A szerzeteseknek a családok adtak szállást, ezzel is jelezve, hogy a missziónak a szűkebb családi környezetben kell elkezdődnie. A verbita rend (Isteni Ige Társasága) tagjainak elsődleges célja a világmisszió, hogy elvigyék az örömhírt azoknak, akik még nem hallottak Jézusról, de mindenütt jelen vannak, ahol az egyháznak szüksége van rájuk. A négynapos programsorozat keretében a missziósok felkeresték a plébánia területén működő állami általános és középiskolákat, az idősek otthonát, a plébániához tartozó katolikus óvodát, továbbá meglátogatták a városi kórház betegeit is, akik közül a vidám, szeretetteljes énekektől, imáktól, beszélgetésektől megérintve többen szentgyónást végeztek, és szentáldozáshoz járultak. Különleges pillanat volt, amikor az evangélikus és református testvérek is kérték, hogy a verbita pap áldja meg őket is. A szakmunkásképző intézetben az ipari tanulóknál tett látogatás alkalmával megmutatkozott, hogy ennek a korosztálynak mekkora igénye van az emberi szóra, arra, hogy valaki megérintse a lelküket és elvigye hozzájuk Krisztus szeretetét. A misszió egyik tanulsága volt, hogy ezen a területen még rengeteg a tennivaló. A misszió – amelynek mottója egy Szent Páltól vett idézet volt: „Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett” (2Tim 1,8) – négy napján egyszerre több helyszínen, párhuzamosan zajlottak az események. Nagy hatással volt a járókelőkre a lengyel származású Burbela Gergely által vezetett színes utcai evangelizáció. A Ghánából, Indonéziából, Indiából, a Fülöp-szigetekről, illetve Lengyelországból származó papok és szerzetesek, a velük együtt érkező szeminaristákkal és fiatalokkal különleges hangszerekkel kísérve, az Urat dicsőítő énekeikkel és tánccal kápráztatták el a pénteki csúcsforgalomban az embereket. Szombat délelőtt a plébániához tartozó Szent József-templom közelében lévő piacra települtek a missziósok, és a vidám ritmusok ott is csodálkozást váltottak ki az emberekből. A bőséges napi programokat esténként missziós rózsafüzér és szentmise zárta a templomban. Utána a verbita szerzetesek tanúságtételei következtek, amelyekből erőt meríthetett a hallgatóság. Bizonyossá vált, nincs az a mélypont, nincs az a végzetesnek tűnő elesés a bűnben, amelyből ne lehetne felállni, és Istenhez megtérni. Ezt bizonyították az ifjúsági világmissziósok is, akik főleg a velük egykorú tizenévesekhez szóltak. Közel száz közép- és általános iskolás hallgatta a kortársai elé bátran kiálló és hitét büszkén megvalló, de korábbi bűneit, botlásait sem tagadó fiatalokat. A tizenéveseket különösen megérintette a Burbela Gergely rendezte, fiatalok által előadott pantomimjáték is, amely hű képet rajzolt világuk kísértéseiről: az alkohol, a drog, az istenkáromlás és -tagadás veszélyeiről. Művészeti eszközökkel bemutatták az élvezetek hajszolásának testet-lelket kiüresítő és megsemmisítő erejét, és azt, hogyan építünk falat Isten és önkontrollt vesztett önmagunk közé. E falat Isten azonban nem engedi sokáig magasodni, nem hagyja, hogy az ember, akit annyira szeret, végleg eltemesse önmagát a bűnben. Erre utalt az előadás Szent Pál Szeretethimnuszából vett címe is: Soha nem múlik el. A missziót a vasárnapi ünnepi szentmise és körmenet zárta. Ez egyben az öt éve épült Szent József-templom búcsúja is volt, ezért a misét Márfi Gyula veszprémi érsek mutatta be a verbita atyákkal együtt. Az ünnepre a város távolabbi részeiről is szép számban érkeztek hívek. A liturgia keretében került fel a missziós keresztre a két évszám is, az 1942 az egykori, és a 2010 a mostani misszió emlékére. Az érsek méltatta a templom védőszentjének, Szent Józsefnek életét, munkásságát, Jézus és a Szűzanya életében betöltött szerepét. Pótolhatatlan „háttérmunkás” volt, akiről Reményik Sándor így írt: „…hallgat róla az evangélium, és ő hallgat az evangéliumban.” József azon munkásemberek patrónusa is, akik csendben, a háttérben, kitüntetéseket nem kapva is a maximális teljesítményt nyújtják – ő a tisztességes, családjukért mindent vállaló családapák szentje. A szentmise végeztével több száz hívővel együtt a szerzetesek körmenetben kísérték a missziós keresztet – végig a város főutcáján, egészen a Fő téren álló Nagytemplomig, majd vissza, a Szent Anna-templomba, kifejezve ezzel a város katolikus plébániái közötti összetartozást. A több kilométeres menetben a keresztet a szentmisén részt vevő férfiak vitték, jelezve, hogy részt vállalnak Krisztus kereszthordozásából. A missziós keresztet Nagy József helyi asztalos készítette és adományozta a plébániának, aki már számos munkájával ajándékozta meg mindkét templomot. Mint mondta, életét kísérő, csodálatos szentként tiszteli Szent Józsefet, akinek képét műhelye utcai falára is felfestette, jelezve a világnak, hogy egy tisztességes iparos nem élheti munkás mindennapjait az ő védő szeretete nélkül. A négynapos programsorozat méltó befejezése volt a városi körmenet, amely a hit megvallásának eszköze volt. Az pedig, hogy a misszió elérte-e a célját, hogy felrázta-e a lelkeket, az az elkövetkező napokban, hónapokban fog megmutatkozni…
