Az emberi élet ritmusa szorosan összekapcsolódik a természet körforgásával, az évszakok váltakozásával. A hagyományos kultúrában fontos szerepük volt a naptári ünnepeknek és a jeles napoknak: ezek és a hozzájuk kötődő népszokások szabályozták a társadalmi érintkezés alkalmait és előírásait, a munkavégzés rendjét, az életmódot, valamint az egyéni és közösségi ünnepeket. A kalendáris ünnepek a falusi embert kiemelték a hétköznapok egyhangúságából és nehézségeiből, ezért nagy hangsúlyt kaptak az előkészületek, amelyek hozzásegítették az embereket ahhoz, hogy testben és lélekben is mélyen átélhessék az ünnep örömét.
A parasztság számára a tél a természet elpihenésével párhuzamosan az ember elcsendesedését, befelé fordulását is jelentette. A kinti munkák véget értek, a sötétség és a hideg beálltával az emberek beszorultak otthonaikba. A családi és közösségi összejövetelek, valamint a háznál végzett téli munkák – tollfosztás, fonó, disznóvágás – időszaka köszöntött be. A ma embere nehezebben tud elcsendesedni, és nem jut ideje felkészülni az ünnepre, mivel az év végi pánikszerű munkahelyi zárások és a teljesítmény jellegű ajándékhalmozás elfedi a lényeget. A bevásárlóközpontok nyüzsgése, az idő előtt felállított karácsonyfák vagy a kötelező menü összeállításának gondja elnyomja a várakozás izgalmát – fogalmazta meg Huba Lilla etnográfus, a Néprajzi Múzeum adventi, családi kézműves vásárának Advent a néphagyományban című előadásán.
Az ember azonban még a nagyvárosi zajok és fények között is ösztönösen igazodni próbál a természet rendjéhez. A Készüljön velünk az adventre! című családi kézműves vásáron a kisgyerekektől a nagyszülőkig mindenki számára lehetőség nyílt arra, hogy adventi naptár és koszorú, ajtó- és karácsonyfadísz készítésével vagy csuhéangyal fabrikálásával ráhangolódhasson a karácsonyt megelőző időszakra. A gyerekek kipróbálhatták, hogyan lehet adventi koszorút alkotni vizes tűzőhabba helyezett termésekből és virágokból. Az így készített koszorúkat minden héten meg kell öntözni, és ez a felelősség fontosságára tanítja a gyerekeket. „A gondoskodás is az ünnepi előkészület része” – mondta Bettina, a családi adventi koszorúkészítés vezetője.
A mágikus célú állatalakoskodás, a kántálás, az ostyahordás vagy a Luca-napi szerepjátszás mára kiveszett a kultúránkból, de a családi és közösségi élet keretei között ma is megélhetjük eleinktől örökölt szokásaink egyikét-másikát, melyek mind a test és a lélek ünnepi előkészítését hivatottak segíteni. Luca-búzát ültetni, adventi koszorút bütykölni, Borbála-ágat vízbe tenni, betlehemes játékban részt venni, vagy esténként a gyertya mellett imádkozni – mindezek adventi hagyományaink továbbörökítését és a közösségi lét erősítését is szolgálják.
