Novemberi imaszándékok

„Az Isten szeretet” : ez a kifejezés adja meg a témáját és a címét XVI. Benedek pápa első enciklikájának, amely 2005 karácsonyán kelt. Ennek az enciklikának a három befejező paragrafusából (40-42.) meríthetünk ihletet és tartalmat imaszándékunkhoz. „Tekintsünk föl a szentekre, azokra, akik példamutatóan valósították meg a szeretetet.” Sabariában (Szombathelyen) született 316 körül az a Martinus (Márton), aki aztán Galliában (Franciaországban) bontakozott ki: katona, szerzetes, pap, végül Tours püspöke volt. „Mint egy ikon világít rá a személyes szeretettanúság mással nem helyettesíthető értékére. Amiens kapui előtt [a még katona] Márton a köpenyét osztotta meg egy szegénnyel. A következő éjszakán álmában maga Jézus jelent meg neki ezzel a köpennyel betakarva, hogy megerősítse az evangélium szavainak örök érvényét: »Ruhátlan voltam, és felöltöztettetek. Amit egynek a legkisebb testvéreim közül tettetek, nekem tettétek« (Mt 25,36.40).

Számos más szentre is hivatkozik a pápa: a IV. századi Szent Antal apáttól a XX. századi Kalkuttai Teréz anyáig, az általuk életbe hívott hatalmas és maradandó művekig, mozgalmakig. „Az Istennel »szemtől szemben« való találkozásban, ami a szeretet, a szerzetes [és minden más keresztény] megérzi a sürgető késztetést, hogy egész életét szolgálattá tegye, Isten és a felebarát iránti szolgálattá. Így kell értelmeznünk a nagy vendégházakat, kórházakat és szegényházakat, melyek a kolostorok mellett épültek. És így válnak érthetővé a keresztény nevelést és az emberi haladást szolgáló nagy kezdeményezések is, melyek elsősorban a legszegényebbeknek szóltak.” „A szentek a történelem igazi fényességei, mert a hit, a remény és a szeretet emberei.”

„A szentek közül kiemelkedik Mária, az Úr anyja, minden életszentség tükre.” Szeretetszolgálata Erzsébetnél „mintegy három hónapig” (Lk 1,65). Éneke egész életének programját mondja ki: „nem akar a középpontban állni, hanem teret nyit Isten számára, akivel mind az imádságban, mind a felebaráti szolgálatban találkozik; csak így lesz jó a világ.” „Ő tudja, hogy csak azzal szolgálja a világ üdvösségét, hogy nem a saját művét akarja végrehajtani, hanem teljesen átadja magát Isten tevékenységének.” „Mária gondolkodása együtt gondolkodás Isten gondolkodásával, akarása Isten akaratából való együtt akarás.” „Mint hívő és a hitben Isten gondolatait gondoló ember, Isten akaratát akarva ő csak szerető ember lehet.”

Mindezt kiérezzük a gyermekségtörténet apróságaiból, a kánai menyegzőn való viselkedéséből, a fiának nyilvános életében tanúsított háttérben maradásából, az édesanyának a kereszt alatt megélt igazi „órájából”, a pünkösdtől kezdve a krisztusi közösségben betöltött helyéből. Mária és a szentek életéhez hozzátartozik „Istenből való életük és tevékenységük is a haláluk után. A szentekben láthatóvá válik: aki Istenhez megy, nem távolodik el az emberektől, hanem akkor kerül igazán közel hozzájuk.” Gondoljunk csak a keresztényekben irántuk megnyilvánuló bizalomra és hálára, amely átjár minden világrészt, minden kultúrát, minden korokat (különösen is ennek a bizalomnak és hálának konkrét létesítményeire, a búcsújáró helyekre). – „Aki Isten szeretetének forrásából itta a szeretetet, maga is forrássá válik, melyből »az élő víz folyói fakadnak« (Jn 7,38).”

Tegyük magunkévá azt az imát, amellyel a szentatya az enciklikát lezárja: „Szentséges Szűz Mária, Isten anyja, te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a te fiadat – Isten fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust! Vezess minket őhozzá! Taníts meg minket megismerni és szeretni őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban!”

Missziós szándék:

Hogy a gazdag kultúrájú és ősi lelkiségi formákban bővelkedő Ázsia keresztény közösségei Krisztus arcát szemlélve találják meg Urunk hirdetésének legjobb útját az evangéliumhoz való teljes hűségben. XVI. Benedek ugyanazon a napon, amelyiken (két és fél héttel a megválasztása után) a lateráni bazilikában székfoglalóját tartotta, találkozott először egy Rómába érkezett püspöki karral is: Srí Lanka püspökeivel. Átfogó, fontos témáról beszélt nekik; ezt a témát tárja most elénk imaszándékul. Maguk a püspökök hordozói a következő kettősségnek: egyfelől kultúrák, nyelvek és hagyományok nagy gazdagsága, másfelől a keresztény nép mély hite Krisztusban, a világ egyetlen Megváltójában. Ebből ered elköteleződésük, hogy meggyőződéssel szolgálják és hirdessék Krisztust, és így mindenkinek „élete legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10).

A teljes ázsiai valóságnak része a pár hónappal korábbi szörnyű szökőár is, rengeteg áldozatával: a halottak, a ház és vagyon nélkül maradtak, az elárvult gyermekek. (Ez utóbbiak sorsa gyakran kényszerű és megalázó munka, kényszerű katonáskodás, sőt szégyenletes emberkereskedelem.) Bennük felismerjük Krisztus szenvedő arcát, Krisztust szolgáljuk részvétünkkel és segítő szeretetünkkel. A szökőár, éppen Délkelet-Ázsiában, ismétlődő tragédia. A társadalmi problémák megoldása érdekében különböző vallási és etnikai csoportoknak gyakran sikerül szépen és eredményesen összefogniuk. Imaszándékunknak egyik lényegi szempontja éppen ez az összefogás és együttműködés.

Ázsia több országában a népesség átlagos életkora alacsony; Srí Lankában a lakosok egyharmada még nincs 15 éves. Ez nagyon biztató (de persze nem könnyű) helyzet az iskolai oktatás, általában a nevelés, meg aztán a papképzés számára. Kultúrák, nyelvek, hagyományok együttélésében igen fontos a tiszteletteljes, nyitott, öntudatos párbeszéd. Ez sem könnyű és zökkenésmentes feladat. Imádkozzunk azért, hogy az emmauszi tanítványok élményének kegyelme valósuljon meg az ázsiai tanítványok számára is: a feltámadott Krisztus társai vagyunk (akkor is, amikor ez még nem hatolt be tudatunkba), ő nyitja meg szemünket az igazságra, élteti reményünket, és végül az élet kenyerét kínálja mindnyájunknak. „Maradj velünk, Urunk!”