Nincs másik

A feledhető alkotást aztán egy hét alatt elfeledteti a következő – és így tovább. Ezt a mostani filmet azonban halálos – és gyilkos – vétek volna elfelejteni, és végzetes mulasztás meg nem nézni. Another planet a címe, magyarul A másik bolygó. Mintha külföldi alkotást látnánk, idegen nyelvű főcímmel és szöveggel, pedig – magyar rendező és operatőr filmje ez a különleges mozi: sajátos keveréke a dokumentum- és a játékfilmnek, amely hét különböző, lényegében mégis hasonló történetet mutat fel a gyermeki kiszolgáltatottságról. Gyufaárus lányka és cipőpucoló fiú, boszorkánynak hitt kölykök, drogfüggő fiatalkorú prostituáltak, kényszermunkatáborra emlékeztető téglagyárban robotoló és irdatlan szeméttelepen guberáló gyerekek sorsába pillanthat be a néző.

A néző megdöbben, és igyekszik védekezni a látvány ellen. Távolítja magától ezeket a sorsokat – „ilyen is van, de azért mégsem ez a jellemző”. Nyilván erre utal a film címe is, mert valóban olyan világot mutat fel, amely mintha egy másik bolygón létezhetne legföljebb. Pedig itt van, néhány országhatárral, esetleg egy óceánnal arrébb. És a technika mai szintjén hamar legyőzhetők ezek a távolságok. Milyen gyorsan eljutott a Coca-Cola a világ minden tájára! És milyen hamar ideért a tömeges munkanélküliség és a határon átcsempészett lelencgyerekek koldultatásának üzletága. Találunk magyar (de szlovák, német vagy olasz) települést, amelynek szélén a kambodzsaihoz hasonló szeméttelep bűzölög. Egy VIII. kerületi vagy Hamburg-külsői pinceablakon bepillantva ugyancsak láthatunk hasonló nyomorúságot és kiszolgáltatottságot, és a gyermekprostitúció képeit is leforgathatta volna a filmes bárhol a „fejlett Európában”.

Nem egy másik bolygó nyomorúságáról és fenyegetettségéről szól Moldoványi Ferenc rendező filmje. Ez a félelmes itt van a Földön, „előörsei” pedig már a szomszédban. És végzetes öncsalásnak bizonyulhat, ha arról próbálnánk meggyőzni magunkat, hogy olyasmit látunk a filmben – és, bár kevésbé drámai méretekben, magunk körül -, amit még nem sikerült felszámolnia a társadalmi haladásnak, az előbb-utóbb majd mindent jól szabályozni képes szabad piacnak. Éppen az látható ebben a filmben, amit az osztályharc és a profithajszolás eredményezett. A világ két leggazdagabb embere akkora jövedelemmel rendelkezik, mint a világ több mint negyven országának GDP-je. A Földön élő hatmilliárd emberből több mint hárommilliárd kevesebb mint napi egy dollárból él. „Mindezeket az adatokat az említett gyereksorsok töltik meg fájdalmas és megdöbbentő tartalommal” – nyilatkozta a rendező. És mi lesz ezeknek a gyerekeknek a gyerekeivel? És hová vezethet ez? És mit lehetne tenni? – Erről beszélgettünk a mozi után néhányan, felnőttek és gyerekek, egy pohár sör, illetve kóla mellett. Nem jutottunk el a megoldásig. De nem ízlett igazán az átszámítva bizony több mint egy dollár árú italunk. El ne felejtsük: nekik ennyi jut egy egész napra… Lehet, hogy ez az első lépés.