Nélkülözhetetlen a közösségszervezés a diaszpórában
Fotó: Merényi Zita

 

Egész napos konferenciát rendezett november 19-én Budapesten a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata, melyet Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök vezet. Az esemény a tavaly ősszel megtartott esztergomi dialógus folytatását, elmélyítését szolgálta, szűk egy évvel az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előtt.

Az idei találkozóra negyvenen érkeztek a külföldön élő magyarok képviseletében, mintegy húsz országból. A konferencia nyitó sajtótájékoztatóját november 18-án tartották a Központi Papnevelő Intézetben. A megjelenteket Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök köszöntötte. Emlékeztetett arra, hogy idén nyáron az Országgyűlés a magyar összetartozás évének nyilvánította 2020-at, a trianoni békediktátum századik évfordulóját. A cél az országhatárokon átívelő magyar egység megerősítése és egy új közép-európai egység megteremtése, a térség minden államának, nemzeti közösségének hasznára.
A NEK ugyancsak meghívás a közösség építésére. „Fogjunk össze egymással! Ez a program elsősorban Isten egyetemes üdvözítő tervének megvalósítására szólít, de meghívás a hívő- és a teljes magyar közösség építésére is” – hangsúlyozta a püspök. Hozzátette: a magyar közösség építéséből a külföldön élő magyarságnak is ki kell vennie a részét. „Külföldön is jogunk és kötelességünk, hogy ragaszkodjunk a gyökereinkhez, a hagyományainkhoz, az anyanyelvünkhöz, saját kultúránkhoz és – mindezek oltalmazására – a vallási meggyőződéshez és a vallásgyakorlás jogához. Jogunk és kötelességünk az is, hogy gondoskodhassunk a fiatal nemzedékek neveléséről. Mindez természetesen nem járhat együtt bármely emberi jognak és a befogadó ország törvényeinek megsértésével.” Cserháti Ferenc püspök utalt az egyházi tanítóhivatalra, amely szerint a kisebbségeknek kötelezettségeik is vannak: fontos, hogy tevékenyen közreműködjenek azon állam jólétének megteremtésében, amelynek kötelékében élnek.
A jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatban a főpásztor hangsúlyozta: az Eucharisztia közösségi ünneplése mindig erősíti a közösséget, hiszen megteremti a communiót és a communióra nevel. Az Eucharisztiának egységesítő ereje van. A mindennapokban azt tapasztaljuk, hogy a széthúzás erőteljesen jelen van az emberiség történelmében. Ezzel szemben áll Krisztus testének egységesítő ereje. Ezért az Eucharisztia, miközben építi az Egyházat, közösséget teremt az emberek között.
A külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott segédpüspök rávilágított: az ember külföldön sem csak egyénként élheti az életét, hanem Egyháza, nemzete, valamint az egyetemes emberi közösség tagjaként is. Ebben a minőségében is vannak kötelezettségei, melyeknek eleget kell tennie. Az ember Isten akaratából születik valamely nemzet tagjának, ezért állapotbeli kötelességei is vannak az adott nemzet iránt. Ebben az összefüggésben tért ki a püspök a tavaly ősszel Esztergomban megrendezett, 1 plusz 1 misszió elnevezésű tanácskozásra, amely a külföldi magyarok vallási-erkölcsi nevelésének erősítését, támogatását szolgálta.
A misszió kiindulópontja az, hogy a diaszpórában élő katolikus magyar közösségek többsége magyar lelkipásztor nélkül működik. Közülük sokan önkéntesen és nagy áldozatok árán végzik szolgálatukat, vállalva keresztény küldetésüket.
Az egyházi törvénykönyv (Co­dex iuris canonici) szabályai alapján mindig a helyi püspök felelős azért, hogy a területén élő külföldi hívek anyanyelvi lelkipásztori ellátásban részesüljenek. Emellett az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa (2017. január óta Az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasz­téri­u­ma) által kiadott irányelvek és jogi, lelkipásztori utasítások a mérvadók. Így, bár a külföldön élő magyar katolikusok lelkipásztori szolgálatának megszervezése a helyi püspökök kötelessége, a hatékony és megfelelő pasztoráció megvalósulása érdekében az elvándorolt születése szerinti országának is kötelezettségei vannak, természetesen – és hangsúlyozottan – tiszteletben tartva a helyi püspökök joghatóságát. Erre utal az 1 plusz 1 misszió elnevezés.
Cserháti Ferenc leszögezte: a magyar kultúra és identitás megőrzéséhez nélkülözhetetlen a közösségszervezés a diaszpórában. Feltétlenül szükség van a hívőközösségek eleven magját alkotó emberekre, akik ki mernek lépni a névtelenségből, és vállalják a hegyre épült város, a világítótorony szerepét. A diaszpórára is érvényesek Szent II. János Pál 1991. augusztus 20-án, a budapesti Hősök terén elmondott szavai: „A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért.”
A püspök azzal a kéréssel fordult külföldön élő keresztény testvéreihez és honfitársaihoz, hogy az összefogás jövőbe mutató erejével hozzanak létre katolikus munkaközösségeket, köröket, egyleteket, családi fórumokat, hogy tovább ápolhassák keresztény hitüket, mindazt, ami összeköti őket a szülőföldjükkel, nemzetükkel.
A sajtótájékoztató után Cserháti Ferenc szentmisét mutatott be a budapest-belvárosi Szent Mihály-templomban. A koncelebrálók között volt többek között Majnek Antal munkácsi püspök, Tóth Tamás, az MKPK titkára és Németh László pápai prelátus, olaszországi magyar főlelkész.
A szentmisén János evangéliumából hangzott el az a szakasz, amely arról szól, hogy a vízen járó Jézus megnyugtatja a háborgó tengertől és Mesterük látványától megrémült tanítványait. Mindez megnyugvással tölthet el bennünket is. Az Úr soha nem hagy el minket, az Egyház hajója az övé, nem hagyja elsüllyedni – fogalmazott a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott segédpüspök, majd így buzdította a jelenlévőket: „Valljuk meg bátran a világnak, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Merítsünk reményt és erőt a vízen járó Szabadító tanítványaihoz intézett szavaiból: Én vagyok, ne féljetek!”

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..