Az Olvasó írja

A boldog jövőbe vezető út: ha hiszek abban, hogy szeretteimet boldoggá teszem, megbízható, szép életet tudok biztosítani számukra. Aki ezen munkálkodik, az szavaz a boldog jövőre. Amely felé igyekezhetünk, de aligha mondhatjuk valamikor is, hogy megérkeztünk volna. Ugyancsak Petőfi írja, hogy „folyvást küszködni kell” addig, amíg „a bőség kosarából majd mindenki egyaránt vehet”. Az ember szeretné már itt a földön élvezni ezt a boldogságot, mert ilyen az ember természete, de aki Istennel együtt munkálkodva, önzetlenül küzd azok boldogságáért, akiket szeret, akkor már itt a földön – noha szenvedések, bajok között – megtapasztalja azt a boldogságot, amelynek teljességében Jézus tanítása szerint csak a másvilágon részesül. Ezért írja Pál apostol, örömmel szenvedek, hogy kiegészítsem azt a szenvedést, ami Jézus szenvedéséből hiányzik az egyház javára (Kol 24) – így lehet az ember bármilyen körülmények között is boldog. Erre az útra való rálépésre nevelni kell az embert. Ha ez az erkölcsi nevelés nem marad el, akkor, de csak akkor Jézus segítségével megkapjuk a boldog úton való járás kegyelmét, amely halálunkkor lesz végleges és nyilvánvaló. A Római Birodalomban életükkel mutatták be ezt a keresztények. Ezért az üldözések, a szenvedések közepette is terjedt a kereszténység. Ez az Isten értékrendje, amelyet el kell fogadni, és élni kell, hogy megtapasztaljuk a boldogságot. Aki ezt a tanítást áldozatok árán is megvalósítja, aki olyan pedagógusokat képez, akik erre tanítanak, aki ezt az ügyet támogatja – az a boldog jövőre szavaz. Nem könnyű ezt az érvelést elfogadni, mert ehhez nemcsak értelmi megfontolás, de kegyelem is szükséges, amelyet akkor kap meg az ember, ha hajlandó Istennel együttműködni.

Katona Pál plébános
Földeák

A ’48-as plébános emléke

Örömteli hírt kaptam Galántáról. Néhai rokonom, Sebestény László plébános sírját a Csemadok és más szervezetek március 15-e alkalmából megkoszorúzták a galántai temetőben. Sebestény László 1842-től 1882-ig volt Galánta plébánosa. 1848-ban a kerület nemzetgyűlési követévé is választották. Működése Galánta történetének értékes fejezete. Emlékét – a jelek szerint – ma is őrzi a város.

Sebestény Sándor
Budapest

Útelágazásnál: tovább, fölfelé!

Emberi értelemmel felfoghatatlan, hogy az Atya miért adja egyszülött Fiát a gonoszok kezére, hogy megostorozzák, hogy tövissel koronázzák, hogy kínhalált szenvedjen a kereszten. A válaszért lapozzuk fel a Szentírást: „Legyen bár akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. (…) A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel” – olvassuk a korintusiakhoz írt levélben Pál apostol Szeretethimnuszában. A szeretet a magyarázat és az embernek szóló legfontosabb isteni parancs. A válaszútnál mindenkinek döntenie kell, merre tovább. Ne térjünk se kicsit jobbra, se kicsit balra – hallottam az egyik nagyböjti vasárnap szentbeszédében. Ne menjünk egy kicsit a jó, egy kicsit a rossz irányába! Az egyenes úton kell haladnunk, amelyik fölfelé visz. Oda, ahol a Megváltó helyet készített számunkra. Sok hely van a „szeretet szent lakában”!

Pollich Julianna