Mit üzent Ferenc pápa az esztergomi kispapoknak?

Az idei tanévet lelkigyakorlattal kezdtük, mely egyszerre volt ráhangolódás az előttünk álló feladatokra és mély találkozás a minket meghívó Istennel. Ennek volt folytatása római utazásunk, ami mindannyiunk számára nagy élményeket tartogatott. Szállásunk a Római Nagyszeminárium volt a lateráni bazilika szomszédságában – itt készült fel papi hivatására rektorunk, Kovács Zoltán.
Rengeteg tésztát kóstoltunk meg az étkezések során, kipróbáltuk a jellegzetes olasz bárokat, ahol reggelente kávé és cornetto, dél­után pedig pizzaszeletek vártak minket. Közösen végigjártuk a négy fő bazilikát, és látogatást tettünk a Pápai Magyar Intézetben is. A napok jelentős részét szabad beosztás szerint tölthettük, így mindenki saját tempójának és érdeklődésének megfelelően tudta megnézni a várost. Jártunk például a Pantheonban, a katakombákban, a Colosseumnál, a tengerparton; valamint betértünk hangulatos olasz éttermekbe és kávézókba. Rómában sok helyen kapható papi ruházat és mindenféle liturgikus eszköz, így mindenki vásárolhatott kedvére.
A nyaraláson túl lelki élményt is jelentett a zarándoklat. Mindannyiunk számára az egyik meghatározó esemény a Szent Lépcső végigjárása volt. A hagyomány szerint ezen a Jeruzsálemből Rómába szállított lépcsősoron ment fel Jézus Pilátus elé, így ezt a 28 lépcsőfokot csak térden állva lehet végigjárni. Sokat jelentett, hogy az egész közösség – kispapok és atyák egy­aránt – együtt haladt ezen végig, térdelve és imádkozva. Hasonlóan mély tapasztalat volt valamennyi közös szentmise, különösen a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában végzett liturgia, ahol Mária neve napján megújítottuk az esztergomi szeminárium felajánlását a Szűzanyának. Ezen alkalmakra csatlakozott hozzánk néhány Rómában tartózkodó magyar pap is.
A legnagyobb élmény természetesen a Szentatyával való találkozás volt. A kitűnő szervezésnek köszönhetően a szokásos szerdai audienciát Ferenc pápától néhány méterre hallgathattuk, majd arra is alkalmunk nyílt, hogy csoportképet készítsünk vele. Megérintett minket a pápa mosolya és személyessége, hisz eddig ezt csak a képernyőről láthattuk. Megrendítő volt, ahogy lehajolt a betegekhez, és mindegyikükhöz volt néhány személyes szava; ugyanígy tett valamennyi hozzá járuló zarándokkal is. Meglepetésünkre találkozásunk egy csoportképnél jóval többet tartogatott. Miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, anyanyelvünkön köszöntött minket: „Isten hozott!” A szeminárium ajándékának átadása után megáldott bennünket, és lelkünkre kötötte, hogy ne feledkezzünk meg Máriáról, és imádkozzuk a rózsafüzért. Kaptunk is ajándékba tőle egy-egy szentolvasót. Bár a találkozás nem volt több néhány percnél, és az egész délelőttöt ünneplőben töltöttük a tűző napon, mégis teljesen feldobódtunk tőle, és sokszor visszaemlékezünk majd ezekre a pillanatokra.
Hálásak vagyunk mindazoknak, akiknek jóvoltából ez a zarándoklat megvalósulhatott; nem csupán kikapcsolódást és lelki töltődést jelentett számunkra, hanem mind emberileg, mind hivatásunkat illetően tartósan épített mindnyájunkat.

Forrás és fotó: Érseki Papnevelő Intézet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..