„Örülök, hogy ebben a történelmi pillanatban találkozhatok az egyház és az ENSZ képviselőivel, ezzel a nagy néppel, a nagy helyi egyházzal” – mondta. Útjának kettős céljáról azt nyilatkozta, hogy látogatása mindenekelőtt az USA helyi egyházának és természetesen az egész nemzetnek szól. Másik célja pedig az, hogy felkeresse az Egyesült Nemzetek Szervezetét, ahol hatvan évvel ezelőtt hirdették ki az egyetemes emberi jogok nyilatkozatát. Az egyik újságíró az egyháziak évekkel ezelőtt történt, és néhány éve kirobbant szexuális visszaéléseiről kérdezte a pápát. „Nagy szenvedést jelent mind a helyi, mind az egyetemes egyház számára és személy szerint nekem is, hogy mindez megtörténhetett – válaszolta a Szentatya, majd hozzátette: minden lehetőt meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez többé ne fordulhasson elő.”
Egy mexikói újságíró arról érdeklődött a Szentatyától, hogy érinti-e majd a bevándorlás témáját? A pápa válaszában rámutatott: az lenne az alapvető megoldás, ha senkinek sem kellene hazájából eltávoznia azért, hogy megélhetését biztosítsa. Azon kell fáradoznunk, hogy minden ország tudjon munkát és jövőt biztosítani állampolgárai számára. „Erről is szeretnék beszélni az államelnökkel, mert mindenekelőtt az USA-nak kell segítenie a fejlődő országokat” – fogalmazott a pápa. Végül az USA és a laicitás kérdésére válaszolva a Szentatya elismerte az amerikai modell helyességét, de megállapította, hogy Európának más a történelmi háttere. Az USA-ban a laicizmus éppen a hiteles vallásosság iránti szeretetből alakult ki – tette hozzá.
XVI. Benedek pápát Washingtonban George W. Bush amerikai elnök és családja, valamint a püspöki konferencia néhány tagja és az apostoli nuncius fogadta. Ez kivételes udvariasság volt az elnök részéről, mert általában nem szokta a vendégeket a repülőtéren köszönteni. Az elnök az eddigi legnagyobb vendégsereget, kilencezer személyt hívott meg a Fehér Ház parkjába a pápa április 16-i hivatalos fogadására, amely egybeesett 81. születésnapjával. Bush elnök „Pax tecum” (Béke veled) köszöntéssel kezdte beszédét. Utalt rá, hogy április 16-a a Szentatya születésnapja, és nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a pápa úgy döntött, ezt a napot körükben tölti. Az amerikai nemzet helyet biztosít a hitnek a közéletben, hisz a vallásszabadságban. Amerikában a hit és az értelem harmóniájában élnek egymás mellett az emberek. Ez képezi az ország egyik legnagyobb erejét – folytatta az elnök, majd arról biztosította a Szentatyát, hogy az ország lakóinak szíve nyitva áll a pápa reményt adó üzenetének befogadására. Szükségünk van üzenetére, miszerint minden emberi élet szent.
„Barátként jövök az USA-ba, mint az evangélium hirdetője, aki nagyra értékeli ezt a hatalmas pluralista társadalmat” – mondta a Szentatya. Reményét fejezte ki, hogy itt-tartózkodása megújulás és remény forrása lesz majd az Amerikai Egyesült Államok egyháza számára, és megerősíti a katolikusok eltökéltségét, hogy még felelősebben részt vegyenek országuk életében. Amerika szabadságkeresését az a meggyőződés vezette, hogy a politikai és társadalmi életet kormányzó elvek szorosan összefüggnek azzal az erkölcsi renddel, amely a teremtő Isten mindenek feletti uralmán alapul. Az amerikaiak ma is, különösen a válság pillanataiban ezekből az eszmékből merítenek energiát. Az egyház a maga részéről hozzá akar járulni egy olyan világ építéséhez, amely egyre méltóbb az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi személyhez. A hit erőt ad ahhoz, hogy megfeleljünk magasrendű hivatásunknak. A demokrácia csak akkor virágozhat – amint azt az Amerikai Egyesült Államok alapító atyái is jól tudták -, ha a politikai vezetőket az igazság vezérli, és ha az erkölcsi alapelvből származó bölcsességgel hozzák meg döntéseiket. A köszöntés után az elnök és a Szentatya az ovális teremben folytatott négyszemközti beszélgetést. Ezzel párhuzamosan került sor az amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rice és Tarcisio Bertone bíboros államtitkár közötti találkozóra.
