Sportolók a hit fényében
Fotó: Papp Laci/Facebook

 

A templomkertben a megemlékezés a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Beran Ferenc plébános köszöntőszavai és az áldás után a Szózat következett. A jelenlévők – köztük Balczó András, a nemzet sportolója, háromszoros olimpiai bajnok magyar öttusázó (bal oldali képünkön) – elhelyezték mécseseiket az emléktáblánál, amelynek felirata Szent Pál apostol vallomása, hitvallása: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitemet megtartottam.”
A megemlékezést követő gyászmisén Beran Ferenc a homíliájában arról beszélt, hogy „az életünk verseny, küzdünk a céljaink eléréséért”. De figyelünk-e a végső célunkra ebben a küzdelemben? – tette fel a kérdést a szónok. – Szükségünk van az életünk megtisztítására, amit szeretünk halogatni, noha elengedhetetlen ahhoz, hogy ne tévesszük szem elől a lényeget.
A sport és a hit kapcsolatáról szólva a plébános felhívta a figyelmet arra, hogy a sport lehetőséget ad Istentől kapott tehetségünk kibontakoztatására. A nagy sportteljesítmények és a sportszerűség emellett másokat is lelkesíthet. Szent Pál nem véletlenül hasonlítja az életet a sporthoz: az ide vonatkozó leveleiben a korintusiakhoz szól, egy olyan város lakóihoz, amelynek volt stadionja, és amelynek polgárai számára nem voltak ismeretlenek a futóversenyek, az ökölvívó tornák. Újszövetségi értelemben a hit küzdelmének célja az üdvösség: ez a hervadhatatlan koszorú az örökkévalóságban. A sport ugyanakkor másokat, akár egy egész országot vagy sok milliárd embert is lelkesíthet; küzdelme nem csupán a sportoló ügye, hanem valamiképpen tanúságtétel a Teremtőről – hangzott el a gyászmise homíliájában. – A sportolóktól megtanulhatjuk, hogy miközben az ember megvalósítja Isten álmát, elszenvedi a vereséget is, s még­is tud örülni a másik győzelmének.
Beran Ferenc példaként említette azt a felemelő eseményt, amely Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívónkkal történt meg, amikor a melbourne-i olimpia elődöntőjében pontozással legyőzte lengyel ellenfelét, aki annak előtte egy varsói mérkőzésen még kiütötte őt. A lengyel magabiztosan kezdett, de a meccs végére nyilvánvalóvá vált Papp Laci fölénye. Még mielőtt a pontozóbíró kihirdette volna az eredményt, a lengyel odalépett magyar ellenfeléhez, és a győztesnek kijáró gesztussal a magasba emelte Papp Laci kezét. A sportolói nagylelkűség ékes példája volt ez – mondta a szónok.
A szentmise után a plébánia közösségi termében kötetlen beszélgetéssel folytatódott a megemlékezés, a sporttársak, barátok, hozzátartozók – köztük Balczó András; Korompai Péter, a Budapesti Atlétikai Szövetség elnöke és Sátor László, a szervezet főtitkára – részvételével.
A megemlékezés résztvevői megtekintettek egy, Papp László életéről szóló dokumentumfilmet, amelyet mások mellett a bajnok fia készített. Beran Ferenc atya felhívta a figyelmet azokra a képsorokra, amelyek Papp Laci gyermekkorától kezdve töretlen hitéről tanúskodnak. A jelenlévők a filmben láthatták, hallhatták Jean-Paul Belmondo francia színész lelkes méltatását a magyar bajnokról, majd Szepesi György sportkommentátor emlékezését a Beran Ferenc atya által említett melbourne-i elődöntőről, valamint egy beszélgetést Balczó Andrással a siker és a kegyelem kapcsolatáról. Papp Lacit a siker nem tette elbizakodottá vagy fennhéjázóvá, emberi kapcsolataiban ugyanolyan közvetlen maradt, mint annak előtte, mondta Balczó András a dokumentumfilmben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..