Nézzétek a mezők liliomait!

A felnőttek és – korosztályonként – a gyermekek programjai a remény témáját járták körül. „Az embernek minden komoly és jó cselekedete megvalósuló remény. Először abban az értelemben, hogy a tetteinkkel próbáljuk megvalósítani kisebb-nagyobb reményeinket. Erőfeszítésünkkel próbálunk hozzájárulni ahhoz, hogy a világ egy kicsit fényesebb és emberibb legyen, s hogy ajtók nyíljanak a jövő felé” – írja XVI. Benedek pápa a Spe salvi kezdetű enciklikájában. A kisiskolásokat – „Ha jó a hajó” – tíz kikötőn át tartó utazásra hívták. Kézműves játékok, akadálypályák, makettkészítés és sok beszélgetés vitte előre a hajót. Az egyház hajóját, melynek horgonya a mennyben van – tudhatták meg a kicsik a menet közbeni hittan magyarázatokon. Miközben az ötödikes-hatodikos fiúkra egész napos fociküzdelem várt (a Don Bosco iskolások győztek), valamint sok kamasz segített a Kiló Akcióban (tárgyi adományok gyűjtése bevásárlóhelyeken); addig a nagyobbacska lányok teaházban ténykedtek. A Pure Fashion (www.purefashion.hu ) „Tiszta szív, Tiszta divat, Tiszta remény” missziójára készülést már több hónapja elkezdték. A smink, a frizura, az öltözék, a kiegészítők próbálgatásával elsajátíthatják, hogyan tudják jobban elfogadni saját adottságaikat, külsejüket. Megmutatják kívül is, ami belül a szívben van. A szülők imádságokon, előadásokon vettek részt, melyeket Blanckenstein Miklós, valamint a Regnum Christi mozgalmat lelkileg irányító Legio Christi rend szerzetesei – Sylvester Heereman, Lawrence Merta – tartottak. Morvai Krisztina büntetőjogász vendégelőadó az emberi méltóság fontosságáról beszélt. A keresztény emberkép minden jó akaratú emberhez szól: felelősséggel tartozunk a teremtett világért. Minden egyes ember sajátos küldetéssel jön a világba, a társadalomba, a közösségbe, a családba. Az államnak szilárd értékrendje kell legyen: az ember vele született méltóságát mindig tiszteletben tartja. Amikor nem a pénz, a megtérülés, a gazdaságosság a legfőbb érv, hanem a közjó, amelyben az állam az emberek küldetésének kibontakozását segíti elő hol visszahúzódással, hol aktív támogatással. Közösségi lények vagyunk: szeretni nem lehet egyedül. A falu, az iskola az apáról fiúra öröklődő tudás és hivatás öröme, a hazaszeretet. A hazai termelők – szomszédunk – segítése, szolidaritás a termőföld, a természet védelme mind a keresztényi feladatunk – a jövőképünk miatt is. Hogy senki ne érezze magát fölöslegesnek; hogy legyen életerős fiatalságunk. Hogy sokkal többen tudjanak önálló véleményt alkotni, s azért kiállni – tisztelve a másikat.

Az apostoli munka különböző bemutatkozásai (Familia-csoportok, Vándor Evangélium körök); tanúságtételek (Derzsi György és Arany Tamás színészek, Csízy házaspár, Gável András zenész); színi előadás; koncertek (Borka Band; ChickenFly) zajlottak a három napon, míg a kápolnában folyamatos szentségimádásban papi, szerzetesi hivatásokért lehetett fohászkodni, a szentmisékben pedig fölajánlani. A zárónapi Spe salvi című tanításban Lawrence atya a remény és a szenvedés közti kapcsolatra hívta fel a figyelmet. Ma sokan nem képesek az örökkévalóságban hinni. Nem értik, unalmasnak képzelik. A szórakozások elvonják azt az időt, amit Istenre lehetne szánni. Pedig ebben a világban a remény a legtöbb, amit kaphatunk. A remény, hogy életünk a természetfölöttiben teljesül be, az Istennel való személyes találkozásban, aki gyönyörű és végtelenül tökéletes. Szívünkbe van ültetve a remény vágya; de felfedezhetjük a természet nagyszerűségében – „nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekednek…” (Lk 12,27), vagy a megpróbáltatásaink sötétségén át. A szenvedések, a kereszt mind lehetőségek, hogy a reményben, hitben növekedjünk. A mai ember elutasítja a fájdalmat, s ez gyengíti a személyiséget. Már a legkisebb erőlködéstől is félnek sokan, ettől pedig a környezetük, a családjuk szenved még többet. Keresnünk kell az alkalmat, miként beszélgethetünk többet az emberekkel, hisz mi, keresztények, tudjuk a szenvedés értelmét a megváltás és a föltámadás távlatában. Cirenei Simonként segítsünk Krisztusnak vinni a keresztet. Ha szenvedünk az apostoli munkában, akkor végezzük jól, ha nem, lelki vezetőre van szükségünk!