A pápa és az elnök megbeszéléséről kiadott közös közlemény szerint számos olyan kérdés szóba került, amelyekre érdeklődéssel tekint mind a Szentszék, mind az Amerikai Egyesült Államok. Például azok az erkölcsi és vallási kérdések, amelyekre mindkét fél elkötelezte magát: a személy méltóságának tiszteletben tartása, az élet védelme és előmozdítása, a házasság és a család, a jövő nemzedékeinek oktatása, az emberi jogok és a vallásszabadság, a fenntartható fejlődés, valamint a szegénység és betegségek elleni küzdelem, különös tekintettel Afrikára. A felek ismételten leszögezték, hogy teljes mértékben elutasítják a terrorizmust, csakúgy, mint a vallás manipulálását abból a célból, hogy igazolják az ártatlanok ellen elkövetett erkölcstelen és erőszakos tetteket. Utaltak továbbá annak szükségességére, hogy a terrorizmussal szemben olyan megfelelő eszközöket kell alkalmazni, amelyek tiszteletben tartják a személyt és jogait.
A Szentatya és az elnök jelentős időt szenteltek megbeszélésük során a Közel-Keletnek, különös tekintettel az izraeli- palesztin konfliktusnak. Annak a nézetüknek adtak hangot, hogy meg kell valósítani a két állam békében és biztonságban való egymás mellett élését. Mindkét fél kölcsönösen támogatja Libanon szuverenitását és függetlenségét, valamint figyelmet fordít az iraki helyzetre, különösen az ország és általában véve a térség keresztény közösségeinek létbizonytalanságára. Megvitatták Latin-Amerika helyzetét is, többek között a bevándorlók kérdését. A pápa és Bush elnök szükségesnek tartja egy összehangolt migrációs politika megvalósítását, különös tekintettel a bevándorlókkal való emberséges bánásmódra.
XVI. Benedek pápa április 16-án délután a washingtoni Szeplőtelen Fogantatás nemzeti szentélyben az Egyesült Államok püspöki konferenciájával találkozott, együtt imádkozták el a vesperást. Ebből az alkalomból beszédet intézett hozzájuk, amelyben szólt Amerika, e „nagy hitű ország” fény- és árnyoldalairól, a szekularizációról, ahol a nagylelkűség és materializmus együtt él. Ahol az egyház fontos társadalmi szerepet tölt be, de ahol újra fel kell fedezni a keresztény és általában véve az erkölcsi értékek igazságát, amelyeknek elhomályosítása olyan eltévelyedéshez vezetett, mint a papok részéről a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések – amelyeket a pápa ismételten teljes mértékben elutasított. Vigyázni kell, hogy ne kábítson el minket a tudomány és a technika látszólagos mindenhatósága, mert ez arra késztetheti az embert, hogy elfeledkezzék Istenről. Az amerikai egyháznak erőteljesen jelen kell lennie a társadalmi és kulturális közéletben, hogy az evangéliumot tisztán „meghallják” az emberek. Még ennél is fontosabb a szívek fokozatos megnyitása a tágabb erkölcsi igazság előtt. Ez kiemeli a család értékét és megőrzi azt a romboló erők ellenében, amelyek főként a fiatalokat veszélyeztetik. Benedek pápa itt szólt az evangéliummal ellenkező szexuális visszaélésekről, melyek során,: „sokan elárulták papi kötelességeiket és feladataikat egy ilyen súlyosan erkölcstelen tettel”. „Nagyon helyesen az áldozatok megértése és támogatása volt az elsődleges célotok: ez a felelősségetek Istentől jön, hogy mint lelkipásztorok bekötözzétek a sebeket, amelyeket a bizalom megsértése okozott.”
