Nem sikerre, hanem hitre szól a meghívásunk

Dominic Gomes, az érsekség helynöke az Asia News katolikus hírportálnak elmondta: „Nagyon bensőséges ünnep volt. Kalkuttai Szent Teréz anya születésének 109. évfordulóján a hála, az imádság és az öröm hangja töltött el bennünket. A kápolna tele volt a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkezett emberekkel.”
Homíliájában az érsek hangsúlyozta: „Jézus arra tanít, hogy szeressük egymást. Teréz anya a szegények legszegényebbjeit szolgálta, önzetlenül és lángoló szeretettel, Jézust nyújtva nekik a szolgálatban.”
A szentmise végén a helynök vezetésével a jelenlévők gyertyát gyújtottak Teréz anya sírjánál. Maria Prema anya, a kongregáció vezetője úgy fogalmazott: „Teréz anya folyton azt ismételte, hogy nem sikerre, hanem hitre szól a meghívásunk.” Teréz anya, Agnes Gonxha Bojaxhiu 1910. augusztus 26-án született Szkopjéban (a volt Jugoszlávia területén, ma Macedónia), albán katolikus család gyermekeként. 18 évesen döntötte el, hogy belép az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. 1928-ban utazott Írországba. A következő évben Indiába küldték, ahol 1931-ben letette az első fogadalmát. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránti tiszteletből választotta. A következő 17 évben történelem- és földrajztanár volt Kalkuttában, a rendi Szent Mária Iskolában. 1944-ben az intézmény igazgatónője lett. Életében a fordulópontot az jelentette, amikor 1946. szeptember 10-én vonattal indult Dardzsilingbe, egy lelkigyakorlatra. Zsúfoltság volt, mint máskor, különösen a harmadosztályú kocsikban, ahol a legszegényebbek utaztak. A kasztrendszer teljes, tragikus valójában mutatkozott meg előtte, és e szegények tülekedő, nyomorúságos tömegét látva hirtelen úgy érezte, nincs joga ahhoz a kényelemhez és békességhez, amit megkap a kolostorban, és amit a kedves és jómódú lányok tanítása és nevelése közben átél. Tisztán érezte Jézus hívását, hogy hagyja el a zárdát, és éljen a legszegényebbek között. Ez volt Teréz anya életében „a sugallat napja”. Jézust látta a keresztjén, aki azt kiáltotta: „Szomjazom.” 1948 augusztusában Teréz anya levetette a Loreto-nővérek ruháját, és kék szegélyű fehér száriba öltözött, a vállán kereszttel.
1950 októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, A Szeretet Misszionáriusai rendet, amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd világszerte. VI. Pál 1965 februárjában pápai jogú kongregációvá tette a társulatot. Így vallanak magukról: „Mindenekelőtt szerzetes nővérek vagyunk, és nem szociális segítők, tanárok, ápolónők vagy orvosok. A különbség közöttünk és a szociális gondozók között az, hogy ők valamit cselekszenek, mi pedig valakinek. Jézust szolgáljuk a szegényekben. Minden, amit teszünk, Jézusért van. Életünknek ez az értelme. A nap huszonnégy órájában Jézust szolgáljuk.”
Teréz anya 1997. szeptember 5-én, pénteken este halt meg, 21.30-kor. 87 éves volt. A rend kalkuttai anyaházában található sírján a következő felirat olvasható: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” 2016. szeptember 4-én, vasárnap Ferenc pápa a szentté avatáson Teréz anyát az önkéntesség életszentségének példájaként állította az egész világ elé, az önkéntesek védőszentjévé nyilvánítva őt.

Forrás és fotó: AsiaNews/Catholica.ro
Fordította: Kuzmányi István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..