Érvelhetünk akár azzal is, hogy a megfelelő állami hatóságok esetenként még rá is kényszerítették az egyházak hivatalos képviselőit általuk gyakran nem is látott szövegek aláírására. Ám húsz esztendő elteltével ez a hivatkozás egyre inkább felveti azt a kérdést, mit sikerült az új viszonyok között pótolni. Vajon az egyházak és az egyházi szakértők – ha egyszer szabad így titulálni a teológusokat – nem azért hallgatnak, mert a szent tanítás halk szavai olyan távolságba kerültek számukra a profán világ ricsajától, hogy megemlíthetetlenekké váltak?
Az elmúlt évtized közvélemény-kutatásai azt igazolják, hogy az emberek igénylik az egyházak megszólalását, állásfoglalását, ám különbséget tesznek a magánerkölcsi és a társadalmi kérdések között. A magánerkölcs témáival kapcsolatban inkább csak az elkötelezett hívők igényelnek egyházi útmutatást. A társadalom jelentős témáival kapcsolatban viszont olyanok is, akik egyébként nem tartják magukat hívőnek. Igazságosság, kirekesztés, az élet értelme – ezek a legfontosabb területek, ahol az egyházak megszólalására sokan tartanak igényt.
Bátorság szükséges ahhoz, hogy a társadalmi kommunikációban, igen, ebben az acsarkodó és zilált zűrzavarban a keresztények együtt, közösségeikkel részt vegyenek. Hogyan? Friedemann Schulz von Thun pszichológus a következőképpen írta le az emberi kommunikáció négy alapvető aspektusát. A kommunikáció mindig egy közlő és egy befogadó között zajlik. Minden kommunikációs aktusban négy oldalt kell megkülönböztetnünk, amely mind a közlő, mind a befogadó részéről jelentős. Más szóval az üzenet négy dimenzióját kell mindig figyelembe vennünk. Az első az üzenet tárgya, vagyis az, amiről beszélünk; a második az, amit egyben önmagunkról is elárulunk; a harmadikban azt fejezzük ki, amit egymásról gondolunk, miközben kommunikálunk, végül a negyedik felszólítás arra, amit el szeretnénk érni a másiknál. Schulz von Thun e négy dimenzióra vonatkozóan azt állítja, hogy a teljes kommunikációban képletesen mindig négy szájjal való közlésről és négy füllel való hallgatásról van szó.
E modell megérteti és egyben meg is mutatja, hogy az eddigi hivatalos és szakértői megszólalások mit hangsúlyoztak, és emlékeztet a meghallgatáshoz szükséges bátorságra. Aki ugyanis megszólal, lelepleződik.
