A szentmise főcelebránsa Márfi Gyula veszprémi érsek volt, Fodor János, a főegyházmegye családreferens papja koncelebrált. A főpásztor szentbeszédben a tékozló fiú hazatérésének történetéhez kapcsolódva elmondta, hogy sok fiatal nem értékeli, amit a szüleitől vagy az államtól kap. Tanulmányaik végeztével jó néhányan rögtön külföldre mennek a nagyobb fizetés reményében, semmit nem adnak vissza az országnak abból, amit kaptak, nem ismerik a hála érzését, nem akarnak idehaza dolgozni és tenni a jót.
A tékozló fiú evangéliumi története ma is aktuális. Rabul ejt minket a játék-, az okostelefon-, az internet-, a munka- vagy más szenvedély. Szenvedélyeink rabságában olyan mélyre juthatunk, hogy már semmi sem okoz számunkra örömet. Mert a bűn elvakítja és nyomorba dönti az embert. De ahogy a bibliai példa is mutatja, nyitva áll előttünk a lehetőség a megtérésre, hogy újból rátaláljunk a jó útra. Kérdés, hogy tudunk-e bocsánatot kérni szüleinktől, barátainktól, a mennyei Atyától. Ahogy a tékozló fiú irgalmas apja szeretettel fogadta elveszettnek hitt fiát, olyan szeretettel vár minket, eltévelyedetteket is az Atyaisten.
Darnai János atya, az iskola lelki igazgatója is jelen volt a programon, a nagyböjti készület részeként lehetőséget adott a családoknak a szentgyónásra. A szentmisét követően Magyar Lóránt mentálhigiénés szakember, diakónus elakadásainkról, életszakaszváltásainkról, útkereséseinkről beszélt. A boldog és hosszú élet japán titkának lényege, hogy megtaláljuk az életcélunkat. Ehhez a következő kérdéseket kell feltennünk magunknak: Mi lelkesít, mit szeretünk csinálni? Miben vagyunk tehetségesek, milyen talentumokat kaptunk a Jóistentől? Mire van szüksége a világnak belőlünk, mit igényelnek a körülöttünk élők? Mit honorálnának mások? Életünk rendeltetése, hogy e kérdésekre választ találjunk. A mi feladatunk, hogy csiszoljuk a gyémántjainkat, melyeket tehetségekként kaptunk, és csendben várjunk. Az időzítést bízzuk a Jóistenre. Magyar Lóránt úgy építette föl előadását, hogy az egyúttal egybecsengett a családpasztoráció idei jelmondatával: „Közeledjünk Krisztushoz, és ő utat mutat!” Amíg a felnőttek az életük értelmét fejtegető kérdésekre keresték válaszaikat, addig a gyermekek érdekes és játékos foglalkozásokon vehettek részt.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
