Narancsszüret díjesővel

Cannes, Berlin, Locarno és Velence után a Mannheim-Heidelbergi Nemzetközi Filmfesztiválon is díjat adott át a nemzetközi ökumenikus zsűri. A finn vezetéssel felálló csapatba protestáns oldalról az Inter­film, katolikus oldalról a Signis delegált tagokat. Az emlékplakett mellé a díjjal járó 2500 eurót a Németországi Protestáns Egyház (EKD) és a Németországi Katolikus Filmműhely (Kato­lische Film­arbeit in Deutsch­land) ajánlotta fel.
A két város közös rendezvényét – amely a világ hetedik, Németország második legrégebbi fesztiválja – hatvanhetedik alkalommal is változatos filmek, nyitott közönség, jó hangulatú közösségi terek és vidám, borozós – délutántól már telt házas – vetítések jellemezték, amelyek Kanadától Ausztráliáig, Grönlandtól Kínáig mintegy föld körüli utazásra vitték a fesztivállátogatókat.
Az idei filmválogatás számos erős női karaktert mutatott be. Az emlékeihez a végletekig ragaszkodó vállalkozó, a kiégett zenész, a halállal dacoló parancsnok és a szorongással küzdő színésznő, vagy épp az érettségiző diák, akinek fogalma sincs, hogy mit akar, mind más és más kihívásokra válaszol a világ egymástól távoli pontjain.
A fesztivál nincs könnyű helyzetben. Amióta a nagy büdzséből gazdálkodó, jelentős fesztiválok sem ragaszkodnak már feltétlenül a nagy nevekhez, és szívesen mutatnak be ifjú tehetségeket is, azóta egyre nehezebb az életben maradás a kevésbé profitorientált kis fesztiválok számára, amelyeknek eddig ez a profil lehetett a fő vonzerejük. Michael Kötz fesztiváligazgató – aki nem mellesleg a feleségét, legközelebbi munkatársát és ma már öt gyermeke édesanyját is a fesztiválnak köszönheti – huszonhét éve garancia arra, hogy a program igényesen és konzekvensen kitartson a „newcomer only”, vagyis „csak elsőfilmes” profil mellett, még a nyitófilm esetében is.
A fesztivált idén a francia–marokkói Tazzeka című film nyitotta meg, amelyben a konyhaművészetért a végletekig rajongó Elias kalandos életútját ismerjük meg. Alkalmazottként napi harcban áll a helyi vendéglő kisigényű tulajdonosával, míg végül pont az ő segítségével valósítja meg álmát, hogy eljusson Párizsba. A marokkói táj megkapó szépsége, az emberi kapcsolatok mélységének megjelenítése és a saját hivatás megtalálásának témája biztos recept volt Jean-Philippe Gaud rendező kezében, így a film elnyerte a közönség díját és a moziüzemeltetők zsűrijének ajánlását is.
Sébastien Pilote kanadai rendező, forgatókönyvíró kiemelkedően üdítő és egyedi alkotása a La dispiration des lucioles (A szentjánosbogarak eltűnése), amely a nemzetközi zsűri legígéretesebb tehetségnek járó díját (Talent Award) vihette haza. A tizenhét éves Léonie szülinapjába csöppenve ismerkedhetünk az Y generáció jövőképével, amely, bár cinizmusát védőpajzsként maga elé tartja, mégis határozott léptekkel menetel a kompromisszum nélküli őszinteség útján. A főszereplő Karelle Tremblay színésznő olyan szuggesztív alakítást nyújt, hogy egy pillanatig sem tudjuk levenni a tekintetünket az arcáról. Remélhetőleg a jövőben még találkozunk vele a filmvásznon.
A fesztivál egyik legszórakoztatóbb alkotása kétségkívül a kínai Dead pigs (Döglött disznók) volt, egy kiváló szarkasztikus gyöngyszem, amely a Wang testvérek vállalkozásain keresztül gúnyolja ki a művien csillogó, de belül az alapokig korhadó kínai valóságot. Biztos kézzel rendezte első játékfilmjét a kínai–amerikai Cathy Yan, aki a történet forgatókönyvét is maga írta. Színpompás képsorok, heves érzelmek, hamis kulisszák és az egyéni célok bármi áron való elérésének meséje ez a film. A főszereplő színésznő, Vivian Wu elismerést (Special Mention) kapott a nemzetközi zsűritől Candy Wang szerepének megformálásáért.
A nemzetközi ökumenikus zsűri díjával, amelyet 1973 óta nyújtanak át a jelentősebb filmfesztiválokon, azokat a filmeket jutalmazzák, amelyek magas színvonalú és innovatív filmnyelvi megvalósítással az evangélium lelkületével harmonizáló értékeket közvetítenek. Idén az ökumenikus zsűri tagjai Sofia Sjö (egyetemi kutató, Finnország) zsűrielnök, Annette Jungen-Rutishauser (lelkész, Svájc), Lothar Strüber (teológus, médiaoktató, Németország), Nevelős-Forgács Ildima (műsor- és filmszerkesztő, MTVA, Magyarország) és Kókai Nagy Viktor (teológus, egyetemi docens, Magyarország) voltak. November 24-én este, a díjátadó gálán az öttagú bizottság elnöke a következő értékeléssel vezette fel a díjat: „Az ökumenikus zsűri díját egy olyan filmalkotás kapja, amely bemutatja, milyen erő kell ahhoz, hogy valaki másokkal törődjön, miközben kockára kell tennie mindenét, és hogy mit jelent igaz társnak és családnak lenni a megpróbáltatások közepette. Egyszerű, de vizuálisan vonzó képekkel, a színészek tehetségét feltáró közelikkel és egy feszültséggel, tragikummal és humorral teli cselekmény segítségével az alkotó különleges és megindító történetet mesél el családról, szeretetről, tiszteletről és narancsokról.”
A sikeres iráni dokumentumfilm-rendező, Aras Lahuti első játékfilmje, az Érik a narancs nemcsak az ökumenikus zsűri díját nyerte el, hanem a Fipresci-zsűri és a nemzetközi zsűri nagydíját is. Mivel a rendező nem kapott vízumot a fesztiválra, a díjakat az alkotók nevében a férfi főszereplő, Ali Moszaffa vette át.

NFI

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..