XVI. Benedek pápa április 17-én délelőtt a washingtoni nemzeti stadionban mintegy ötvenezer hívő jelenlétében mutatott be szentmisét 14 bíborossal, 250 püspökkel és 1300 pappal koncelebrálva. Az énekesek között volt Plácido Domingo, az amerikai főváros operájának főigazgatója. „Péter utódaként azért jöttem el Amerikába, hogy megerősítselek benneteket az apostolok hitében” – kezdte homíliáját a Szentatya. A továbbiakban arról szólt, hogy az egyháznak mindig és mindenütt az a feladata, hogy egységben növekedjék, szüntelenül megtérve Krisztushoz. Tagadhatatlan, hogy a jelen pillanat útkereszteződést jelent nemcsak az amerikai helyi egyház, hanem az egész társadalom számára. A nagy ígéretek időszaka ez, amelyben az emberi család tagjai számos módon egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ugyanakkor világosan látjuk a társadalom alapjainak megingását, mint az elidegenedés, az erkölcsi érzék meggyengülése, az Istenről való megfeledkezés terjedése. Az egyházban is ígéretes jelek tapasztalhatók, mint az életerős plébániák és mozgalmak, sok fiatal lelkes hite, megújult érdeklődés az ima, a katekézis iránt. Ezzel egyidejűleg jelen van a megosztottság is. Külön kiemelte a fiatalok oktatásának jelentőségét: segíteni kell őket, hogy felismerjék azt az utat, amely az igazi szabadsághoz vezet. A pápa a hitigazságok, a hiteles katolikus kultúra átadására buzdított, hangsúlyozva a hit és az értelem összhangjának jelentőségét. Arról a nagy fájdalomról is szólt, amelyet a helyi egyház tapasztalt meg a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések miatt. Továbbra is mindent meg kell tenni a gyermekek védelme érdekében. A Szentatya arra buzdította az amerikai katolikusokat, hogy szeressék papjaikat és támogassák őket kiválóan végzett tevékenységükben. Végül a hispán eredetű bevándorlókat arról biztosította spanyolul a pápa, hogy az USA helyi egyháza befogadta őket, és sokat vár tőlük. A szentmisét követően a pápa a pedofil molesztálások néhány áldozatával is találkozott a washingtoni apostoli nunciatúra kápolnájában. Együtt imádkozott, majd négyszemközt beszélgetett az áldozatokkal. P. Lombardi szóvivő szerint „az amerikai egyház e fájdalmas történet után elindult a megtisztulás és a reménység felé”.
Délután a Szentatya a katolikus egyetemi világ mintegy hatszáz képviselőjével találkozott. Az ország 235 katolikus egyetemének rektorai, professzorai mellett hallgatók is részt vettek. Minden katolikus nevelői intézmény olyan hely, ahol találkozunk az élő Istennel, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta szeretete és igazsága mindent átalakító erejét. A katolikus egyetem vagy iskola identitását a Krisztusba vetett és a hitben keresett igazság határozza meg. A pápa végül hangsúlyozta az egyetemi kutatás szabadságát. Este a pápa a II. János Pál Kulturális Központban a zsidó, a muzulmán, a buddhista és a hindu vallás vezetőivel és képviselőivel találkozott. Hozzájuk szólva nagyra értékelte a vallások közötti párbeszédet, mely az egész társadalom javát szolgálja. „A világ azt várja, hogy közösen tegyünk tanúságot az erkölcsi értékekről.” A vallási vezetőknek különösen nagy a felelősségük abban – fogalmazott -, hogy egyértelművé tegyék: minden vallási közösség mélységes tiszteletet tanúsít az élettel szemben, és biztosítja az alapvető emberi jogok elismerését. Feladatuk az is, hogy a béke és az igazságosság mellett kötelezzék el magukat, és a fiatalokkal megértessék, hogy mi a helyes, a jó és az értelmes.
Április 18-án délelőtt a Szentatya az ENSZ közgyűlési termét megtöltő háromezer személy előtt a világ 192 nemzetéhez szólt. A világszervezet alapelvei – a béke utáni vágy, az igazságosság, a személy méltóságának tisztelete, az együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás – az emberek jogos elvárásai. Rámutatott a jogok és kötelességek összefüggésére, majd azt a kérdést érintette, hogyan használják fel a tudományos kutatások eredményeit. Olyan tudományos módszert kell alkalmazni, amely valóban tiszteletben tartja az etikai normákat. A hatvan éve közzétett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata különféle kultúrák és vallások közös gyümölcseként született meg. A benne foglalt jogok mindenkire vonatkoznak, alapjuk az a természeti törvény, amely minden ember szívébe bele van vésve. Az emberi jogok közül a vallásszabadságot emelte ki. „Jelenlétem kifejezi nagyrabecsülésemet az Egyesült Nemzetek iránt” – mondta végül. A pápa a Park East zsinagógában találkozott Arthur Schneier rabbival. XVI. Benedek salom! köszöntéssel kezdte beszédét a zsinagógában. Hangsúlyozta, hogy örömmel jött a pészah ünnep megkezdése előtt néhány órával, hogy kifejezze tiszteletét és nagyrabecsülését a New York-i