Németország: Immerath

A Mönchengladbachtól húsz kilométerre délre fekvő település, az Erkelenz városhoz tartozó Immerath a terjeszkedő barnakőszén-bányászat miatt lakatlanná vált, s lassan a földdel egyenlővé lesz. Lakóházai, határa és híres temploma, az egész falu a Garz­weiler II elnevezésű külszíni szénfejtés munkaterülete lesz.
Immerath kéttornyú, neo­román stílusú bazilikáját 1888 és 1891 között építették, Erasmus Schüller kölni építőmester tervei alapján. Méreteinek köszönhetően az épület „imme­rathi dóm” néven vált ismertté és e Rajna-vidéki régió jelképévé. A templom a második világháborúban súlyosan megrongálódott, de a helyi lakosok adományaiból és munkájával újjáépítették.
Felszentelése után százhuszonhárom évvel, a 2013. október 13-án bemutatott utolsó szentmisén vettek búcsút a hívek az immerathi Szent Lambert-bazilikától.
A koncelebrált szentmisén felolvasták a Heinrich Mussing­hoff aacheni püspök által megfogalmazott, a templom bezárásáról és megszűnéséről szóló hivatalos dokumentumot. A liturgia végén kivitték a Szent Lambert-bazilikából az Oltáriszentséget, és a deszak­rali­zálás jeleként kioltották az örökmécsest.
A templomot 2014 áprilisában átadták a külszíni barnaszénfejtést végző RWE Power cégnek, majd – az éveken át tartó tiltakozó akciók ellenére – idén január 8-án munkagépekkel megkezdték és két nap alatt be is fejezték az épület elbontását.
Werner Rombach atya az imme­rathi­ak és a környező települések lakóinak évek óta zajló áttelepítéséről szólva elmondta: a hívek már 2013 októberében, az utolsó szentmisén elbúcsúztak a templomuktól. Az épület január első napjaiban történt elbontása már csupán a „kegyelemdöfés” – fogalmazott.
A Szent Lambert-templomhoz tartozó plébániaközösséget 2010. január elsején további tíz egyházközséggel együtt az erkelenzi katolikus plébániához csatolták. Az aacheni püspökség – az áttelepülésre kényszerülők kérése ellenére – nem tervezi új templom építését. Az Imme­rath­ból kitelepítettek új lakóhelyén viszont kápolna épül: a hívek itt szeretnének elhelyezni néhány, a lerombolt templomból megőrzött szakrális tárgyat: kettőt az egykori Szent Lambert-bazilika XV–XVII. századi hat harangja közül, az 1838-ban készült keresztelőmedencét és a XIV. századi missziós keresztet.
Az Egyház túl könnyelműen lemond a templomairól – nyilatkozta Albert Gerhards, a Bonni Egyetem katolikus teológiai karának professzora, és e hozzáállás átgondolására szólít, „amíg nem késő”. Hangsúlyozta: a temp­lomok mindenkor eszmei értékkel bírnak, az ott élők hovatartozását meghatározó, védjegynek számító terek.
Az építészeti jegyek, a fények, a keresztény szimbólumok egészen egyedi atmoszférát teremtenek Isten házában, amelyre azok az emberek is tisztelettel tekintenek, akik távol állnak az Egyháztól – fogalmaz a bonni irodalomtudós, teológus.
Ha anyagi okokból be is kell zárni néhány templomot, minden egyes esetet külön kellene mérlegelni – véli Gerhards professzor, kiemelve, hogy a hívek számára rendkívül fájdalmas a templomuk elvesztése. Az elmúlt években végzett felmérésekből kiderült, hogy a régi templomba járók közül sokan nem mennek el az egyházközség-összevonások során számukra felkínált másik templomba.
Az Immerath mellett fekvő egykori Pesch település 2014 óta a bányavidék része. Kitelepítik és felszámolják a közeli Lützerath, Borschemich és Keyen­berg falvakat is, összesen tizenegy települést az egyre növekvő Garz­wei­ler-szénbányamező területén.
Ulrich Lüke teológus, biológus és lelkipásztor véleménye szerint e jelenség „nagyon mély seb. Olyan, mint egy bőrrákos elváltozás az ország testén.” Sok minden elvész: lakóházak, majorságok, várak, szélmalmok, kolostorok, templomok – figyelmeztet. Az immerathi bazilika lebontásával kapcsolatban hangsúlyozta: sokkal többről van szó, mint egy épület lerombolásáról. Az áttelepített híveknek templom helyett most csupán imaházuk van, s „így az Úristen is eltűnik a látómezőről”.

Forrás és fotó: Katholisch.de
Fordította: Gátas Judit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.