A nehezebb utat választani
Fotó: Nagy Lajos

 

Az egri főpásztor szent­beszédében emlékeztetett arra, hogy Boldog Apor Vilmos püspök teste évtizedeken keresztül a győri kármelita templom kriptájában nyugodott. A kommunista hatalom nem engedte, hogy a Nagyboldogasszony-székesegyházban temessék el, mivel 1945. március 30-án, nagypénteken szovjet golyó okozta sebesülését, amelybe néhány nappal később, április 2-án belehalt. Több mint negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy véget érjen e „száműzetés”, és a vértanú főpásztor testét püspöki szolgálatának főtemplomában, a Nagyboldogasszony-székesegyházban helyezhessék örök nyugalomra. Az egri érsek felidézte, hogy az újratemetés 1986. május 23-án teljes titokban és csendben történt. Püspöki titkárként ő maga sem vehetett részt a szertartáson.

Ternyák Csaba hangsúlyozta, immár húsz év telt el azóta, hogy II. János Pál pápa 1997-ben Rómában boldoggá avatta a vértanú győri püspököt, aki feltétel nélkül hűséges volt Jézus Krisztushoz és evangéliumához: 1945 nagyhetében nemcsak a magánkápolnájában imádkozott azokért, akiknek a Püspökvár pincéjében menedéket adott, hanem a pince előterében várta az orosz katonákat, azzal a szándékkal, hogy megvédi pártfogoltjait.
Apor Vilmos édesanyja meghagyta gyermekeinek: „Ha az ember válaszútra kerül, válassza mindig a nehezebbet, mert biztos, hogy az lesz a helyes út. Én mindig ezt az elvet tartottam szem előtt, és sohasem bántam meg.” A vértanú püspök megtanulta és életében vezérelvként követte ezt. Csak a hős édesanyák képesek arra, hogy a nehezebb út választására neveljék gyermekeiket. Erre tanította édesanyjuk a hét Makkabeus testvért, erre nevelte egyszülött Fiát a Boldogságos Szűzanya, és erre tanít bennünket is – hangsúlyozta a szónok.
Az életünkben adódó válasz­helyzetekről elmélkedve az egri főpásztor rámutatott: gyakran határozottan meg tudjuk különböztetni egymástól a jót és a rosszat. Ezekben az esetekben elméletben tudjuk, hogy a jót kell választanunk, azonban gyengeségből vagy rosszra hajló természetünk miatt időnként mégsem sikerül ezt tennünk. Sokkal nehezebb azonban a dolgunk akkor, amikor többféle jó közül választhatunk, ilyenkor nem egyszerű eldönteni, mit tegyünk. Ternyák Csaba a fiatalok előtt álló, életüket meghatározó választás nehézségére is kitért. Mint mondta, sokan késlekednek a párválasztással vagy a hivatásbeli elköteleződéssel, és vannak, akiket Isten meghív a papi, szerzetesi szolgálatra, de nem mernek igennel válaszolni.
Az érsek Boldog Apor Vilmos példáján keresztül mindenkit a nehezebb út választására bátorított. Felidézte: amikor a súlyosan megsebesült Vilmos püspök megtudta, hogy az általa védelmezett nők megmenekültek, csak annyit mondott, érdemes volt áldozatot vállalnia. „Igen, érdemes a nehezebb úton járni, a keskeny utat választani, érdemes Krisztus követőinek az erő és a hatalom gőgös megnyilvánulásai helyett szeretettel és jósággal közelíteniük az emberekhez.”
Ternyák Csaba szent­beszédében szólt arról is, hogy a jóságot sokszor félreértik, gyengeségnek tartják, és visszaélnek vele, ezért következetes gyakorlása kemény áldozatot kíván, akár az élet feláldozásához is vezethet. A szónok Tertullianus egyházi írót idézve a vértanúk vérét a kereszténység magvetésének nevezte.
Ebben hittek az apostolok, az első keresztények, ebben hitt Boldog Apor Vilmos püspök is, aki jóságában életét adta a rábízottakért, mint Jézus, a jó pásztor. Ezt a jóságot kell megtanulnunk és gyakorolnunk az emberi élet minden területén – zárta homíliáját az egri főpásztor.
A szentmise végén a jelenlévők Boldog Apor Vilmos püspök közbenjárását kérve új papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.