Ökumenikus gyertyagyújtás Debrecenben
Fotó: Derencsényi István

 

Már advent első vasárnapjának délutánján megkezdődtek a programok a régi városháza belső udvarán, ahonnan a résztvevők a Kossuth térre vonultak. Itt megköszönték a közreműködést Hortobágy örökös pásztorainak, akiknek pásztortüzéből fényüket kapták az adventi fáklyák. Az Ort-Iki Utcaszínház művészeinek a csillagért, az Ady Endre Gimnázium diákjainak a térjátékért, a Pendely családnak a hagyományőrző énekekért és a betlehemi köszöntőkért, a Debreceni Népi Együttesnek és a Forgórózsa Táncegyüttesnek az ünnepi műsorért mondtak köszönetet.
Az ünnepségen jelen volt Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök; Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek, metropolita; Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője; Zsarnai Krisztián, a Magyarországi Evangélikus Egyház Hajdú-Szabolcsi Egyházmegyéjének esperese; Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke; Sipos Barnabás, a debreceni Szentháromság magyar ortodox templom parókusa, valamint Papp László polgármester.
Kocsis Fülöp érsek a beszédében a karácsony titkát különösnek és dicsőségesnek nevezte: a menny belefér egy istállóba, hiszen Isten száll le a földre. „Isten, akit nem fogadhatnak be az egek egei, parányi csecsemőként a jászolban nyugszik. Királyi széket látok, és egy szüzet, egy názáreti leány méhébe fogadja Isten Fiát, és királyi székké válik” – idézte a költői képet, amely a Görögkatolikus Egyházban végigkíséri a bűnbánati és karácsonyi időszakot. Kocsis Fülöp arra buzdított, hogy lássuk meg ezt a különös és dicsőséges titkot, a betlehemi barlangban a mennyek országát, és ismerjük fel a parányi csecsemőben a végtelen Istent.
Palánki Ferenc megyéspüspök gondolatébresztő kérdéssel kezdte a beszédét: „Jézus Krisztus születése napján minden más. De miért csak akkor?” Majd a karácsonyi ünnep varázsáról szólt, amely megérinti az emberek lelkét, hiszen mindenki vágyódik a szeretetre, a békére, a jóságra.
A püspök kitért arra is, hogy bármennyire is szépítjük, színezzük a karácsonyi történetet, felnőtt fejjel is megdöbbenünk Isten szándékán: Jézus az otthontalanság nyomorúságában született a világra. „Az elutasítást pedig nem a római kor sajátosságaként kell értelmeznünk. A visszautasítottság ténye és szomorúsága független a történelmi időszaktól, és nagyon is fájdalmas” – folytatta. – Fiában Isten kimondta, hogy mindannyian fontosak vagyunk számára, eljön hozzánk, hogy velünk lehessen” – hangsúlyozta a püspök, majd arra figyelmeztetett, hogy a jóság, a szeretet gyakorlásával készüljünk az ünnepre, de ne csak karácsonykor, hanem minden pillanatban, hiszen amikor az Úr megérkezik, a jelen pillanatot kéri számon tőlünk.
„Adventet nem lehet nem észrevenni, adventről nem lehet lemaradni” – mondta Derencsényi István református főjegyző. Reklámaival és árukínálatával a világ – a maga sajátos módján – gondoskodik arról, hogy mindenkiben tudatosítsa, itt van az advent ideje. Ám nem csak a külsőségek ünnepi megjelenését várjuk ilyenkor. Itt él még közöttünk az eredeti jelentéstartalom, az adventus Dominum, a várakozás az Úr érkezésére, Krisztus születésére, Isten emberi létmódban való megjelenésére.
Zsarnai Krisztián evangélikus esperes szintén arra a kérdésre kereste a választ, hogyan és kit ünneplünk karácsonyra készülve az adventi gyertyák meggyújtásával, ki áll a középpontban ezen az ünnepen. Hangsúlyozta, hogy manapság gyakran nem az ünnepeltet ünnepeljük, hanem az ünneplőt. Példaként a születésnapi partit említette, ami általában nem is a születésnaposról szól, hanem a meghívottakról, az ajándékokról és minden másról. Nem volna szabad így lennie ennek. Lássuk meg az ünnep lényegét, azt, akit ünnepelünk, ő kerüljön méltó helyre! – figyelmeztette a jelenlévőket az evangélikus esperes.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..