Táplálékunk: a Szentírás

A megnyitón Ternyák Csaba egri érsek a II. vatikáni zsinat Dei verbum kezdetű, az isteni kinyilatkoztatásról szóló konstitúciójából idézett: a Szentírásnak kell táplálnia és irányítania az egész egyházi igehirdetést és magát a keresztény vallást is. A szent könyvekben ugyanis a mennyei Atya végtelen szeretettel siet fiai elé és beszélget velük; s akkora erő és hatékonyság van Isten igéjében, hogy az egyház számára támasz és életerő, az egyház gyermekei hitének erő, lelkének táplálék, lelki életének tiszta és el nem apadó forrása.

A főpásztor elmondta, az  egri egyházmegye olyan nagy kiterjedésű, hogy a Biblia éve alkalmából kevés központi rendezvényt kívánnak tartani, inkább kisebb ünnepségeket szorgalmaznak a plébániai közösségek keretein belül. Ennek ellenére a főegyházmegyei könyvtár ritka kincseit a nyilvánosság elé kívánták tárni, hiszen számos olyan szép Szentírást is rejtenek falai, melyek máskor a nagyközönség számára kevéssé hozzáférhetők. Sok könyvbarát számára jelent majd igazi csemegét ezeknek a könyvészetileg is páratlan, ritka, szép Bibliáknak a bemutatása.

Ternyák Csaba érsek a többi közt e szavakkal nyitotta meg a kiállítást: „Amikor tavaly a katolikus, a református és az evangélikus egyház úgy döntött, hogy 2008-at a Biblia évének szenteli, azért tettük, hogy egyházainkban újra erőre kapjon a Szentírás központi szerepének tudatosítása.” Meghatóak a személyes bejegyzések – egy bibliakommentár elején például egy édesapa ajánlja kisfiának, Lacikának a könyvet, akiből később a Biblia kiváló ismerője és tanára, majd pedig az egri főegyházmegye érseke lett. Kádár Lászlónak hívták.  A legkülönfélébb nyelvű Szentírások betekintést engednek a bibliafordítások rendkívül gazdag világába. Már Krisztus előtt elkészült az Ószövetség úgynevezett hetvenes, Septuaginta-fordítása, amely az első görög nyelvû bibliafordítás, később pedig a népszerû latin fordítás, a Vulgata. A kiállításon láthatjuk az első magyar nyelvû katolikus és református fordításokat, a híres Károli- és Káldi-féle bibliát is. Külön érdekesség a néhány évvel ezelőtt Magyarországon készült első cigány Biblia, amely roma honfitársainknak lovári nyelven teszi elérhetővé Isten szavát.

Bármilyen könyv lefordítása hatalmas feladat. A Biblia hetvenhárom könyvének fordítása még inkább az. Ezeknek az egyetemes emberi kultúrára tett hatásuk felmérhetetlen. Elegendő csupán az első magyar nyelvû fordításokra gondolnunk, amelyek mind a mai napig termékenyítő hatással vannak irodalmi nyelvünkre. Talán nem túlzás azt állítani, egy nyelv akkor válik igazi kultúrnyelvvé, amikor elkészül az első teljes bibliafordítása. Mi a célja ennek a tárlatnak? Mint minden szépen megrendezett kiállítás, ez is gyönyörködtetni akar, mellette pedig a tudományos igényû ismeretterjesztést is szolgálja. Legfőbb célja mégis az, hogy kedvet teremtsen a bibliaolvasáshoz, hogy a látogatók, amennyiben még nincs saját Bibliájuk, mielőbb beszerezzék azt, kézbe vegyék és olvassák, hogy a holt betű életre keljen, és életük vezérfonala legyen.

A főpásztor a megnyitón külön beszélt az információs anyagról. A tárlók mellett a tablókon a látogató olvashat a Biblia történetéről, könyveinek keletkezési körülményeiről, a magyar kiadások, fordítások hátteréről. Vagy például arról, hogy a görög nyelvû Codex Vaticanust, azaz a Vatikáni kódexet Szent Atanáz egyházatya készítette 339-349 között Rómában. Ez a Biblia legértékesebb görög kézirata. A Biblia másik két legjobb és legértékesebb szövegtanúja a IV. század végén keletkezett Codex Sinaiticus (megtalálási helyéről kapta nevét, ugyanis a Sínai hegyen lévő Szent Katalin-kolostorban találtak rá 1844-ben), amelyet ma a British Museum őriz, és a Codex Alexandrinus, amely valószínűleg Egyiptomban készült, és 1098-ban került az alexandriai pátriárka tulajdonába.

Olvashatunk arról is, hogy kik és milyen nyelveken írták a Bibliát. Az Ószövetség könyveinek keletkezési körülményeiről keveset tudunk, még kevésbé állapítható meg az, hogy kik voltak a szerzők. A legősibb szájhagyomány, amire az Ószövetség legkorábbi történeti rétege alapszik, visszanyúlik egészen a Krisztus előtti első évezredet meghaladó időkre. Az írásbeli történeti hagyomány formálódása pedig a két zsidó királyság – Izrael és Júda – korában, a Krisztus előtti IX. században kezdődhetett el. Azt is megtudhatjuk, hogy az Újszövetség könyvei könnyebben datálhatóak. A legkorábbi írások Szent Pál eredeti levelei, amelyek 50 és 65 között íródtak. Az evangéliumok, amelyek Jézus életét és tanítását írják le az apostoli hagyomány alapján, 65 és 100 között keletkeztek. Hogy milyen fontos a Szentírás olvasása – ahogyan Ternyák Csaba érsek fogalmazott -, a holt betűk életre keltése, arról az első látogatók tettek tanúságot. Egy középkorú hölgy férje történetét mesélte el. Néhány éve házastársa testében gyógyíthatatlannak tûnő betegséget fedeztek fel az orvosok. Az egészség természetesnek tûnik, a betegség azonban gondolkodásra készteti az embert, így tett az ő párja is. Kezébe vette a Bibliát, s hamarosan rájött, hogy békét és erőforrást meríthet belőle. A halálosnak tûnő kórt szervezete legyőzte, s azóta nemcsak kilátástalan pillanatokban veszi kezébe a Szentírást. Egy másik látogató meghallotta beszélgetésünket, s helyeselve fordult felénk, majd hozzátette: a szülők, nagyszülők feladata hitre segíteni a fiatalokat. A személyesen megélt hit a legfontosabb, ebben is jó példát kell mutatni a gyermekeknek, s akkor ők is kezükbe veszik a Szentírást. Neki édesanyja olvasott fel gyerekkorában a Bibliából. Naponta érnek bennünket kísértések, hát olvassuk naponta a Bibliát! A kiállítás megtekinthető április 5-től szeptember 30-ig naponta 9.30-tól 15.30-ig, a Líceum Kápolnájában. (Eger, Eszterházy tér 1, I. emelet)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.