Noteszlap: A százesztendős

Fery Antal ugyanis száz esztendeje, 1908. június 12- én született, Szerencsen. Idézet egy leveléből: „Nevem francia eredetű, őseim a francia forradalomkor emigráltak Morvaországba, illetve Magyarországra. A felmenők között vannak németek is, úgyhogy gall, germán és szláv keverék vagyok. Én magyarul gondolkodom, magyarul érzek, és magyarul imádkozom.” Tíz gyerek: hét fiú, három lány a Fery-családban! fiúk közül három betűszedő lett, három vasesztergályos, ő pedig bádogos. Kétéves segéd, amikor munkahelyén, a cukorgyárban fölfigyelnek rajzkészségére, és ösztöndíjjal a budapesti Iparművészeti Iskolára küldik. Varga Nándor Lajos professzor növendékeként kap grafikusi oklevelet 1935-ben. Alkalmi grafikákat kezd készíteni, plakátokat; 1936-ban volt iskolatársának, Varga Mátyás díszlettervezőnek famulusa a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Nemzetközi sikert arat 1937-ben a Hortobágyot népszerűsítő plakátjával. Harmincéves fejjel fordul a fametszés felé. Már az elsők között ott van két lapon is Assisi Szent Ferenc. Megjelenik az életművének legnagyobb területét elfoglaló kisgrafikai műfaj, az ex libris, a könyvjegy. (Amely szinte együtt kelt életre a könyvnyomtatással, és már Dürer is művelte.) Fery Antal készítette Bajor Gizi, Timár József ex librisét is. De megszületett a kisméretű fametszetek között a Széchenyi Istvánról készült sorozat, Csokonai Vitéz Mihály, Karinthy Frigyes és Berda József is. Fery Antal a saját arcát is többször fába metszette: hatvanadik, hetvenedik, nyolcvanadik születésnapját így rögzítette, négysoros verssel kerekítve ki a grafikát. Mások születését is üdvözölte így. Árpád-házi Boldog Margit szentté avatása alkalmából három metszetet is készített: Ottokár király látogatása a Szigeten; Margit halála; zarándoklat Margit sírjához. A művész legszebb, legmegrázóbb alkotásai közé tartozik a szenvedő Krisztus- arc, amely egy évvel később, 1943-ban került ki a kezéből. Fery Antalt szülővárosa, Szerencs díszpolgárává fogadta. Göncz Árpád köztársasági elnök 1993-ban adta át az életmű elismeréséül a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét. Ekkor nyílt utolsó kiállítása, Székesfehérváron. Derűs, tiszta lélek volt, áradt belőle a jó kedély; baráti társaságok legfőbb kedvencüket szerették benne. Humoráról csattanós, rövid versei is tanúskodnak („Jaj de kicsi ez a magnó! /Majd nagyobb lesz, hogyha megnő.”) Több mint kétezer fametszetén mennyi nagy név! Csak néhányat említsünk: Ady, Arany János, Babits, Bartók, Chopin, Dosztojevszkij, Van Gogh, József Attila, Kodály, Liszt Ferenc, Michelangelo, Pázmány, Rembrandt, Sík Sándor, Török Erzsébet, Zrínyi Miklós. Az alfát és az omegát rögzítő metszetén így köszönti 1993 érkezését: „Itt van már a bűvös 85. / Barangoltam jó és rossz között. / Közel a búcsú, de tisztán adom át / A Názáreti fehér zászlaját.” A Margit-szigeti Szent Mihály- kápolnáról már 1973-ban készült kisgrafikája. Egy új változatát, sorrendben a 2081-ik fametszetet nem tudta befejezni: túl a nyolcvanhatodik életévén, 1994. június 30-án örökre elment.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..