Spanyolország

De a történelem igazságához az is hozzátartozik, hogy elmondom: az 1930-as években, a polgárháború idején tízezrével végezték ki – a legkegyetlenebb módszerekkel – a szerzeteseket, papokat és a megkeresztelteket. Döbbenetes, hogy Spanyolország Nyugat- Európa legnagyobb keresztényüldöző államává lett. Ebbe az országba, fővárosába, a vértanúk vérével megszentelt térségbe egy héten át másfél millió keresztény fiatal zarándokolt el. Újra igazolódni láttam mindazt, amit a történelemórákon tanítok: Isten nemcsak közvetlenül a mai nap látogathat el hozzánk, de látogatását a századok nagyságában is észre kell vennünk.

Maga a helyszín is beszédes: nyolcvan éve, 1931-ben Madridban mondatták le a keresztény spanyol királyt, XIII. Alfonzot. Primo de Rivera ugyan köztársaságot hirdetett meg, de az évszázadok során felgyülemlett feszültség, a polgári demokrácia „népfrontos” szólamai a polgárháború kirobbanását eredményezték.

A baloldal küzdött a hatalom átvételéért, szlogenekkel és szólamokkal sikert is ért el: győzött a népfront 1936-ban. A legnagyobb ellenség a katolikus egyház volt, mert a több évszázados értékeket védte. Ezért az egyházat meg kellett semmisíteni. Ezért ölték tízezrével a papokat és a szerzeteseket. (Közülük II. János Pál sok százat a boldogok sorába iktatott.)

Nyolcvan év elteltével Madrid megkapta azt a kitüntetést, hogy megszervezhette az ifjúsági világtalálkozót. Így Madrid utcáit a közös keresztúton keresztények ezrei árasztották el. Másfél, kétmillió keresztény ember imádkozott az egykori kegyetlenségek színterén. Vitték a hatalmas keresztfát, a szenvedés és a vértanúság fáját.

Madrid megélhette a csodát, amelyet csak Isten jelenlétével lehet megmagyarázni. Isten az időben mutatja meg magát, ezer vagy kétezer évben vagy akár századon belül.

Számomra ezen a pénteki, madridi keresztúton úgy volt jelen Isten, ahogyan a történelemben jelen van. Pilinszky írja: Isten időről időre átvérzi a történelem szövetét… A vértanúk vérétől áztatott földben, Madridban imádkozott az egész világ. Ez a város Istentől kegyelmet kapott. Azt a kegyelmet, amelyet csak a hit erejében élhetünk meg.

A tizenkettedik állomást ágyúszó ritmikus üteme tette ünnepélyessé. Az ágyúk robbanása a megváltó kereszthalál kegyetlenségét, a minden szenvedésben megismétlődő fájdalmat, de a megváltás világot megrázó és megváltoztató tényét is emlékezetbe idézte, szívbe véste – kitörölhetetlenül. Madrid, amely gyűlölte a megváltást nyolcvan évvel ezelőtt, most szívszorítóan megélte azt.

Ezt a hatalmas csodát kapta meg ez a város Istentől. A térben és az időben így igazolódik Isten valóságos jelenléte, amelyet nekünk, embereknek adott.