróbálnak magukon segíteni – teszi hozzá a karitászigazgató.