Spanyolország sokáig Európa legerősebb országa volt. Az ország gazdasági hanyatlása és politikai megosztottsága vezetett a polgárháborúhoz, melynek során 1936–1939 között mintegy háromszázötvenezer ember vesztette életét. Ezt követően a győztes Franco tábornok jobboldali diktatúrája állt fenn 1975-ig. Ritkán történik a történelemben, hogy egy diktátor végrendeletében alkotmányos monarchiának nyit utat. Az Olaszországban emigrációban élő trónörökös tanulmányaival és spirituálisan is felkészült a feladatra és I. János Károly királyként tanúságot tett demokratikus keresztény meggyőződéséről. A már betegséggel küzdő királynak megadatott, hogy nehéz helyzetbe került hazája élén üdvözölhette a pápát. Spanyolország 1978 óta parlamentáris monarchia. 1986 óta az Európai Unió tagja. Negyvenötmilliónyi lakosa tizenhét autonóm közösségben, ötven tartományban, nyolcezer önkormányzattal rendelkező településen él.
Az ország lakosságának hetvenhat százaléka – legalábbis anyakönyvileg – katolikus, húsz százalék viszont nem hívőnek vallja magát. 2006-os felmérés szerint a katolikusok ötvennégy százaléka csak ritkán jár templomba, de tizenkilenc százalékuk minden vasárnap. A rendszeresen templomba járók ilyen magas arányszámával kevés európai katolikus közösség dicsekedhet.
Spanyolországban is új problémákat okoz az országba érkezett mintegy millió muzulmán vallású bevándorló.
