Női szentek a misekánonban
Fotó: The Catholic Church of England and Wales

 

Ha az átváltoztatás után a pap eucharisztikus imaként az „egyes”, ismertebb nevén a római kánont imádkozza, akkor választhatja azt is, hogy a szentek egy rövid felsorolását is felolvassa a liturgikus cselekmény szent szavai előtt és után. Egy ősi névsorról van szó, amely nagyon keveset változott az évszázadok során.
Az első lista a Szűzanyát, Szent Józsefet, a tizenkét apostolt és a korai Egyház tizenkét másik szentjét veszi sorra. A konszekráció után a pap tizenöt másik szentet sorol fel, köztük hét nőt.
Kik ezek a nők, akiket az Egyház kiválasztott arra, hogy megemlékezzék róluk a szentmisén, azon a szertartáson, amelyet keresztény életünk forrásának és csúcsának tartunk?
Szent Felicitász: A II. században élt fiatal, várandós rabszolganőt a rómaiak üldözték keresztény hitéért, és Szent Perpétuával együtt halálra ítélték. Társaikkal együtt mindketten egy amfiteátrumban haltak meg a cirkuszi játékok során.
Szent Perpétua: Karthágói nemesasszony volt, és ugyan­abban a börtönben raboskodott, mint Felicitász, amiért nem volt hajlandó megtagadni keresztény hitét. Naplószerű feljegyzéseket készített egészen a halála napjáig. Beszámolója halálát követően még évszázadokon át nagyon népszerű volt.
(Szicíliai) Szent Ágota: A III. században élt fiatal lányt, aki már nagyon korán Jézust választotta jegyesének, azzal vádolták meg, hogy keresztény, és ezért börtönbe vetették. Válogatott kínzásokat élt túl, ám végül belehalt a gyötrelmekbe. Nagy tisztelet övezte a korai Egyházban, és úgy tartották, az ő közbenjárása mentette meg szülővárosát, Cataniát, amikor egy évvel halála után kitört az Etna.
Szent Lúcia: A III. században született Lúcia fiatalon Krisztusnak ajánlotta a szüzességét, de édesanyja nem tudott erről, így férjhez akarta adni. Lúcia magánfogadalma miatt nem akart házasságot kötni. A férfi, akinek feleségül ajánlották, később feljelentette kereszténysége gyakorlásáért. Ennek aztán Lúcia borzalmas mártírhalála lett a következménye: a szemét kiszúrták, mielőtt megölték volna. Vértanúságát követően tisztelete gyorsan elterjedt Európában, különösen Skandináviában.
(Római) Szent Ágnes: Gazdag, előkelő szülők gyermekeként született a IV. században, Rómában. Ő is Istennek szentelte magát, és lemondott a házasságról. Tizenkét évesen ítélték halálra szüzességi fogadalma és keresztény hite miatt. Nevének jelentése „bárány”. Ünnepén minden évben megáld a pápa két bárányt. Ezek gyapját nagycsütörtökön nyírják le, hogy pallium készüljön belőle, amelyet egy új metropolita érsek viselhet a vállán.
Szent Cecília: Ágneshez, Lúciához és Ágotához hasonlóan Cecília is egy II. századi nemes hölgy volt, aki Istennek ajánlotta szüzességét. Házasságra kényszerítették, de védőangyala segített neki, hogy megőrizhesse tisztaságát. Végül halálra ítélték keresztény hitéért. Zenei tehetsége miatt a zene védőszentjeként vált széles körben ismertté. Úgy tartják, hogy gyakran hallott mennyből érkező dallamokat.
Szent Anasztázia: A IV. században élt római özvegy férje halála után a jótékonyság és a keresztény hit gyakorlásának szentelte az életét. A Diocletianus császár alatti keresztényüldözés idején ölték meg a hite miatt. Emléknapja december 25-ére esik, így összekapcsolódott karácsony ünnepével.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..