Kedves Testvéreim!
Hónapok óta halljuk, látjuk vagy csak a média segítségével követjük a menekültek hosszú sorát, akik átvonulnak Szerbián, így a mi püspökségünk területén is.
Különböző érzelmeket ébresztenek bennünk: miért jönnek erre, mit akarnak, nem veszélyesek-e számunkra? Mit lehetne tenni értük?
Néha félelem tölt el bennünket, hogy veszélyesek. Hisz mennek előre, semmit sem nézve; leszedik a gyümölcsöt a kertjeinkben; engedély nélkül fekszenek parkjainkban, sok szemetet hagynak maguk után. Vagy, hogy nem is keresztények, hanem nagy részük muzulmán, vagy más nem keresztény valláshoz tartozik.
A menekültek próbára tesznek minket is, keresztényeket. Hogyan kellene reagálnunk a jelenlétükre, az „átvonulásukra” a tájainkon?
A keresztények számára minden ember EMBER, különösen a rászoruló ember. Mária és József Egyiptomba szöktek a kis Jézussal, amikor Heródes a gyermeket kereste.
Ezek az emberek a halál, az éhség, az üldöztetés elől menekülnek. Nagy részük egyszerűen csak át akar jutni Szerbián, Magyarországon, Ausztrián keresztül a „megígért” földre: Németországba, Dániába, Hollandiába, Nagy-Britanniába…
Lehetőségeinkhez mérten segítsünk nekik, ha tudunk. Ne sajnáljunk tőlük egy-két jó falatot, vagy pár üveg vizet. Most pedig, hogy lassan beköszönt az ősz, próbáljunk melegebb ruhát adni nekik, ha rászorulnak.
Nem tudunk mindenkin segíteni, de az sem igaz, hogy nem tudunk senkinek sem segíteni.
És még egy gondolat: ha már úgy döntünk, vagy érezzük, hogy nem tudunk rajtuk segíteni, akkor még véletlenül se használjuk ki őket. Semmilyen módon.
Azokért pedig, akik a szökés útján lelkiismeretlen embercsempészek áldozataiként meghaltak (a Földközi-tenger vizeiben, vagy például a múlt héten Ausztriában egy teherautóban), imádkozzunk, hogy a mennyei Atya fogadja be őket az Ő országába, ahol mindenki otthon lesz, és nem kell többet menekülnünk semmitől és senkitől sem.
+ Dr. Német László SVD
nagybecskereki püspök
(forrás: Nagybecskereki Egyházmegye)
