A Mönchengladbachtól húsz kilométerre délre fekvő település, az Erkelenz városhoz tartozó Immerath a terjeszkedő barnakőszén-bányászat miatt lakatlanná vált, s lassan a földdel egyenlővé lesz. Lakóházai, határa és híres temploma, az egész falu a Garzweiler II elnevezésű külszíni szénfejtés munkaterülete lesz.
Immerath kéttornyú, neoromán stílusú bazilikáját 1888 és 1891 között építették, Erasmus Schüller kölni építőmester tervei alapján. Méreteinek köszönhetően az épület „immerathi dóm” néven vált ismertté és e Rajna-vidéki régió jelképévé. A templom a második világháborúban súlyosan megrongálódott, de a helyi lakosok adományaiból és munkájával újjáépítették.
Felszentelése után százhuszonhárom évvel, a 2013. október 13-án bemutatott utolsó szentmisén vettek búcsút a hívek az immerathi Szent Lambert-bazilikától.
A koncelebrált szentmisén felolvasták a Heinrich Mussinghoff aacheni püspök által megfogalmazott, a templom bezárásáról és megszűnéséről szóló hivatalos dokumentumot. A liturgia végén kivitték a Szent Lambert-bazilikából az Oltáriszentséget, és a deszakralizálás jeleként kioltották az örökmécsest.
A templomot 2014 áprilisában átadták a külszíni barnaszénfejtést végző RWE Power cégnek, majd – az éveken át tartó tiltakozó akciók ellenére – idén január 8-án munkagépekkel megkezdték és két nap alatt be is fejezték az épület elbontását.
Werner Rombach atya az immerathiak és a környező települések lakóinak évek óta zajló áttelepítéséről szólva elmondta: a hívek már 2013 októberében, az utolsó szentmisén elbúcsúztak a templomuktól. Az épület január első napjaiban történt elbontása már csupán a „kegyelemdöfés” – fogalmazott.
A Szent Lambert-templomhoz tartozó plébániaközösséget 2010. január elsején további tíz egyházközséggel együtt az erkelenzi katolikus plébániához csatolták. Az aacheni püspökség – az áttelepülésre kényszerülők kérése ellenére – nem tervezi új templom építését. Az Immerathból kitelepítettek új lakóhelyén viszont kápolna épül: a hívek itt szeretnének elhelyezni néhány, a lerombolt templomból megőrzött szakrális tárgyat: kettőt az egykori Szent Lambert-bazilika XV–XVII. századi hat harangja közül, az 1838-ban készült keresztelőmedencét és a XIV. századi missziós keresztet.
Az Egyház túl könnyelműen lemond a templomairól – nyilatkozta Albert Gerhards, a Bonni Egyetem katolikus teológiai karának professzora, és e hozzáállás átgondolására szólít, „amíg nem késő”. Hangsúlyozta: a templomok mindenkor eszmei értékkel bírnak, az ott élők hovatartozását meghatározó, védjegynek számító terek.
Az építészeti jegyek, a fények, a keresztény szimbólumok egészen egyedi atmoszférát teremtenek Isten házában, amelyre azok az emberek is tisztelettel tekintenek, akik távol állnak az Egyháztól – fogalmaz a bonni irodalomtudós, teológus.
Ha anyagi okokból be is kell zárni néhány templomot, minden egyes esetet külön kellene mérlegelni – véli Gerhards professzor, kiemelve, hogy a hívek számára rendkívül fájdalmas a templomuk elvesztése. Az elmúlt években végzett felmérésekből kiderült, hogy a régi templomba járók közül sokan nem mennek el az egyházközség-összevonások során számukra felkínált másik templomba.
Az Immerath mellett fekvő egykori Pesch település 2014 óta a bányavidék része. Kitelepítik és felszámolják a közeli Lützerath, Borschemich és Keyenberg falvakat is, összesen tizenegy települést az egyre növekvő Garzweiler-szénbányamező területén.
Ulrich Lüke teológus, biológus és lelkipásztor véleménye szerint e jelenség „nagyon mély seb. Olyan, mint egy bőrrákos elváltozás az ország testén.” Sok minden elvész: lakóházak, majorságok, várak, szélmalmok, kolostorok, templomok – figyelmeztet. Az immerathi bazilika lebontásával kapcsolatban hangsúlyozta: sokkal többről van szó, mint egy épület lerombolásáról. Az áttelepített híveknek templom helyett most csupán imaházuk van, s „így az Úristen is eltűnik a látómezőről”.
Forrás és fotó: Katholisch.de
Fordította: Gátas Judit
