Fotó: Kissimon István
Hazánkban a XIX. századig ismeretlen volt ez a finomság, és német, illetve osztrák hatásra jelent meg a magyar kávéházakban, cukrászdákban. Az Oroszországra utaló névről pedig valószínűleg az első mai értelemben is világhírnévnek örvendő francia szakács, Marie-Antoine Carême tehet, aki I. Sándor orosz cár után Ferenc József udvari szakácsa volt, és számos receptet Oroszországon keresztül hozott el a monarchiába.
Hozzávalók (25-30 darabhoz)
5 dkg vaj
8 dkg kristálycukor
10 dkg durvára darált dió
10 dkg apróra vágott kandírozott narancshéj (ha szárított, akkor körülbelül 3 dkg elég; áztassuk be narancslébe, hogy össze tudjuk vágni)
0,5 dl tejszín
2 dkg liszt
10 dkg étcsokoládé (70 százalékos kakaótartalmú)
A vajat egy lábosban felolvasztjuk, hozzákeverjük a cukrot, a diót, a narancshéjat és a tejszínt. A masszát felforraljuk. Fontos, hogy az egész szépen bugyogjon, de ahogy megjelentek a buborékok, máris vegyük le a tűzről. Ekkor belekeverjük a lisztet, és hagyjuk kihűlni a masszát. Ragacsos, kanállal adagolható, nem folyós tésztát kell kapnunk. Ha túl híg, tehetünk bele még egy kevés lisztet, de várjuk meg, amíg teljesen kihűl, mert úgy sűrűbb.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Szilikonlappal kibélelt tepsibe (a sütőpapírhoz odaragad!) egymástól jó távol pici halmokat rakunk a tésztából, majd ellapogatjuk, hogy tallérszerű legyen. Körülbelül tíz perc alatt megsütjük a moszkauereket. Ha nagyobbakat készítünk, tizenöt perc is lehet a sütési idő. Akkor jó, ha a sütemény széle kezd barnulni, és a közepe szivacsszerűen lyukacsos.
Hagyjuk a sütiket pár percig a tepsiben hűlni, majd amikor már kicsit szilárdultak, óvatosan tegyük át őket egy lapos felületre. Amikor már teljesen kihűltek, az aljukat vonjuk be csokoládéval. Jól záródó dobozban, rétegenként sütőpapírral elválasztva, hűvös helyen tárolva sokáig eláll.