zsidó közösségnek. „Megindítónak találom, hogy Jézus gyermekkorában egy ilyen zsinagógában hallgatta a Szentírás szavait és imádkozott” – emlékeztetett a Szentatya. Ezt követően találkozott Benedek pápa tíz keresztény felekezet mintegy 250 képviselőjével a Szent József-templomban. Beszédében elismeréssel szólt az ökumenizmusban elkötelezett amerikai szervezetek működéséről. Ma nagy szükség van arra, hogy híven tanúskodjunk az evangéliumról – mondta. A nem keresztények, látva a Krisztus- hívő közösségek széttöredezettségét, joggal zavarodnak össze az evangéliumi üzenetet illetően. Az irányvesztett világnak pedig éppen arra van szüksége, hogy együttesen és meggyőzően tanúskodjunk az evangélium üdvözítő erejéről. Az ökumenikus mozgalomban is lényeges ugyanakkor a doktrína szerepe: csak a biztos tanítás mellett kiállva válaszolhatunk a változó világ kihívásaira. Április 19-én reggel a New York-i Szent Patrick-székesegyházban mutatott be szentmisét a Szentatya. Homíliájában a székesegyház építészeti struktúrájából kiindulva elmélkedett: az épület ólomüveg ablakai kívülről sötétnek, komornak tűnnek, de ha belépünk a templomba, élettel telnek meg, ragyogó fényben mutatkoznak meg. Ez a kép érvényes az egyház misztériumára is: csak a hit és az egyházi élet benső megtapasztalása révén láthatjuk, hogy milyen is valójában. A pápa a II. vatikáni zsinatot követő időszak egyik legnagyobb csalódásának nevezte a megosztottság megtapasztalását a különböző csoportok, nemzedékek, sőt még szerzetesi családok tagjai között is. A Szentatya egységre és együttműködésre szólította fel a jelenlévőket, majd ismét az olyan sok szenvedést okozott szexuális visszaélések témájáról beszélt. Arra buzdította a papokat és szerzeteseket, hogy az egyház hagyományának megfelelően legyenek a szegények, a hajléktalanok, az idegenek, a betegek és szenvedők barátai. Szombaton délután a Szentatya szeminaristákkal és az ifjúsággal – köztük ötven fogyatékkal élő fiatallal – találkozott a Szent József Szemináriumban. Régi és újabb korok szentjeit említve megállapította: különböző emberek, de mindent felülmúlóan közös bennük a Jézus iránti szeretet, és hogy életük a remény utazásává vált. Vajon ma ki tesz tanúságot Jézus örömhíréről ott, ahol fiatalok keresik azt, akiben bízhatnának. „Adjunk hálát Istennek, hogy ma sokan a korosztályotokból élvezik a szabadságot, amely a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásából született. De a pusztítás ma is köztünk él, de nem győzedelmeskedik, hanem elbukik. Ez a keresztény remény lényege, amely bennünket meghatároz. Ha az emberek elnyomással, manipulációval találkoznak – a drogok, az otthontalanság, a szegénység, a rasszizmus, az erőszak és a nők lealacsonyítása -, tagadva az Istentől eredő emberi méltóságot, tárgyakká válnak. Ha a szabadság figyelmen kívül hagyja az abszolút igazságot, a relativizmus uralkodik el. Az igazság nem teher és nem egyszerűen szabályok rendszere. A valós igazság maga Jézus Krisztus.”
A szeminaristákat arra buzdította a Szentatya, hogy utasítsák el a kérkedés, a karrierizmus és önteltség kísértését. A hatnapos amerikai látogatás megrázó állomása volt április 20-án délelőtt, amikor Benedek pápa felkereste a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban megsemmisült World Trade Center ikertornyainak helyszínét, a „Ground Zero” (nulla pontot). A Szentatya percekig csendben térdelve imádkozott, majd nyilvánosan is könyörgött az áldozatokért, családjaikért és mindazokért, akik túlélték a három terrortámadást szeptember 11-én. Imádkozott a békéért és azokért, akiknek szívében gyűlölet van.
Amerikai látogatásának utolsó állomásaként április 20-án XVI. Benedek pápa szentmisét mutatott be a New York-i Yankee stadionban, közel hatvanezer ember részvételével, akik között több politikus és közéleti személyiség is jelen volt. Krisztus az út, amely az Atyához vezet, az igazság, aki értelmet ad az emberi létezésnek, és az élet forrása – kezdte beszédét a pápa. Az evangélium arra tanít minket, hogy csak önmagunk elvesztésével találhatjuk meg valóban önmagunkat. Az igazi szabadság egyedül Isten kegyelmének ajándéka. Megemlékezett a helyi egyház kétszáz éves történetének jubileumáról és megannyi mozzanatáról. A vallásszabadság földjén katolikusok nem csupán hitüket gyakorolhatták szabadon, hanem teljes mértékben részt vehettek a polgári életben, s mély erkölcsi meggyőződésükkel hozzájárultak a demokratikus társadalom felépítéséhez is. A mai ünnep több mint puszta hálaadás a kapott kegyelmekért: felhívás a továbblépésre. Megindító volt látni a fiatalok arcán a reményt és Krisztus szeretetét.” New York Kennedy repülőterén vett búcsút a Szentatya az Egyesült Államoktól, majd visszarepült Rómába.
