A látás- és mozgássérült gyermekek ellátására 1982-ben alakult intézmény óvodájában, iskolájában és otthonában jelenleg ötvenhét olyan halmozottan sérült, súlyos szociális problémákkal küszködő gyermeket ápolnak és tanítanak, akik mögött sokszor nincs megfelelő családi háttér. Közülük huszonhétnek a mozgása kerekes székhez kötött. Több túlkoros gyermek számára – akiket más intézmények nem tudnak befogadni – az otthonban próbálnak továbbképzési lehetőséget biztosítani.
A Látássérültek Országos Szakértői Bizottságának javaslata vagy a szülők választása alapján bekerült gyermekek normál, értelmileg akadályozott mozgássérült vagy tanulásban akadályozott látás és mozgássérült tagozaton kapnak ellátást az intézményben. Mint ahogy Fehér Anna szerzetes nővér, a gyermekotthon vezetője elmondta, az egyre súlyosabban, halmozottan sérült gyermekekkel csak egyéni vagy kétszemélyes, úgynevezett kiscsoportokban tudnak foglalkozni, fejlesztésük más módon nem lehetséges. A közoktatási törvény szerinti minimális osztálylétszámot ily módon nem érhetik el. Ugyanakkor az osztályokhoz pedagógusokat kell alkalmazniuk. Mellettük gyógypedagógusok, szaktanárok, konduktorok, gyógytornász, szomatopedagógus, úszásoktató, védőnő, gyógypedagógiai asszisztensek, gyermekgondozók, ápolók is dolgoznak. A gondozottak állapotáról rendszeresen konzultál a gyermekgyógyász, az ortopéd orvos, a szemorvos, a neurológus a fül-orr-gégész szakorvos.
– Egyre nagyobb szükségünk van a különböző szakemberek segítségére – mondja Anna nővér, aki maga is gyengénlátó -, mert a gyermekek állapota súlyosbodik. Mindezt az áldozatos gondoskodást stagnáló állami finanszírozás mellett kell biztosítaniuk a rászorulók részére. Az állami támogatás havonkénti összege még a bér- és járulékköltségeket sem fedezi.
Vannak azonban áldozatos segítőik, Isten gondoskodó szeretetét napról napra megtapasztalják. A gondviselés erejét bizonyítja, hogy „néha szinte az utolsó utáni pillanatban", de megérkezik a plébániák, a vállalatok, intézmények vagy magánszemélyek adománya. Az anyagi támogatás mellett lényeges a gyermekek és szüleik lelki segítése is. Igen komoly lelki krízist élnek meg a sérült gyermekeket fogadó családok, akiknek istápolásában az egyháznak jelentős szerepe lenne. Fontos, hogy a szülők s a gyerekek is el tudják fogadni állapotukat. A kamaszkori mélypontokon nagyon nehéz túllendülniük. Legfájóbb elfogadni a „nem kivánatosságot” , hogy „senki nem törődik velem, senki nem érdeklődik utánam”!
Az idő múltával csökken a hazavitelek száma is, ezért szívesen látnának olyan családokat, akik hétvégére befogadnának egy-egy gyermeket. Ők is igénylik a személyes odafigyelést, amelyet szeretettel, bizalommal hálálnak meg. Anna nővér és munkatársai szeretnék elérni, hogy gondozottjaik állapotuktól függően el tudják látni magukat, s életük nehézségeit Isten segítségével, derűs lélekkel fogadják el. A kora délelőtti bemutató órák után az intézmény névadójának életéről szóló ünnepi műsorral kedveskedtek a gyerekek a vendégeknek. A nagy sikerű előadás után Vén Emőke szemész főorvos emlékezett meg Boldog Lászlóról, majd Veres András szombathelyi megyés püspök mondott hálaadó szentmisét az otthon kápolnájában.
