Fotó: Lambert Attila
Az állandó szentségimádással kapcsolatban nehéz lehet eredményekről és tapasztalatokról beszélni. A templom folyamatos nyitvatartásához biztosítani kell az állandó jelenlétet, az imádságos környezetet, és még számtalan más feltételnek is teljesülnie kell. Hogyan sikerült mindez? Mik a tapasztalataik? Eredményesnek bizonyult a kezdeményezés? Mindig voltak hívek, akik imádkoztak az Oltáriszentség előtt?
– Végtelenül boldog vagyok, hogy belevágtunk ebbe a nagy vállalkozásba, és mindenki hasonlóképpen érez a környezetemben. El kell ismernem, kockázatos vállalás volt. Nem volt nyilvánvaló, hogy egész évben, minden órában lesznek imádkozók a templomban. Ma már elmondhatom, hogy 2018-ban hiánytalanul sikerült megoldanunk ezt: 361 napon keresztül, 8664 órán át folyt a szentségimádás.
Az év 365 napból áll…
– A húsvéti szent három napban természetesen nem volt adoráció, hiszen akkor maga a liturgia az imádás.
Ha már a számoknál tartunk, mondana néhány adatot? Hányan jelentkeztek az imádságra?
– Összesen 10 980-an. Tizenhárom olyan hívünk is van közöttük, akik száz óránál is többet vállaltak. Közel százan heti rendszerességgel jönnek szentségimádásra. A jelentkezők között vannak idősebbek és fiatalok is. Az utóbbiak körében sok az egyetemista, a középiskolás. Ők többnyire a tanóráik után térnek be a templomba, de az esti, éjszakai órákban is gyakran jönnek imádkozni, hiszen ők könnyebben közlekednek este is.
Milyen nehézségek merültek fel a szervezés során?
– Mint minden világvárosnak, így Budapestnek, és ezen belül a belvárosnak is megvannak a sajátos adottságai. Három dolog nehezítette és nehezíti az életünket – ezeket már az eddigi lelkipásztori munkám során is megtapasztaltam. Az egyik korlátot az jelenti, hogy a belvárosban más városrészekhez képest kevesen laknak, így a hívek száma is alacsony. A legtöbb épületben irodák, hivatalok működnek. Ez az állandó szentségimádás megszervezésében is gondot jelenthetett volna, hiszen kevesen élik meg azt az érzést, hogy itt lakunk, ez a mi templomunk, ő a mi papunk, ennek a közösségnek vagyunk a tagjai… De a hátrány bizonyos szempontból előny is, hiszen itt jó a tömegközlekedés, a város szívében vagyunk, és sokan járnak hozzánk misére. A hívek közül nagyon sokan jelentkeznek és jönnek a szentségimádásra, még a más plébániákhoz tartozók közül is.
A másik gondot a nappali parkolás jelenti a távolabbról, gépkocsival érkezőknek. Reménytelen parkolót találni a közelben. Az pedig a lelkipásztori munkát nehezíti, hogy nincs a plébániának hivatali épülete, csak egy irodája, illetve néhány, az önkormányzattól használatba kapott helyisége.
Ha már a problémákról érdeklődik, meg kell említenem egy örömteli gondunkat is. Olyan sok ember és imádkozó csoport jár hozzánk, hogy olykor nagyon nehéz megszervezni az ő nyugodt és zavartalan itt-tartózkodásukat. Törekszünk arra, hogy megőrizzük számukra a csöndet, és biztosítsuk a személyes imádság lehetőségét. A Hit és Fény közösség, a Máriás papi mozgalom, a Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Mozgalom Egyesület és számtalan plébániai közösség tagjai is gyakran jönnek hozzánk. Persze mindez örömteli feladatot jelent számunkra, mert a sikerünket jelzi.
Rendszeresen térnek be emberek az utcáról is, akár csak egy rövid imára?
– Amikor az állandó szentségimádást elterveztük, úgy fogalmaztunk: ez legyen a „nyitott szívek, nyitott kapuk temploma”. Egy év elteltével elmondhatom, sokan térnek be hozzánk járókelők, turisták – hazaiak és külföldiek egyaránt. Gyakran még éjszaka is többen imádkoznak a kápolnában.
Egy templomot, amely egy világváros szívében egész nap nyitva van, védeni, őrizni kell. Hogyan lehet ezt megoldani?
– Nappal a munkatársaim dolgoznak az altemplomban, illetve a bejáratnál lévő információs pultnál. Éjszakára pedig szerződést kötöttünk egy őrző-védő céggel, hogy még véletlenül se adódjon gond. Eddig nem is volt.
Mindez pénzbe kerül. Hogyan tudják előteremteni a szükséges anyagiakat?
– Számtalan pályázaton veszünk részt a munkatársaim segítségével. Sokan vannak, akik nem imádkozni érkeznek, hanem turisztikai látványosságként kívánják megtekinteni a templomot. Tőlük pénzt kérünk, s ezeket a bevételeket is erre a célra fordítjuk. Egy kisebb összeggel a plébánia is hozzájárul a költségekhez. Az őrzéshez szükséges források legnagyobb részét az idei esztendőre két cég anyagi felajánlása révén tudjuk biztosítani. Az egyik a Tigra Kft., a másik pedig a Bau-Vip Generál Kft. Az utóbbi a templom rekonstrukciós munkálatainak a generálkivitelezője is.
A hazánkban 2020-ban rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) lelki előkészületeként indították el az állandó szentségimádást. Templomainkban rendszeresen imádkozunk a világtalálkozó sikeréért. Önök különösen odaadó formában teszik ezt. Miért hozzák meg a nem kis áldozatot?
– Az elmúlt években nálunk zajlott rekonstrukciós munkákhoz kapcsolódó történeti és művészettörténeti kutatások egyértelművé tették, hogy templomunk az évszázadok során mindig kiemelkedő helyszíne volt az Oltáriszentség tiszteletének, az imádó hódolatnak. Ennek alátámasztására csupán két dolgot említenék. Az egyik az az 1300-as évekből származó csodálatos Trónoló Madonna-freskó, amelyet a közelmúltban tártak fel a régészek a főoltár mögött. Kiderült, hogy a kép főszereplője nem Mária. Egy eucharisztikus csoda legnagyobb képi ábrázolásáról van szó, hiszen Jézus kezében egy testévé átváltozott szentostya van. Alatta három vércsepp is látszik. Az egykori zarándokhelyre utal a széles szentélykörüljáró is. Ez azt igazolja, hogy e freskót felkereshették a zarándokok, s az előtte lévő kegyoltárnál imádkozhattak.
A másik bizonyíték a templom két csodálatosan szép reneszánsz pasztofóriuma. Ezek egykor az Oltáriszentség őrzésének helyei, szentségházak voltak, erre utalnak a fölöttük olvasható feliratok. Ez cáfolhatatlan érv amellett, hogy a templomunk életében központi szerepet játszott az Oltáriszentség tisztelete. Mindez az elmúlt év során vált nyilvánvalóvá, a szakemberek kutatásai alapján. Mire gondoljon az ember, ha nem arra, hogy ez a gondviselés műve? Isten működését, bennünk való munkálkodását magam is érzem a rendszeres szentségimádásnak köszönhetően, és erről számolnak be többen azok közül a hívek közül is, akik az elmúlt egy évben velünk imádkoztak.
