Fotó: news.va
A közel-keleti és az észak-afrikai országok felé fordulnak, azon térségek felé, ahol mindennapos a keresztényüldözés, ahol a keresztényeket családostul kiirtják, templomaikat barbár módon lerombolják és kirabolják. Fájdalommal tapasztalják, hogy Szíriában, Irakban és más közel-keleti országokban a keresztények tömegével hagyják el földjüket, ahol az apostolok kora óta együtt éltek más vallási közösségekkel. A nemzetközi közösség sürgős segítségét kérik, hogy megelőzzék a keresztények további elűzését, a szíriai és az iraki erőszakot és terrorizmust.
Hálát adnak Istennek a keresztény hit megújulásáért Oroszországban és a számos kelet-európai országban. Szót emelnek a szegénységben élő emberekért, sok millió elvándorló menekült sorsáért. Védeni kell a család és a házasság identitását – szögezik le az egyházfők. A család az életszentség útja, egy férfi és egy nő szabad és hűséges szeretetén alapul. Szomorúan látják, hogy más együttélési formákat egy szintre helyeztek a házassággal.
A közös krisztusi küldetés jegyében kizárják az áttérítés (prozelitizmus) mindenféle formáját. Az „uniatizmus” módszerét már nem lehet alkalmazni az egység helyreállítására. A görögkatolikusok és az ortodoxok békében és egyetértésben éljenek Ukrajnában. A Boldogságos Szűz bátorítsa testvériségre az őt tisztelőket, hogy ismét egyek legyenek az Isten által meghatározott időben – fogalmaznak közös nyilatkozatukban az egyházfők.
A találkozó zsinati előzménye
Hyacinthe Destivelle, a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa domonkos munkatársa, a szláv ortodox egyházakkal való kapcsolatok negyvenhat esztendős francia felelőse, a Ferenc pápa és Kirill pátriárka által aláírt havannai közös nyilatkozat szerkesztője a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában visszatekintett a katolikus–ortodox kapcsolatok közelmúltbeli történetére.
Az orosz ortodoxia és a római katolikus egyház közötti feszültségek a rendszerváltozás után törtek felszínre a politikai hatalom által megszüntetett ukrán görögkatolikus egyház és az oroszországi római katolikus hierarchia helyreállítása nyomán. Holott a közelmúlt és a jelen más szemléletet diktál.
A II. vatikáni zsinatra meghívott nem katolikus egyházak közül 1962-ben a moszkvai patriarchátus elsőként küldte el megfigyelőit. A zsinattal megkezdődött ökumenikus kapcsolatoknak orosz részről vezető személyiségévé vált Nikodim (Rotov) szentpétervári (akkor leningrádi) metropolita (1929–1978), a patriarchátus külügyi hivatalának vezetője, aki megrendítő módon I. János Pál pápa karjai között halt meg, amikor az új pápát jött köszönteni. A mindössze harminchárom napos pápa később annyit árult el, hogy a hirtelen összeeső metropolita „megrendítően szép hitvallást tett az egyházról”. Ezek voltak az utolsó szavai.
Nikodim metropolitának akkor egy ifjú püspök volt a titkára, a mai pátriárka, Kirill, aki római útján is elkísérte őt. Azt mondják, Kirill Nikodim „lelki gyermeke”. A pátriárkának azonban a szent szinódus egyetértésére van szüksége ahhoz, hogy „történelmi” jelentőségű lépéseket tehessen.
Destivelle nyilatkozatában utalt Vlagyimir Szolovjov orosz ortodox vallásfilozófusra is, aki a XIX. század végén az orosz ortodox egyház Kelet és Nyugat közötti hídszerepéről írt.
Tények és témák
Több mint két órán át tartott Ferenc pápa és Kirill moszkvai ortodox pátriárka megbeszélése a havannai repülőtéren. A beszélgetés végén mindkét egyházfő hangsúlyozta, hogy a keresztények egységéhez vezető úton kívánnak előrehaladni. Ferenc pápa úgy fogalmazott, bízik abban, hogy „együtt mehetünk a közös úton”. A pátriárka pedig azt mondta, a megbeszélés eredményei lehetővé teszik, „hogy a két egyház közösen dolgozhasson a kereszténység védelmén és előmozdításán”.
A megbeszélés végén – a tervezettnél mintegy negyedórával később – írták alá a közös nyilatkozatot. Ezt követően a két egyházfő szóbeli nyilatkozatot tett.
Mindketten tudatában vannak híveik és a kereszténység, valamint az emberi civilizáció jövője iránti nagy felelősségüknek – hangsúlyozta Kirill. Ferenc pápa pedig dicsérte a pátriárka „szerénységét, testvéri szeretetét és az egység utáni vágyát”.
Felelősségük teljes tudatában fognak együtt dolgozni azon, hogy az emberi életet világszerte tiszteletben tartsák, és fejlődjön, erősödjön a személyes erkölcs, a család és a társadalom – mondta Kirill. „Testvérekként beszélünk egymással. Ugyanaz a keresztségünk. Püspökök vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy tudunk együtt haladni a közös úton. Egészen világosan beszélünk, mindenféle mellékgondolatok nélkül” – fogalmazott a pápa.
Szóba került néhány olyan kezdeményezés is, amelyek a szentatya véleménye megvalósíthatók a jövőben. Ferenc pápa köszönetet mondott Kubának, amiért készségesen segítette a találkozást, és hozzátette: ha Isten akarja, Havanna „az egység fővárosa” lesz.
A moszkvai pátriárka szerint a több mint kétórás megbeszélés során nyílt eszmecserét folytattak a kereszténység jövőjéről. Számos más témáról is beszélgettek, és ez lehetővé tette, hogy megismerjék egymás gondolatait. Ferenc pápa úgy fogalmazott: „Bevallom, hogy beszélgetés közben éreztem a Szentlélek támogatását.”
A beszélgetésen jelen volt Kurt Koch bíboros, a keresztény egységtörekvések vatikáni felelőse és Hilarion metropolita, a moszkvai patriarchátus külügyi hivatalának vezetője, valamint két tolmács is. A történelem során most először fordult elő, hogy találkozott egy pápa és a moszkvai pátriárka.
A repülőtéri épületben szívélyes öleléssel üdvözölték egymást az egyházfők. A pápa „testvérének” szólította a pátriárkát, és hangsúlyozta, hogy a találkozás, mely most „végre” létrejött, „Isten akarata”. Kirill szerint a dolgok a találkozónak köszönhetően most egyszerűbbé váltak.
