A kongresszust követően, november 8-án egész napos ünnepi összejövetelt tartottak a gödöllői Szent Norbert Premontrei Gimnázium aulájában. „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást…” (Jn 15,12) – szólt a rendezvény mottója, amelynek résztvevőit Bíró László, az MKPK családreferens püspöke és Beer Miklós váci megyés püspök is köszöntötte. A bevezető előadást tartó Székely János püspök rámutatott: a házasság egy igennel kezdődik, amelynek horderejét nem lehet felmérni, s a fiatalok nem tudják, mire vállalkoznak. Naponta meg kell élni az első döntést. Fiatalkorban óriási erővel tartja össze a házaspárokat a szerelem, de ha nem vigyáznak, menthetetlenül elsodródhatnak egymástól. Fontos, hogy a házaspár mindenben egységet alkosson. Ahol képesek a falakat lebontani, ott újra és újra meg tudják találni egymás kezét.
Vojcek László főorvos az életet sértő különféle manipulációk ellen szólt, amelyek minden tekintetben bűnnek minősülnek. A főorvos feltette a kérdést: ha a törvény lehetővé teszi az abortuszt, akkor ki a bűnös? Egyben elítélte a megtermékenyített petesejtekkel és a magzatokkal végzett mindenféle kísérletet, még akkor is, ha az eredményeket gyógyításra szándékozzák felhasználni. Előadásában rámutatott annak visszásságára, hogy azonos neműek hivatalosan örökbe fogadhatnak gyereket, miközben terméketlen házaspárok éveket várnak egy csöppségre. Mindeközben „a jövő generációra is rossz hatással van, ha csak harmincöt- negyven éves korban vállal egy nő gyereket, hiszen népünk lélekszáma már így is tízmillió alá csökkent” – hívta fel a figyelmet Vojcek László.
Bíró László püspök XVI. Benedek pápa szavait idézte: „Kulturális, erkölcsi és vallási gyökereink vezetnek el minket a III. évezredbe. Ha elengedjük ezeket, végünk van! A házasságnak nem alternatívája a bejegyzett házassági viszony és az együttélés. Nagy baj, ha nem tudjuk megteremteni az öröm és életbiztonság légkörét, amelyben nem teher, hanem ajándék a gyermek.” Az élet kezdete mellett a püspök felhívta a figyelmet az élet utolsó szakaszára is, ahol nem a halálba segítés, hanem a törődés és a halálba kísérés a feladat.
„A teremtés nem befejezett mű, Isten az embert bevonja alkotómunkájába. Ebben a változó világban a család feladata változatlan” – kezdte előadását Radnai Jenő, a családegyesület elnöke. A női és a férfi szerepek egyértelműen szétváltak évszázadokig, és biztonságot nyújtottak a családban, ám az ipari forradalom és a fejlődés előretörésével, az egyenjogúsági harc elindulásával felborult a család addig megszokott rendje. A I. világháborúban apák és leendő apák tömege veszett oda, Trianon generációkat szakított széjjel, a II. világháború otthonokat, üzemeket és munkahelyeket semmisített meg, végül az ateista diktatúra alapjaiban támadta meg a családot, ahol a gyermekeket nem a szülők nevelik, hanem az állam.
Ahol az ember válságba jutott, és a tartós értékekben megrendült a bizalom, ott milyen jövő elé nézünk? Hogyan lábalhatunk ki e válságból? „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges” (Mk 10, 27) – adta meg a választ az evangélium szavaival az előadó.
A családi és szerzetesi közösség jel, amelynek ellene mondanak, de ami jelzi, hogy velünk az Isten – mondta Sztrilich Ágnes szociális testvér. E közösségek óriási oázisok az emberek számára, mert befogadnak és felkínálják a forrásvizet. A szerzetesnő fontosnak tartja, hogy közös emlékezésben az idős szerzetesek beszéljenek a fiataloknak meghívásukról, illetve a feloszlatásról, amely nemcsak negatívumokat hozott az életükbe. Ez megerősíti a fiatalokat hivatásukban. „Az evangéliumi tanácsok szerint élő ember a közösséget másféle elkötelezettséggel éli meg – a meghívás misztériumán keresztül” – mutatott rá az elöljárónő.
A kongresszust levélben köszöntötte Erdő Péter bíboros, prímás. A huszonöt éve kiadott Családjogi Charta aktualitásaként említette, hogy a hazai törvényhozásban napjainkban is vita folyik a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat közötti különbségről. A charta negyed évszázaddal ezelőtt megállapította: „A házasság intézményének értékét az államnak is el kell ismernie. A házasságon kívül élő párok helyzete nem azonos a törvényes házasságban élőkével.” Emellett a Családjogi Charta állást foglalt olyan, mindmáig súlyos kérdésekben, mint a megfogant élet védelme, a szülők joga gyermekeiknek saját erkölcsi és vallási meggyőződésük szerinti nevelésére, valamint a családnak azok a jogos gazdasági és szociális elvárásai, amelyek méltóságát, függetlenségét, bensőségét, egységét és szilárdságát érintik.
A családkongresszus koronájaként megrendezett családünnepen megemlékeztek a Családjogi Charta huszonötödik., a Humanae vitae enciklika negyvenedik és a Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levél kiadásának huszadik évfordulójáról. Schanda Balázs, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának dékánja, Tarjányi Zoltán morálteológus professzor és Tobisch Márta szociális testvér tartott előadást, majd a családok megerősítéséért tevékenykedő lelkiségi mozgalmak részéről hangzott el egy-egy házaspár tanúságtétele.
A Mécs közösséget képviselő pár elmondta: ők hitetlenek voltak házasságkötésükkor. Aztán találkoztak a közösséggel, részt vettek egy lelkigyakorlaton, s kiderült számukra, hogy mások is küzdenek az övékéhez hasonló problémával, azzal, hogy nem lehet gyermekük. Azóta két gyermekük is született. Az első háromnégy évesen, mikor este együtt imádkozott a szüleivel, mindig hozzáfűzte: adjon neki az Isten egy kistestvért. Egyszer elmondták neki, hogy sajnos nem lehet, és nem illik ilyesmit kérni a Jóistentől. A kicsi bólogatott, és tovább imádkozott a kistestvérért, aki meg is született. Az orvosok értetlenül álltak az eset előtt.
A Fokoláre mozgalom képviseletében szóló házaspár arról beszélt, a házasságban a férfi és a nő méltóságát az adja meg, ha szeretetben élnek – a másik méltóságának elismerésében jelenik meg mindegyikük méltósága.
A programot a Hegedűs házaspár zongorajátéka, Lázár Csaba, Sudár Annamária és Suha Kálmán verses-zenés művészi produkciója, valamint a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Iubilate kórusának szereplése tette még ünnepibbé. A nap hálaadó szentmisével zárult, amelyen Bíró László és Spányi Antal püspökök, valamint számos lelkipásztor koncelebrált.
