„Megélénkült az egyházközségek élete”

Bosák Nándor, az egyházmegye első püspöke a kinevezését 1993. május 31-én kapta meg, ezt követően ugyanebben az évben, június 15-én szentelték püspökké Debrecenben. Az új püspökség székesegyháza a Debrecenben épült Szent Anna-templom, míg társszékesegyháza a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom lett. Az évfordulón Bosák Nándor főpásztorral beszélgetünk.
II. János Pál pápa a Hungarorum Gens kezdetű bullájában egyszerűen határozta meg a rendezés célját, „hogy az egyházkormányzati területeket alkalmasabban osszák fel”. A püspök, aki az egyházmegyei közösség papja és irányítója, jelen legyen a papok és a hívek közösségében, legyen „elérhető” távolságban, át tudja tekinteni a feladatokat, megfelelően irányítani tudja a lelkipásztori szolgálatot. A korábbi beosztásban aránytalanságok voltak. Ezen kellett segíteni. A rendezés gondolatával már Mindszenty bíboros is foglalkozott a háború után, de annak kivitelezését sem akkor, sem pedig a kommunista érában nem engedték meg a körülmények. A rendszerváltás után adódott erre lehetőség. Különösen II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása adott lendületet ehhez a munkához, aki arra buzdította a magyar egyházat, hogy szolgálatának megújítására használja fel a történelem adta lehetőségeket. A debrecen-nyíregyházi egyházmegyéhez Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék tartoznak. Ezek a területek korábban az egri főegyházmegyéhez, illetve a szeged-csanádi egyházmegyéhez tartoztak, magukban foglalva a nagyváradi és szatmári püspökségek Magyarországhoz tartozó részeit is.

– Szabolcs-Szatmár-Bereg megye sűrűbben lakott terület, több plébániája van, mint Hajdú-Bihar megyének, mégis Debrecen lett a püspökség székhelye.
Több szempont is szerepet játszott a választásban. Kelet-Magyarország kulturális központja Debrecen, továbbá az első és a második világháború után a nagyváradi egyházmegye Magyarországra szakadt részének itt volt a helynöksége. Nyíregyházán van a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye központja, így ebben a városban már volt egy katolikus püspök. Ezek aztán Debrecen javára döntötték el a kérdést.

– Az új egyházmegyét Szent László királyunk oltalmába helyezték, ő lett az új alapítás védőszentje.
Ebben is történelmi szempontok alapján döntöttek. Szent László tevékenysége kapcsolódott ehhez a keletmagyarországi területhez. Az 1092 pünkösdjén Szabolcs várában megrendezett zsinat kiemelt jelentőségű volt, a maga korában az ország belső egységének megszilárdítását szolgálta. Szent László alapította újjá a nagyváradi egyházmegyét, amelynek magyarországi területe is része lett a debrecen-nyíregyházi egyházmegyének. A magyar király végső nyughelye is Nagyváradon van.

– Az egyházmegye alapításával egy új szervezeti egységet kellett létrehozni.
Ez az új alapítás céljából következett. Mivel a plébániákon kívül semmilyen úgynevezett kormányzati intézmény nem létezett, első lépésként meg kellett szervezni a püspöki hivatalt. Ez egy évig Nyíregyházán a nyugdíjas papok otthonában működött, majd egyéves munkával Debrecenben elkészült az épület és azóta ott folyik a munka, megfelelő körülmények között. Létrehoztuk a Lelkipásztori Intézetet, amely a világiak képzésére, és különböző egyházmegyei programok szervezésére ad lehetőséget. Át kellett alakítani a plébániai rendszert is, figyelembe véve a népesség mozgását és a lelkipásztori munkát végző papok számát. Így alakult ki a jelenlegi szerkezet, 57 plébánián 80 aktív pap látja el a szolgálatot. Az külön örömöm, hogy az elmúlt 15 év alatt nem csökkent, inkább – ha kismértékben is – de növekedett az aktív papok száma. Húsz új templomot kellett létesíteni, és a nagyobb plébániákon közösségi házakat, hogy intenzívebbé tegyük a lelkipásztori munkát.
A lelkipásztori munka hatékonyabbá tételéhez az is hozzátartozott, hogy munkatársakat gyűjtöttünk a világiak közül. Ezek megfelelő felkészítés után álltak be a munkába. Jelenleg mintegy száz hitoktató és nyolcvan lelkipásztori kisegítő (akolitus) egészíti ki a papok munkáját. Egyházmegyénk területén négy katolikus oktatási-nevelési intézmény működik. Ezekben óvodás kortól egészen az egyetemi kollégiumig tudunk lehetőséget biztosítani a tanulásra. Úgy látom, hogy ennyi iskolát jó minőségben tudunk működtetni.
A szociális feladatok megoldására a Máltai Szeretetszolgálat már jelen volt az alapítás előtt is. Az egyházmegye megalakulásának első évében szerveztük meg az Egyházmegyei Karitász irányításával a plébániai karitászmunkát. A kamilliánus atyák segítségével pedig a betegpasztorációt.

– Az egyházmegye 250 000 fős római katolikusok közösségében hogyan valósul meg az egyházmegyei összetartozás tudata?
Egyházmegyei vonatkozásban ez a létszám nem nagy (mi vagyunk a legkisebb egyházmegye), talán éppen ez is hozzájárult az összetartozástudat elmélyítéséhez. Egy közösséghez való tartozás tudata sok apró mozzanatból tevődik össze. Az elmúlt évtizedek, amikor azt hangoztatták – vagy magunkat mentegettük -, hogy a „vallás magánügy”, sajnos az egészséges közösségi tudatot ölték ki belőlünk, ezért vált a vallásosságunk olyan sérülékennyé. Minden, amit közösen teszünk, amiben érdekeltté tesszük az embereket, az a közösségi tudatot erősíti. Ilyeneket találunk az egyházmegye életében is. Csak néhány apró példa: a papság ezen a területen általában örömmel fogadta az új egyházmegye megalapítását, „eddig a nagy egyházmegyék hátrányos helyzetű területei voltunk, most a magunk gazdái leszünk”.
Debrecenben – bár sok katolikus él – mégiscsak kisebbség voltunk, és ez érződött a katolikusok megítélésén is. Amióta itt a püspökség, ez változott. Megélénkült a katolikusok aktivitása, az egyházközségek élete, sőt, még a reformátusoktól is hallom, hogy ők is tapasztalnak valamiféle fejlődést, ami talán az egészséges versengés eredménye.
Ezen a vidéken nagyon népszerű búcsújáró hely Máriapócs. A hívek szeretnek oda járni, egyik ekkor, másik akkor. Kiválasztottunk egy napot, hogy az „egyházmegyei zarándoklat” legyen. Nagyon népszerű lett, és nagyban emeli az egybetartozás tudatát. Az ilyen és ehhez hasonló közös programok, a feladatok közös megoldása, egyházközségeken belül és egyházmegyei szinten segítenek az egybetartozás meg az egymásért való felelősség elmélyítésében. Van még nagyon sok feladatunk ezen a téren, és bizony néha türelmetlen is vagyok, de mégis azt mondhatom, hogy az új egyházmegye alapítása és tizenöt éves működése előrelépést jelent ezen a téren is.